- Nem hiszem el, hogy ezt gondolják rólunk! – fakadt ki Scott. – És Jean még engem nevezett gyerekesnek!
- Egyetértek. Most hogy fogjuk tisztázni magunkat? – kérdezte szomorúan Kitty.
- Mindenkit azzal fogunk meggyõzni, aki hozzá a legközelebb áll…
- Pontosan mire is gondolsz? – értetlenkedett Kitty.
- Mondjuk Jeant a szüleivel, Amarát Hawkgirllel, Maxet Amarával. Érted már?
- Jaaa. Felfogtam. Akkor vágjunk bele.
Kitty Hawkgirlt próbálta elérni, Scott pedig Jean szüleit. Egyiküknek sem sikerült. Eközben Jean Amarának panaszkodott:
- Nem hiszem el, hogy Kitty ezt tette! Pont õ lopja el tõlem Scottot? Hisz neki ott van Bobby! Bár már az elsõ hetekben nagyon dicsérte, Kurt érzéseit pedig figyelembe se vette.
- Jean! Mi van, ha félreértetted az egészet? Az egész beszélgetést hallottad? – kérdezte Amara.
- Hát… a legvégét nem hallottam, de Kitty azt mondta neki, hogy: „Szeretlek”! Te mire gondolnál? – aggódott Jean.
- Hát…nem tudom, de biztosan nem arra, amire te. A szüleidnek mit szoktál mondani?
- Azt, hogy szeretlek… - mondta Jean.
- Na ugye! Mégsem vagy beléjük szerelmes.
- Igazad van, de ez más…
- Ugyan miért lenne más? Én is gondolkoztam Jean! És Kitty nem nyúlná le a pasidat! Megyek is, és bocsánatot kérek tõle. Te meg gondolkozz el ezen! Cya! – mondta Amara, majd kiment a szobából. A folyosón rögtön összefutott Kittyvel.
- Kitty! Sajnálom, azt ahogy viselkedtem. Rájöttem, hogy neked van igazad. Nem csak akkor mondja az ember, hogy „Szeretlek”, ha szerelmes, hanem a családtagjainak és barátainak is! Bocsáss meg! – fejezte be Amara.
- Ok! Semmi probléma, csak tudod Jeant kéne meggyõzni róla. – mondta szomorúan Kitty.
- Ezt bízd rám! – kacsintott rá Amara.
Kitty rögtön elmesélte Scottnak Amara történetét.
- Ez már haladás, de Jeant nehéz lesz meggyõznie! – mondta Scott.
Amara egész délután Jean lelkiismeretét, és paraszti józan eszét próbálta befolyásolni kisebb nagyobb szerencsével:
- Jean! Fogd már fel, hogy te viselkedsz gyerekesen nem Scott! Nem bírod felfogni, hogy nem szerelmesek egymásba? Látom, mennyire bízol Scottban… - cukkolta Amara.
- Én bízom Scottban, de…
- Nem igaz, nem bízol benne, ha ilyet képes vagy feltételezni róla! – vágott közbe Amara.
- Ne te mondd meg, hogy mennyire bízom Scottban! – kiabált vele Jean.
- Nem zavarna, ha nem lenne igazam! – hergelte tovább Amara.
- Na jó! Nyertél, megyek és bocsánatot kérek tõlük. – mondta Jean, majd elhagyta a szobát.
- Ez az! Lehet, hogy mégis ügyvédnek kéne mennem? – gondolkozott hangosan Amara.
Eközben lent Jean bocsánatot kért Kittytõl, majd megkérte, hogy hagyja magukra õket Scottal.
- Scott, én nagyon hülyén és gyerekesen viselkedtem! Sajnálom! – mondta Jean.
- Az igaz, hogy gyerekes voltál, de ez az érzéseimen semmit nem változtat! - Scott, én szeretlek! Nem úgy mint egy családtagot, vagy barátot, hanem szerelembõl!
- Én is szeretlek Jean! – mondta Scott, majd megcsókolta a lányt.
- Milyen romantikus! – sóhajtotta egyszerre Kitty és Amara, akik az ajtóban leskelõdtek.
- Mégis hogy hatottál Jeanre? – kérdezte Kitty kíváncsian.
- Ez maradjon az én titkom! – kacsintott rá Amara.