4 év telt el azóta, hogy hőseinket legutóbb láttuk.

Scott, Jean, Vadóc, Kurt, Kitty és Evan már egyetemre járnak. A „kis” X-ek is felcseperedtek.

A párok életében is történtek zavarok… Szakítások, rendeződések, de most mindenki az eredeti felállásban van.

Jean orvosira, Scott ügyvédnek tanul, Vadóc művészi, Kurt filmes pályára készül, Kittyt a szórakozó ipar érdekli és szeretne egy saját klubbot, Evan pedig szeretne sportoló lenni. Mindenkinek meg van a maga terve.

Most éppen egy buli van.

-Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Amara! Boldog szülinapot!

-Fújd el a gyertyát és kívánj valamit –mondta Jean.

-*Azt kívánom, hogy vegyenek fel az egyetemre*- és elfújta a gyertyát.

-Amara leveled jött –kiáltott Kitty, aki az ünnepség közben elment WC-re és látta amikor a postás hozza a leveleket.

-Kitől? –csodálkozott a lány –Ó! FELVETTEK!

-Ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattál volna –mosolygott Kurt.

-Nem hittem volna, hogy ilyen hamar teljesül a kívánságom –motyogta maga elé.

-Na nekem sajnos mennem kell, gyakorlatom lesz. Szijjasztok! –mondta Jean és már indult is a kocsi felé.

-Erről jut eszembe, vizsgám lesz holnap, mennem kell tanulni –mondta Kitty és eltűnt.

-Rövid buli volt –mondta maga elé Amara.

-Mi lenne ha kimennénk a medencébe és vízilabdáznánk? –adta az ötletet Bobby.

-Jó ötlet –egyeztek bele a többiek, és már mentek is a ruháikért.

A meccs remek volt, bár Amara csak a bíró szerepét vállalhatta el azért néha barátai őt is berántották a vízbe.

Végeredmény 2-5 lett, mert be kellett fejezniük ugyanis Logan elrendelt egy edzést.

-Azt hittem ha felnövünk nem kell ilyenekkel foglalkoznunk –morgolódott Bobby.

-A kötelesség, kötelesség –mondta Kurt és felteleportált a szobájába.

-A mai edzés lényege a csapat munka –mondta Logan –Tehát hozzatok létre két csapatot és legyetek újra gyerekek, röplabda!

Játék közben az emlékeikről beszélgettek.

-Emlékeztek amikor Karl elrabolta Coopert? –kérdezte Amara, és szervált.

-Az nem Karl volt, Viktor –helyesbítette ki Scott, miközben visszaütötte.

-Ha neked így tetszik… -eset el Amara és nem tudta visszaütni a labdát.

A meccsnek is vége lett.

-Azt hiszem nekem ez volt az utolsó napon itt –mondta Scott.

-Micsoda? –kérdezték a többiek kórusban.

-Kaptam egy remek lehetőséget Finnországban. Az egyik ismerősöm szerezte. Remélem emlékeztek még Toumasra –magyarázta Scott.

-Tényleg elmész? –mondta Kitty, aki ekkor csöppent be.

-Igen, ezt nem hagyhatom ki –tiltakozott Scott.

-Nem hiszem el… Jean tudja már? –kérdezte Amara.

-Igen. Igazából nem akartam elmenni, miatta, de ő maga győzött meg arról, hogy meg kell ragadnom a lehetőséget.

-Mikor indulsz? –kérdezősködött tovább Kurt.

-Ma este. Már mindent összecsomagoltam.

-Nagyon fogsz hiányozni, ugye tudod? –mondta Kitty. Scott csak mosolygott.

-Azért néha meglátogatlak titeket, és csak 1,5 évről van szó. Ne sirassatok! –nevetett fel Scott.

-1,5 év… megjegyeztük ugye tudod? –mondta Kitty kacsintva.