Aztán eljött az október is. Az iskolában bál készülődött. Jelentkezőket vártak a szervezőknek. Jean is jelentkezett, úgy gondolta ezzel eltölthetné az időt. Amara is szívesen részt vett a szervezésben és fogalma sem volt róla, hogy Jean és ő munkatársak lesznek. Egy hirtelen meggondolásból Kitty is felkereste Miss White-ot aki a szervező bizottság elnöke volt, hogy hagy segítsen.

Eljött az első gyűlés és amikor  három lány meglátta egymást csak tátott szájjal bámultak, de tudták, hogy kilépni már nem lehet.

-Nos lányok. A szervezésben fő a csapatmunka. Jean te készíts plakátokat, Amara a te feladatod a díszlet megtervezése, amelynek hangsúlyban kell lennie a plakát színeivel. Kitty rád bízom a zenét, ám figyelj, hogy a többiek által megtervezett külsőhöz illenie kell.  Én elintézem az ételt, italt. Sok szerencsét hölgyeim!

Ezúttal hihetetlenül, de Kittynek jutott eszébe a szokásos békülés:

-Na jól van. Ha már együtt kell dolgoznunk akkor dolgozzunk barátnőként. Ennél nagyobb bajokon is túl estünk már. Emlékeztek amikor összevesztünk azon, hogy ki kinek vegyen ajándékot karácsonykor, mert nem akartunk mindenkinek venni? Az se volt egy semmi veszekedés. Tudom tőlem nem szoktátok meg a békítő beszédet de ezúttal hallgassatok rám.

-Az már igaz, hogy az nagy veszekedés volt -mosolyodott el Jean.

-És a bajban összekell fogni -érvelt Amara.

A három immáron újra barátnő összeölelkezett és nevetve indult ebédelni. A három fiú azonban még mindig három külön asztalnál ült, Evan pedig egy negyediknél. A lányok odaültek hozzá.

-Nocsak mi történt itt? -kíváncsiskodott Evan.

-Á semmi csak mi szervezzük az iskola bulit. Nos milyen zenét szeretnétek? -nevetett Kitty.

Scott, Max és Bobby összenézett majd odaültek a lányokhoz, és ők is beszálltak a beszélgetésbe

-Na és persze lány választ táncest lesz -tért a lényegre Amara.

-Hé ez nem ér! Akkor szegény fiúk hoppon maradnak -ellenkezett Bobby.

-Hát te biztos nem -fogta meg a fiú kezét Kitty.

Suli után közösen haza mentek. Ment a telefonál és szimpla meghívások az X-ek között, mert persze Jeanék elmesélték Rahnenak, Jubesnek, Tabbynak illetve Vadócnak is a lány választ táncestet. Bár Vadóc nem repkedett az örömtől, azért úgy döntött ha egyedül is, de elmegy.

A szervezés gyerekjátéknak tűnt, amikor is eljött a bál napja.

 Kitty és Bobby az elsők között érkeztek, mert Kittynek hamar be kellett mennie a zene miatt. Elmenésük után egy félórával Lance becsöngetett az intézet ajtaján. Jean nyitott ajtót.

-Szijja Lance. Kit keresel? -kérdezte kedvesen.

-Hát Kittyt. Elfelejtett elhívni de gondoltam, biztosan velem akar elmenni a bálba -mondta Lance nyugalommal.

-Te nem tudod? Kitty és Bobby összejöttek. Már egy félórája elmentek. Sajnálom -búcsúzott Jean és becsukta az ajtót. Ők is elindultak Scottal és elvitték Maxet és Amarat is. A többiek még ráértek elindulni. A buli remekül sikerült, amikor Lance megérkezett, mert előtte gondolkodott most mit tegyen. Oda ment Kittyhez és elrángatta, legalábbis próbálta. Kitty ugyanis anyagtalanná vált és kijött a fiú szorításából.

-Mit akarsz? -szegezte neki a kérdést.

-Szólhattál volna, hogy mi van közted és a kis taknyos között -mondta Lance, mire Bobby is odament.

-Semmi közöd a magánéletemhez -tiltakozott Kitty.

-Valami baj van? -lépett oda Jean és Scott.

-Igen. Lance azt hiszi bármi köze is van hozzám -magyarázta Kitty.

-Itt meg mi történik? -ment a társasághoz Amara és Max is.

-Na jó, elegem van én lelépek -mondta Lance és kiment a termeből.

-Minden rendben? -kérdezte Scott.

-Persze. Na menjünk, bulizzunk -táncolt át barátain Kitty a zenére.

A buli olyna jól sikerült, hogy még hajnali egykor is tartott. Ekkor azonban már mindenkit haza tereltek.