-Na de gyere beljebb, ne álljunk itt az ajtóban –hívta be Scott Jeant.

-Nem is rossz hely, a végén még itt maradok –nézett körül Jean.

-Scott, mit is mondtál, hol van a cellux? Ó… szia! –köszönt Nolee Jeanre.

-Öhö… -rázta meg a fejét Jean –Szia, Jean vagyok.

-Én pedig Nolee, Scott…

-…barátja –fejezte be Scott helyette a mondatot - Tessék Nolee, itt a cellux, most siess a csomagolással, mert még nekem is be kell fejeznem.

-Jól van, megyek már –mondta, és becsukta a konyha ajtaját.

-Ez ki volt? –kérdezte Jean, szigorú tekintettel.

-Csak egy barátom, és közösen készülünk az ünnepekre –magyarázta Scott.

-Jól van… Erről jut eszembe boldog karácsonyt! –adott át egy csomagot Jean, Scottnak.

-Ó köszönöm! Én nem vettem neked semmit, mert nem számítottam az érkezésedre –mondta Scott, és kibontotta a csomagot, egy szív alakú keretbe foglalt kép volt, Jeanről és Scottról.

Ekkor kijött a konyhából Nolee:

-Na én megyek, köszi Scott, hogy segítettél! Sziasztok! –köszönt el és megpuszilta Scottot.

-Csak egy barát? –kérdezte idegesen Jean.

-Tényleg az… -mondta Scott.

-Jól van engem nem, nagyon érdekel, hogy vele milyen a kapcsolatod. Engem az érdekel, hogy velem milyen a kapcsolatod! –mondta Jean.

-Nem tudom… -mondta Scott őszintén.

-Scott mondd ki! –követelte Jean.

-Haaaa… haaa –vett egy mély levegőt Scott –Jean, szerintem egy kicsit szüneteltessük a kapcsolatunkat –mondta ki végül Scott.

-Jól van Scott, akkor én megyek is –mondta Jean, és vitte a csomagjait.

-Jean, ne menj el! –fordult után az ajtóból Scott.

-De elmegyek… Nincs sok kedvem itt maradni –mondat Jean és elindult a lépcsőn. Scott egy ideig várt, majd Jean után szaladt, aki ekkor ült be egy taxiba, és már ment is Tarjaék felé.

Nem sírt, egy könnycseppet sem ejtett. Becsöngetett…

-Jean! Hát te meg mit keresel itt? –nyitott ajtót Tarja.

-Nem mesélhetném el bent? –kérte Jean.

-Ja persze gyere beljebb. Toumas, Jean jött! –kiáltott Tarja.

-Jean? Szia, Scott pont most telefonált, hogy nem vagy e itt, mondtam neki, hogy nem, de mindjárt vissza is  hívom –köszönt Toumas.

-Nem kell köszönöm. Már jártam nála –mondta Jean.

-Nolee igaz? –kérdezte Tarja.

-Micsoda? –döbbent meg Jean.

-Gyere, ülj le és beszéljük meg –kérte Tarja, és kihajtotta Toumast a szobából.

-Honnan ismered Nolee-t? –kérdezte Jean.

-Scott még szeptemberben mesélt róla –válaszolt Tarja, és amikor látta Jean csodálkozó tekintetét folytatta – Szokott át járni.

-És pontosan mit mondott? –kíváncsiskodott Jean.

-Hát…

-Mond csak el, túl teszem magam rajta.

-Szóval, hogy mekkora egy hülye, hogy nem bírom normálisan gondolkodni, és, hogy nem érdemled meg. De én ebből semmit nem értettem ezért megkértem, hogy magyarázza el, és akkor mesélt csak Noleeról. Hogy egy buliba együtt mentek aztán csókolóztak is, és többször randiztak is. Aztán megint hanyagolta a lányt, majd újra együtt voltak, és ez így ment. Éreztem én, hogy baj lesz belőle… De nem akartam szólni neki. Ez az ő ügye. Végül is kedves lány, csak ha nem lenne ez a helyzet, jobban kedvelném –mesélte el Tarja Jeannek.

Jean még mindig nem sírt, csak csalódott, Scottban. Most már értette a tömör beszélgetéseket, SMS-eket, és hogy Scott elég ritkán volt elérhető. Csöngettek, Jean megbeszélte Tarja-val, hogy a szomszéd szobában lesz, amíg Scott itt van.

-Ó szia Scott! –mosolygott Tarja.

-Szia! Beszélhetnénk? –kérte Scott.

-Persze, úgy is régen jártál a lelki segély szolgálatnál –mosolygott Tarja, és behívta Scottot –Nem is rossz ötlet. Biztos jól keresnénk –álmodozott.

-Aha persze… -hagyta rá Scott.

-Na hallgatlak. Miben kell egy tapasztaltabb ember segítsége? –mosolygott Tarja.

-Nos, Jean felutazott hozzám, az ünnepekre, amiről fogalmam sem volt. Örültem neki, de nem a legjobb időpontot választotta. Nolee pont nálam volt, és közösen csomagolgattuk az ajándékokat. Jean persze rögtön félre értette, mint én régebben a Karlos ügyeket, de ezt most hagyjuk… Szóval az volt, hogy –hadarta Scott, amikor Tarja beleszólt.

-Scott, nyugalom! Lassabban –kérte. Scott elmondta újra normális beszéd tempóban, és folytatta a történetet.

-Adott nekem egy szívbe keretezett képet róla és rólam. Nagyon aranyos volt. Ekkor rájöttem, hogy hülyeséget csinálok. Csak neki okozok fájdalmat. Úgy döntöttem lezárom az ügyet. Szakítottam vele, de igazából nem akartam –fejezte be Scott.

Ekkor Tarja felállt, és, mint a beszélgetős show -kban bekonferálta a következő vendéget.

-Véletlenül itt van velünk az érintett, Jean Grey! –mosolygott. Jean bejött és megölelte Scottot, majd két hatalmas pofont kevert le neki, és felment Toumasék vendégszobájába.

-Hát ezt nem így terveztem –mondta Tarja, szomorúan.

-Nekem mondod –fogta az arcát Scott –indulatos lett az biztos.