Jean zavartan érkezett haza, az Intézetbe. Akárhova ment, turbékoló pátokat látott, Maxet és Amarát, Juliát és Evant és nem utolsó sorban Kittyt és Bobbyt. Mindannyian a Scott-tal töltött szép pillanatokra emlékeztették. Most, ahogy visszagondolt, könnyek csordultak le az arcán. Felrohant a szobájába, ahová pár perc múlva Kitty és Amara kopogtatott be.
- Jean? Tudjuk, hogy itt vagy! – mondta Kitty.
- Kérlek, nyiss ajtót! Azt is tudjuk, hogy baj van. – vette át a szót Amara.
- Hagyjatok békén! – kiabált ki Jean nagy zokogás közepette.
A két lány megrántotta a vállát, majd – mivel eléggé ismerték Jeant – elmentek a dolgukra.
Ekkor egy hatalmas szárnyas ember szelte át az eget. Mindenki azt hitte, hogy Angyal jött a Professzorhoz, de mind tévedtek. Az idegen Amara elõtt szállt le. A lány sikkantott egyet:
- Te itt? Azt hittem, hogy már nem… Sosem volt alkalmam megköszönni, amit értem tettél akkor. – mondta Amara, majd megölelte a szárnyas idegent.
Max egy kicsit irigykedve ment oda.
- Max, bemutatom Hawkgirlt! Hawkgirl õ Max, a barátom! – mutatta be egymásnak õket.
- Örülök a találkozásnak! – mondta Hawkgirl, majd Amara felé fordult. – Amara, mi a képességed?
- Miért kérded? Baj van?
Hawkgirl bólintott, majd megkérte Maxet, hogy hagyja magukra õket.
- Nos? Mi a képességed?
- Képes vagyok tüzet teremteni, irányítani, valamint a vulkánok és a láva felett is uralmam van.
- Akkor jól emlékeztem… Amara, segítened kell megmenteni Flasht! Green Lantern, Wonder Women, Batman és Superman már halottak. – rázta meg a fejét Hawkgirl. – Ha nem segítesz, Flash is az lesz. John nem tud segíteni rajta, te vagy az egyetlen esélye!
Eközben Finnországban…
… Scott Nolee-val randizott, ám Jean kísértette mindenhol.
- Scott! Figyelsz te rám egyáltalán? – kérdezte mérgesen Nolee.
- Mit is mondtál? Bocsáss meg, csak elkalandoztam egy kicsit. – mentegetõzött Scott.
- Mostanában gyakran elkalandozol! Pontosabban azóta, mióta itt járt az a kis Vörös! – tett szemrehányást Nolee.
- Jean a neve! – javította ki Scott, túl nagy áhítattal.
- Ha õt szereted, akkor miért velem randizol?
- *Hát látod, ez jó kérdés!* – gondolta Scott.
Az Intézetben Jean még mindig nem jött ki a szobájából, de Kittyt már nem érdekelte a szabály, miszerint más területére bemenni engedély nélkül tilos.
- Jean… - szólt kedvesen. - …tudom, hogy ez nem a legjobb alkalom, de a Professzor hívat, és Scott kéri, hogy hívd vissza telefonon, mert nagyon hülye volt.
- A Professzorhoz megyek, pár perc, de Scott nem érdekel! – jelentette ki Jean.
- Jean! Van fogalmad róla, hogy most te viselkedsz úgy, mint Scott a Karlos ügy alatt? És ahogy te mondtad: ez gyerekes. – mutatott rá Kitty.
- Igazad van, de most nem teljesen ugyanaz történt. – rázta meg a fejét Jean. – Most szakított velem!
- Micsoda?! – kérdezte Kitty.
- És én hogy tudnék segíteni? – kérdezte Amara, miután már tudta az elõzményeket.
- Úgy, hogy egy vulkánban tartják fogva… - magyarázta Hawkgirl.
Pár perc múlva már Jean, Xavier és Bestia is tudott a történetrõl.
- Amara, ha megbízol Hawkgirlben, és ha jól gondolom, akkor szoros köztetek a kapcsolat, akkor mehetsz! De Hawkgirl, nagyon vigyázz rá, mert néha elég szeleburdi lány! – mondta nekik a Professzor.
- Meg lesz Xavier! – mondta Hawkgirl.
- Honnan ismeritek egymást? Hisz ha jól tudom, a Justice League elég magányos falka… Vagy nem? – kérdezte Jean.
- Nos, igazad van, eléggé magányos falka vagyunk.
- Hawkgirl mentett meg a halál markából. Abban a háborúban, amiben az édesanyám meghalt. Ott nevelkedtem a bázisukon, ezért állnak olyan közel hozzám! – mesélte el röviden Amara.
- Értem! Vigyázz magadra Amara! – mondta Jean, majd megölelte.
Amara elbúcsúzott a többiektõl is, majd elment Hawkgirllel.