-Há lányok menné kéne –kiáltott Scott.

A két lány mérgesen nézett rá, de azért lementek a hajóról. A visszafele út is ugyanolyan nagy beszélgetésben ment, mint az odafele…

-Hé mi történt itt? Gyászolunk valakit? –értetlenkedett Julia

-Mrrrr… -morgott Kitty, Jean és Scott.

-Nem szóltam –válaszolta a lány.

-Á ne is figyelj rájuk, csak összekaptak. De, hogy min? Fogalmam sincs –magyarázta Amara, Julianak.

-Nos ez már megszokott Kittytől –suttogta Julia.

-Hallottam –mondta szigorúan Kitty.

-DE ez akkor is jellemző rád… Összekapsz valakivel aztán egy hétig nem szólsz hozzá, majd újra puszi pajtások vagytok –közölte Julia az unokanővérével, hogy mégis milyen a természete.

-Te engem akarsz kioktatni? –kapta fel a vizet Kitty.

-Ami azt illeti igaza van… -kapcsolódott be a beszélgetésbe Jean.

-Egyetértek Jeannel…

-Persze, te mindig egyetértesz vele –húzta fel az orrát Kitty.

-Szóval szerinted nincs saját véleményem? –állította le a kocsit Scott.

-Ahogy mondod! –kiáltott rá Kitty.

-Hát ez nagyon kedves, nem volt még elég, amit Vadóccal tettél? Mindenki át akarsz gázolni a lelkén? –kiabált Scott.

-Persze! Én egy érzéketlen tuskó vagyok, mi? –szállt ki a kocsiból Kitty.

-Hát ami azt illeti –követte a példáját Jean.

Eközben Scott, Amara és Julia is kiszállt. Amara és Julia egy szót sem szólt.

-Te soha nem törődsz más érzéseivel, csak ki mondod, amit gondolsz! –veszekedett Scott.

-Ó köszönöm szépen –fordított hátat Kitty a többieknek.

-Hát, ha így gondolod pukkancs kisasszony –szállt be Scott az autóba, Jean is beszállt, majd Amara és Julia.

Scott elindította a kocsit, majd ment tovább haza fele.

-Na, hogy én, hogy jutok haza –kérdezte Kitty és bepattant az egyik Bayville felé tartó kocsiba.

Az intézetnél már várták őket, és Julia szülei is ott voltak.

-Jean, hol hagytátok Kitty-t? -kérdezte a professzor.

-Itt vagyok –szólt az érintett, aki kocsiból kocsiba ugrálva elért az intézethez.

-Megérkeztél te is? –mondta Jean, lekezelően.

-Képzeld, nekem van annyi eszem, hogy haza tudok jutni egyedül is –nyújtotta ki a nyelvét Kitty.

-Állj, állj, állj! Törpe, Vörös! Meséljetek! –fogalmazott tőmondatokban Logan.

Senki nem mondott egy szót sem, mindenki ment a maga dolgára. Jean a szobájában játszott Cooperrel, hisz tudta hamarosan újra el kell válniuk. Bár örömmel adta Julianak, még is volt benne egy szomorúság. Ám ami vigasztalta az az volt, hogy Kitty is szemet vetett a kis jószágra.

Scott Kurttel és Bobbyval hülyéskedett, amíg Kitty Rahneel, Jubessal és Amarával röplabdázott. A három vitapartnernek, meg volt a maga elfoglaltsága csak ne kelljen találkozniuk egymással. Letelt az egy hét, és ahogy Julia ígérte Kitty tényleg megint mindenkivel kibékült. Időközben Julia tényleg visszament New Yorkba ez utal az igazi szüleivel. Evan ezek után csak gördeszkázott, ezzel próbálta elterelni a figyelmét. Ellentétben másokkal ő soha nem zárkózott be ha valami nyomta a lelkét. Az intézetben végre minden nyugodt volt…