Még szerencse, hogy másnap szombat volt, így az X-kölykök jó sokáig szunyálhattak. Úgy ebédidő felé kezdett el ébredezni a jó nép, így a reggelit sokan kihagyták, inkább egyből ebédeltek. Ekkor Evan jött be a konyhába, egyik kezében a gördeszkájával, a másik kezében egy köteg borítékkal, majd hangosan olvasni kezdte a címzetteket.
- Kitty! –mondta, majd odadobott neki egy borítékot, ami a lány reggelis müzlis táljába esett.
- Scott! –repül egy újabb boríték, ezt azonban Jean már telekinetikusan a címzetthez irányította.
- Kösz Jean! Nem tudok valami jól célozni. –mondta Evan, majd tovább osztogatta a képeslapokat.
- X Professzor! –újabb repülő boríték…
- Evan! Ja, hogy ez én vagyok. –mondta, majd vigyorogva zsebre vágta a levelet.
- Vadóc! –repül a boríték.
- Ennyi! –mondta, majd odadőlt a falhoz, és elővette a levelet. Amikor meglátta, hogy Julia írt, egyből elindult fölfelé a szobájába, hogy ott olvassa el.
- Jean, találd ki, hogy kik írtak. –mondta Scott.
- Passz. Csak nem Alex? Vagy Toumasék? –tippelgetett Jean.
- Talált.
- Na most melyik?
- Az utóbbi. És találd ki, hogy miért írtak?
- Ki vele. –mondta Jean.
- Lehet, hogy nem említettem, az is lehet, hogy ők is elfelejtették, amikor ott nyaraltunk, hogy van egy együttesük. –kezdte el magyarázni Scott. –Na és az a lényeg, hogy itt lesz koncertjük Bayvilleben. És küldtek két jegyet… - folytatta Scott.
- Csak nem a Nightwish? –kérdezte Kitty csillogó szemekkel.
- De. –válaszolt Scott. –Hol is tartottam? Ja, hogy küldtek két jegyet ajándékba…
- Scott! –szólt közbe megint Kitty.
- Mi a baj? –kérdezte Scott.
- Scott! Scott! Olyan jól nézel ki ma reggel… olyan szép a pulcsid…
- Kitty, minden rendben? –kérdezte Scott aggódva.
- Azt akarja kinyögni, hogy nem akarsz-e vele elmenni a koncertre. –lőtte le a poént Kurt.
- Kurt! Oda nem osztottunk lapot, te kék szőrgolyó! –kezdett el kiabálni Kitty.
- Bocs Kitty, de Jeannel akartam elmenni…de várj csak? Nem csak két jegy van, hanem öt. –kapott észbe Scott.
- Akkor az egyiket megkaphatom? Lécci! Lécci! Lécci!
- Persze. –modta Scott, majd odaadta Kittynek a jegyet.
- Én is kaphatok egyet? –kérdezte Amara.
- Tessék.
- Van még egy, ha valaki gondolja, akkor odaadom. –mondta Scott. –Vadóc?
- Ööö. Tessék? –kérdezte a levele mögül előbukkanva Vadóc. –Bocs, csak nem figyeltem.
- Van kedved este koncertre menni?
- Hát, ha másnak nem kell, akkor szívesen elmegek.
- Akkor tehát minden jegy elkelt. Ma este 7-kor találkozunk a koncerten.
- Akkor már nincs sok idő, mivel lassan dél is elmúlt… - mondta Kitty, majd felszaladt a szobájába, ahonnan a koncertig szinte ki sem mozdult.
- Jean, te kivel mész a koncertre? –kérdezte Kitty.
- Scottal, de ha arra vagy kíváncsi, akkor nem adom oda a kocsikulcsokat… de ha akarod, akkor elviszünk titeket is. –tette hozzá Jean, miután meglátta, hogy Kittyt mennyire letöri a hír.
- Oké, köszi.
- De siessetek, mert mindjárt indulunk. –tette hozzá Jean. 5 perc múlva már mindenki a kocsiban ült, és elmentek a koncertre, ami pár perc múlva kezdődött is.