Kitty és Amara még mindig leskelődtek, amikor egy hangot hallottak a hátuk mögül.
- Ti meg mit csináltok? –kérdezte Karl.
- Semmit! –fordult meg hirtelen a két lány, mire Karl gyanakvóan rájuk nézett.
- Á, semmit, semmit. –mondta vigyorogva Amara.
- Ti tudjátok… - mondta Karl. –Tényleg, tudtok róla, hogy holnapra Logan szervezett egy kis kirándulást?
- Milyen kirándulást? –kérdezte Kitty, akit szinte sokkolt a hír… kirándulás… Logan szervezésében…
- Olyan túlélőtúra-szerű. Kimegy a banda az erdőbe, és négy napig kint az erdőben. De nem kell mindenkinek jönnie. –állt meg egy pillanatra Karl, mikor meglátta Kitty megkönnyebbült arcát, majd folytatta. –Csak Maxnak, Bobbynak, Scottnak, Jeannek, Vadócnak, Amarának és Kittynek kell mennie. Ja, és még nekem, pluszba Logan is jön.
- Mi? –szörnyedt el Kitty.
- Mi lesz a sulival? – kezdett bele Amara kifogásokat keresve.
- A Professzor elintézte. És Logan üzeni, hogy holnap reggel hatkor mindenki legyen a bejáratnál. Ja, és hogy kezdjetek el pakolni.
- Mit kell vinni? –nyugodott bele a jövőjébe Amara.
- Két embernek egy sátor, ruha, kaja, semmi telefon meg ilyesmi, meg egy halom jókedv.
- Repesek az örömtől. –mondta Kitty.
- Na én megyek is és szólok a többieknek. –mondta Karl, majd magára hagyta a lányokat, akik elindultak pakolni.
Másnap reggel hatkor már mindenki álmos fejjel sorakozott a bejáratnál.
- Tehát akkor még egyszer elmondom. Hátizsákokat a vállra és rögtön indulunk a hegyekbe.
- Elnézést, Mr. Logan. Kérdezhetek?
- Mi az, Törpe? –kérdezte Logan.
- Mi a lényege ennek a feladatnak?
- A túlélés. Hol is hagytam abba? Ja, tehát indulunk a hegyekbe, ahol letáborozunk, és megtanuljuk, hogyan kell élni a természetben. Telefont senki nem hoz, térerő úgy sem lesz, továbbá semmi elektromos készüléket. Akkor adom a sátrakat. Bobby-Max, itt van egy sátor nektek, Kitty-Amara, vegyetek el egyet –mutatott Logan az összecsomagolt sátrakra- Vadóc-Jean, és Scott Karl. Egyéb kérdés, kérés, óhaj, sóhaj? –kérdezte Logan.
- Mr. Lo… - kezdett bele Scott.
- Na akkor irány az X-jet, Ciklon elvisz minket a hegyekbe, és mi meg gyalog szépen hazatúrázunk.
- Mi?. Nem úgy volt, hogy haza is az X-jettel jövünk? –kérdezte Amara suttogva Kittyt.
- Hé, Törpe, Magma, nektek is irány az X-jet. –terelte a lányokat Logan a repülőgép felé.
Pár perc múlva az X-jet leszállt egy hegyi tisztáson, majd Ciklon visszament a géppel az Intézetbe. A mi kis csapatunk nekiállt, hogy felépítsék a sátraikat, ami nem ment mindenkinek gond nélkül.
- Kitty, nehogy már csak mi ne tudjunk felverni egy sátrat. –mondta Amara, miután már ötödször kezdték előröl az építést.
- Nyugi, most tuti hogy sikerül. –bíztatta Kitty. –Azt a kis karóféleséget ideadnád?
- Persze. –mondta Amara, majd odadobta Kittynek.
- Na ezt csak ide be kell szúrni a földbe, és kész is van… - mondta Kitty, majd hirtelen az egész sátor összedőlt.
- Ááá, ez nem lehet igaz. Csak mi vagyunk ilyen bénák? –mondta dühösen Amara, majd belerúgott az összedőlt sátor darabjaiba.
- Ha értenél a telekinézishez… -mondta Kitty, majd Jean és Vadóc kész sátrára mutatott.
- A berendezést nem rongáljuk lányok. –figyelmeztette őket Logan egy üveg sörrel járőrözve.
- Á, dehogy. –mosolygott Kitty.
- Segítsünk? –kérdezte Max és Bobby miután ők már végeztek.