Kitty és Amara hajója éppen kifutott a kikötőből, amikor az Intézetben feltűnt a többieknek, hogy kisebb a létszám az átlagosnál.
- Biztos, hogy nincs a szobájában? –kérdezte Max.
- Biztos, már néztem. Nem tudod, hogy hol lehet? –értetlenkedett Bobby.
- Passz. De én sem találom Amarát. Azt mondta, hogy leviszi kidobni néhány régi kacatot.
- Mi a baj fiúk? –lépett be a nappaliba Julia.
- Nem láttad Kittyt és Amarát? –kérdezte Bobby.
- Nem. Kérdezzétek meg Jeant, ő hátha megtalálja őket telepatikusan.
- Tényleg! Hogy ez eddig nem jutott eszembe. –kapott észhez Max, majd elindult Jean szobája felé.
- De ha Jeant keresed, akkor még várnod kell, mivel nincs itthon. –tette hozzá Julia.
- Mi? Ma mindenki eltűnt?
- Moziba ment Scottal. Egyébként meg szerintem nem kell Amaráék miatt aggódni, mert már felnőttek, kettő meg, hogy biztos a városba ugrottak le és mindjárt hazaérnek. –jegyezte meg Julia, majd elment elment.
Eközben a két lány már a hajón volt nem messze a parttól.
- Szerinted már észrevették, hogy eltűntünk? –aggódott Amara.
- Nem hinném. Kinek tűnne fel?
- Mondjuk Maxnek, vagy Bobbynak.
- Amara, lazíts egy kicsit. Bulizni jöttünk. –mondta Kitty a zenére táncolva. –Tényleg, ugye nem érzed rosszul magad? Mármint, hogy a képességed…
- Nem köszi, jól vagyok. Így semmi gond, mert itt van a part nem messze.
- Akkor gyere táncolni. –mondta Kitty.
- Inkább egy kicsit később. –mondta Amara, majd leült háttal a parkettnek és nézte a csillagokat.
- Rendben, te tudod. –mondta Kitty, majd visszatáncolt a parkettre, vagyis inkább a fedélzetre.
Amara teljesen belemélyült a nézelődésbe, amikor hirtelen valakinek a kezét érezte a vállán.
- Szabad egy táncra? –kérdezte az illető.
- Én… - fordult felé Amara - Karl! Te meg hogy kerülsz ide? –kiáltott meglepődve.
- Amara? Inkább én kérdezhetném ezt tőled. Egyedül vagy?
- Én is itt vagyok. –jött oda Kitty.
- Aha. Még valaki?
- Nem, csak ketten vagyunk. És te hogy kerülsz ide? –kérdezte Amara.
- Én? Aki szinte az egész életét a tengeren töltötte? Egyébként valami távoli rokonomé ez a hajó, aztán ő hívott meg. –mondta Karl mosolyogva. –Ha jól emlékszem, akkor az egiyk nagybátyám. Vagy a nagyapám testvére? Jajj, elfelejtettem. Mindenre nem emlékezhet az ember, pláne ha két bites agya van. És titeket mi szél sodort erre?
- Amara nyert valami játékon, vagy nem tudommin, és eljöttünk.  –mondta Kitty vigyorogva.
- De azt nem gondoltuk volna, hogy téged is itt találunk.
- Nem csak én vagyok, még Vadóc is itt van valahol. –tette hozzá Karl. –Tényleg, a többiek tudják, hogy itt vagytok?
- Szerintem nem. –mondta Amara még mindig aggódva egy kicsit.
- De már nem vagyunk gyerekek, tudunk vigyázni magunkra. –jegyezte meg Kitty.
- Aha, akkor szóval pasizni jöttek a csajok. Ha ezt otthon a többiek megtudják. –füttyentett egyet Karl.
- Hé! –kiáltott fel Kitty, majd kinyújtotta a nyelvét.
- Na jó… ahogy Amarát ismerem, ő csak bulizni… - mondta Karl, majd vigyorogva Kittyre nézett. –de ahogy Kittyt ismerem…
- Ó! Sziasztok! Ti meg hogy kerültök ide? Kérdezte Vadóc, miután meglátta a többieket.
- Hát ez egy hosszú történet… - mondta Amara. –de nem lényeges.
Na mi megyünk vissza táncolni, ugye? –kérdezte Karl átölelve Vadócot.