Lassan véget ért a nyár, eljött a szeptember. Elkezdődött a suli, és ezzel együtt beköszöntött a rossz idő is. Az egyik szombat reggel éppen reggeliztek a tanulók.
- Kittyt nem látta valaki? –kérdezte Bobby, miközben a hűtőben keresgélt.
- Ha jól tudom, akkor a szobájában van, mert influenzás lett.
- Ugyanúgy, mint Kurt. –tette hozzá Amara.
- Még szinte el sem kezdődött a suli, de ők máris szünetet tartanak. –mondta Scott.
- Jó reggelt! –lépett be Jean is a konyhába, majd leült az egyik székre.
- Jean, gyere reggelizni. –kínálta Scott.
- Nem vagyok éhes. Ti nem fáztok?
- Nem. Ahhoz képest, hogy ősz van, egész nyárias az idő. – mondta Amara. –Miért, te fázol? –kérdezte Jeantől, aki téli pulóverben üldögélt a székén.
- Még így is fázok…
- Biztos, hogy jól vagy? –kérdezte aggódva Scott. - Elég sápadtnak tűnsz.
- Csak fázok… meg a fejem fáj egy kicsit.
- Lehet, hogy lázas vagy. –szólalt meg Amara.
- Nem tudom… megyek, keresek még néhány pulcsit. - mondta Jean.
- Én meg megnézem a többieket, hogy jobban vannak-e már. –mondta Bobby, majd elindult Kitty szobája felé. Amikor benyitott, a szoba üres volt. Már éppen indult volna tovább, hogy megkeresse Kittyt, amikor Kitty átjött a falon, kezében egy adag papír zsebkendővel.
- Szia Bobby… szip…. –köszönt Kitty. –Ööö… szip… csak Kurthöz mentem át egy kis zsepiért… szip…mert… szip… nekem elfogyott. Kurt meg… szip… akárhányszor tüsszent egyet… szip… mindig arrébb teleportál… szip…
- Az érdekes lehet –mondta vigyorogva Bobby.
- Nagyon… szip… a múltkor, amikor a Prof, Ororo, Jean meg Scott elmentek a prof fiához… szip… mert valami baja volt, nem tudta kezelni az erejét… szip… vagy valami ilyesmi… szip… akkor is ugyanez volt. *orrfújás*
- Mi? A Profnak van fia? –nézett meglepődve.
- Aha, ha jól emlékszem, akkor Davidnek hívták… vagy Lucasnak… vagy… szip… Iannek…. szip… vagy valami ilyesmi. Na aztán akkor ugyanez volt… nátha… rémálmok… a rémálmok valóra válnak… szip… ááááá… szip… Kurt! Te meg hogy kerülsz ide? Tűnés vissza a szobádba! –kiabált Kitty, miután Kurt átteleportált az ágya alá. Kitty megfogta, majd visszahúzta a szobájába, de mielőtt még elengedte volna a kék manót, az tüsszentett egyet… és leteleportáltak a konyhába.
- Sziasztok! –köszönt Amara meglepetten.
- Na, találtam egy vastagabb pulcsit… Kitty, Kurt, ti az előbb még fent voltatok… vagy nem? Már hallucinálok is? –kérdezte Jean.
- Most teleportáltak le. –mondta Scott.
- Ja, akkor a hallucinálás kizárva… de még mindig fázok…
- Biztos, hogy lázas leszel… - mondta Amara és Jean homlokára tette a kezét- …de szerintem már lázas vagy.
- Szuper. –mondta Jean. –Akkor úgy látszik, a jövő héten nem megyek suliba…