*Hol vagytok?* kérdezte Jean telekinetikusan Maxet, miközben már elindult a kocsival, hogy segítséget hozzon.
*Itt, az erdő szélén, ahol a sziklák vannak, meg a szakadék.* - válaszolt Max. *Jean, kérlek, siessetek!*
*Rendben, igyekszem* - mondta Jean, miközben hazafelé száguldott. –Honnan kéne segítséget szerezni… Á, megvan! Karl életmentőként dolgozott nyáron. –gondolkozott az úton hazafelé. Jean mihelyst hazaért, egyből berohant a házba, ahol összefutott Karllal.
- Karl, ráérnél egy kicsit? –kérdezte idegesen.
- Persze.
- Ugye te értesz az életmentéshez?
- Hát valamennyire igen… nyáron is azzal foglalkoztam.
- Nagyszerű. Akkor most velem jössz. –mondta Jean, majd karon ragadta Karlt, és már rohantak is ki a kocsihoz.
- Elmagyaráznád, hogy miért kell most veled mennem? –kérdezte értetlenül a fiú. –Nem mintha…
- Amara és Max a hegyekbe mentek, és Amarának valami baja történt. Te értesz valamennyire az életmentéshez, én meg most tanulok az orvosin… - magyarázta el gyorsan Jean.
- Igaz, hogy valamennyire értek az életmentéshez, de ezt még csak vízparton… Ööö… vagyis hegyi életmentésben még nem volt részem…
- Mindegy, most már nem fordulunk vissza.
- Nem lehetne egy kicsit lassabban menni? –kérdezte Karl, miközben az ülésbe kapaszkodott.
- Nem. Most már X vagy, szokni kell a strapát. –mondta Jean vigyorogva. –Na, már ott is vagyunk. Max azt mondta, hogy az erdő szélén vannak valahol, ahol a sziklák vannak… De siessünk, mert kezd sötétedni.
- Mon’ dieu. –sóhajtott fel Karl.
- Te tudsz franciául? –kérdezte Jean meglepődve, miközben egyre jobban közelítettek az erdőhöz.
- Hát, egy kicsit. Un peu.
- C’est super! –kiáltott fel Jean. –Ott van Max. És Amara is ott van! - mondta, majd odarohantak Maxhez.
- Jean, Karl, végre, hogy ideértetek. –mondta Amara.
- Mi történt? –kérdezte Karl.
- Egy kis baleset. –mondta Max. –De Amara nem bír ráállni a lábára. Lehet, hogy…
- Mindjárt megnézem. –mondta Karl, majd megvizsgálta Amara sérült lábát. –Ez eltört.
- Akkor ha hazaérünk, akkor be kell gipszelni, de addig is sínbe kell rakni. –mondta Jean. –Karl, menni fog?
- Persze.
Egy fél óra múlva már éppen visszaérkezett a kis csapat az Intézetbe, amikor Kitty szaladt ki hozzájuk.
- Jean, Jean!
- Mi az, Kitty?
- Amarával mi történt? –kérdezte, miközben nézte, ahogy a két fiúra elkíséri a gyengélkedőre.
- Hát, egy kis baleset. Majd ő elmeséli.
- Na, azt akartam mondani, hogy Scott keresett a telefonodon… amit itt felejtettél… és…
- És? Fejezd csak be! Mit nem akarsz elmondani nekem?
- Na és… én felvettem, és…
- És? Mit mondtál neki?
- Csak azt, hogy Karllal együtt elmentél itthonról az autóval, és nem tudod felvenni, mert a telcsidet itt hagytad..
- Erre ő?
- Szó nélkül letette… De szerintem félreértette… Ööö… Bocs Jean…