A lányok illetve Karl az egész utat bulizással töltötték. Ki tudja hogyan de sikerült rávenniük Amarát is. Az intézetben Max és Bobby továbbra is aggódott de ezt nem mondták el senkinek, próbáltak Julia ötletére hallgatni. A hajó visszatért a kikötőbe, és iszkiri haza. Amikor a kis csapat haza ért, akkor toppant be, Jean és Scott a moziból. 

-Scott! –kilátott Kitty.-

-Szia! Tudom, hogy másfél évről volt szó de úgy döntöttem haza jövök –mosolygott Scott.

-Örülök, hogy itt vagy. Gyere, mondanom kell valamit - húzta Kitty a könyvárba Scottot, majd becsukta maguk mögött az ajtót. Aztán közösen megbeszélték a Nolees ügyeket, illetve Kitty is mesélt az előrehozott „Bolondok napja”-ról.  Kitty a mondandója végén felállt, Scott is követte a példáját.  Kitty megölelte Scottot.

-Úgy hiányoztál! –ekkor benyitott Jean –Szeretlek! –folytatta Kitty, mire Jean már ki is ment –Olyan vagy nekem, mint a bátyám! –fejezte be Kitty.

-Jajj, e bomolj hugi! –nevetett Scott, majd Kittyvel együtt kiment a többiekhez a konyhába.

-Kitty, beszélhetnék veled? –kérdezte Jean.

-Felőlem –vonta meg a vállát Kitty, majd a két lány felment Jean szobájába.

-Mit szeretnél? –kérdezte Kitty mosolyogva.

-Azt hittem a barátnőm vagy Kitty! Nagy nehezen mindent tisztázok Scottal, erre jössz te és minden elrontasz! Miért? –háborgott Jean.

-Mi? Nem törtét semmi Scott és közöttem! –ellenkezett Kitty, de Jean nem figyelt rá.

-Nem érdekelek az olcsó kifogásaid! Láttam, amit láttam! –kiabált Jean és ki küldte Kittyt a szobájából. Kitty a folyosón találkozott Amaraával, de a lány nem köszönt vissza, csak egy lesújtó pillantást vetett rá. Kitty értetlenül állt:

-Mit csináltam? –kérdezte magától Kitty.

A nap végére már az összes lány tudta mi „történt” Kitty és Scott között. A lányok mind lesújtóan néztek Kittyre, és nagyot csalódtak benne. Kitty hiába bizonygatta a maga igazát senki nem hitt neki.

-De hidd már el, hogy nem történt semmi! –mondta Kitty Amarának a lépcsőn felfele amelynek az lett az eredménye, hogy jól orra esett. Amara vissza se fordult csak ment tovább.

-Kitty jól vagy? –lépett be az ajtón Scott.

-Persze, csak az orrom. Meg persze… -kezdte Kitty, de rájött nem lenne jó ötlet ha Scott tudna az egészről.

-Meg persze? –kérdezte Scott.

-Meg persze… még egy csomót kell tanulnom –füllentett Kitty.

-És mi az ami nem törtét? –kérdezett tovább Scott.

-Na jó elmondom –sóhajtott Kitty és elmesélte Scottnak a történteket -Szóval ennyi a történet. –fejezte be Kitty.

-Micsoda? –csodálkozott Scott.