31. rész
Jean Grey X 2004.09.25. 18:43
Megtörik a jég?
Másnap reggel, miután Ashley szokás szerint belekötött mindenbe amibe lehet, és mindenkibe akibe lehet, szokás szerint beült a limuzinjába és zöld fejjel elment a fodrászhoz. Kitty elment Amarával, hogy megsétáltassa Coppert, Vadóc és Jean pedig azon tanakodtak a nappaliban, hogy mi lesz itt, ha Nolee is megérkezik. - Muszáj lesz addig valahogy kibékülnöd Scottal, mert még képes és visszamegy vele Finnországba. –állapította meg a tényt Vadóc. - Kibékülni? Most, hogy jobban utál, mint valaha? Vadóc, valami olyat mondjál, amit meg is lehet oldani néhány óra alatt. - Tudod mi? - Ki vele. - Hagyjunk mindent úgy, ahogy van, aztán majd csak történni fog valami. - Ez túl bizonytalan. –mondta Jean. –De ha nincs más választásunk. Valamivel ki kéne kapcsolódni, mióta ez a kis vipera itt van azóta mindenki olyan ideges. Valamivel ki kéne kapcsolódni. - Nincs kedved sütni valamit? A múltkor találtam valami jó torta-receptet. - Rendben. –egyezett bele Jean, majd felvonultak a konyhába sütni. Hamarosan az egész intézetben lehetett érezni a frissen sütött csokis süti illatát. Vadóc megkóstolt egy darabot belőle, majd elmosolyodott. - Mi az? –kérdezte Jean. - Ha jól emlékszem, akkor ez Karl kedvenc sütije. - Majd megkéri Ashleyt, hogy süssön neki. Csak fel ne gyújtsa a konyhát. –mondta Jean. - De gonosz vagy. –cukkolta Vadóc. –Tényleg, tudsz róla, hogy Mistique kiszabadult a dobozából? - Tegnap este hallottam, amikor Logan mondta a Professzornak. –mondta Jean, majd elmerült a gondolataiban. - Mi lenne, ha végigkínálnánk a bandát? Hátha kicsit megenyhülnek. –jutott eszébe Vadócnak. –Úgyis annyit sütöttünk, hogy ha az összes lány egy hétig enné, akkor sem fogyna el… Persze csak ha Ashley el nem kezdi magába tömni, mert akkor két perc alatt elfogyna. –mondta nevetve. - Akkor indulás. –mondta Jean, majd elkezdték megkeresni a fiúkat, akik a nappaliban tévéztek. Leraktak két tálca sütit a fotelek előtti asztalra, majd behuppantak egy-egy fotelbe. A fiúk csak meglepődve nézték őket, majd Karl megkóstolta a sütit. - Nem csak jól néz ki, de még finom is. –bókolt. - Jeannel sütöttem most délelőtt. –majd Jeanre kacsintott, jelezve, hogy bevált a tervük. - Vehetek még egyet? –kérdezte Karl. - Persze. Az összest megehetitek, rengeteget sütöttünk, még legalább négy tálcával van fent. - Vadóc, te egy angyal vagy. –mondta Karl, majd megpuszilta a lányt. –És te is Jean. –mondta, majd neki is nyomott egy puszit az arcára. Jean először meglepődött de örült, hogy legalább már Karl nem utálja őket. - Én… most… - kezdett bele zavartan Jean, amikor meglátta a szótlan Scott féltékeny arckifejezését. –Mindjárt jövök. –mondta, majd felment a szobájába, és pár perc múlva néhány rajzlappal, festékkel és ecsetekkel a kezében. –Na szóval… A kertben leszek, ha valaki keresne, akkor rajzolok. –fejezte be, majd kiment a ház mögötti kertrész széléhez, ahol egy hatalmas sziklafal volt aminek alját a tenger hullámai csapdosták. Leült az egyik sziklára, majd elkezdett festeni. Időközben Ashley is hazaért a fodrásztól, majd a szokásához híven leült a fiúk közé körmöt reszelni és panaszkodni, ám Karl fogta magát, és odaült Vadóc mellé és átkarolta a lányt. A többiek maradtak a helyükön, majd pár perccel később Scott fogta magát és kiment a kertbe Jean után. Végigjárta a kertet, mire megtalálta a lányt, majd amikor meglátta, hogy Jean a sziklán ül, odament hozzá, és leült mellé. - De megijesztettél. Csak… mert nem hallottam, hogy jössz. –magyarázta zavartan Jean. - Bocs, nem akartam. - Mertem remélni. - Beszélhetnénk? –kezdte el Scott a mondanivalóját. - Már beszélgetünk. –mondta mosolyogva Jean. –Mondd nyugodtan. - Szeretnék bocsánatot kérni a múltkoriak miatt. Annyi mindent akarok még mondani, csak nem tudom, hogy hogyan kezdjem… - magyarázta a fiú. - Elég ha csak arra gondolsz, amit mondani akarsz. –mondta Jean. - Rendben, igazad van, így egyszerűbb és gyorsabb is lesz... De a lényege annak amit mondani akarok, hogy még egyszer bocsánat, és szeretlek. –fejezte be Scott, majd néhány percre elhallgatott, amíg Jean gondolatolvasott. - Én is szeretlek Scott. –mondta, majd megcsókolta. - Ígérem, hogy többé nem fogok így viselkedni mint az elmúlt héten, vagy amikor Noleeval voltam. –mondta Scott, majd amikor meglátta Jean ideges arckifejezését, megkérdezte, hogy mi a baj, mire Jean elmesélte Nolee összes telefonhívását. - Tehát azt mondta, hogy ma eljön? És hogy nem fog egyedül visszamenni Finnországba? –kérdezte Scott meglepődve, mire Jean csak bólintott egyet. –Szerintem azt én döntöm el, hogy mikor hova megyek és tuti hogy nem megyek vissza vele. Vagy ha Finnországba megyek, akkor se vele, vagy hozzá. –nyugtatta meg Scott Jeant. - Scott, gyertek be mert vendégetek van. –kiabált ki Max az ablakból, majd Scott átölelte Jeant és visszamentek a nappaliba, ahol Nolee várta őket, vagyis inkább csak Scottot. - Nem szóltál, hogy jössz, Nolee. –mondta Scott, Jean pedig idegesen a lány szemébe nézett. - Hát Jean nem szólt? –kérdezte mosolyogva. - De, de úgy gondoltam, hogy nekem is szólsz, ha már eljössz látogatóba. –védte Jeant. - Ó, lehet hogy elfelejtettem. –mondta, majd elkezdett Scotthoz közelíteni, mire Jean egyenesen hasba rúgta, amit a többiek meglepődve néztek. Majd Jean rávetette magát és elkezdte püfölni. - Jean, mégis mit képzelsz? –kiáltott Ashley. - Jean, nyugodj meg! –próbálta meg visszafogni Scott, de Jean nem hallgatott rá és tovább püfölte. Végül Scott és Karl próbálta meg lefogni Jeant, mielőtt még péppé verné Noleet. - Scott, engedj el. Olvastam a gondolataiban. És ez nem az, akinek hiszed, sohasem volt az. A kezdetektől fogva az orrodnál vezetett, és nem csak téged, hanem mindenkit. –próbált meg kiszabadulni Jean. - Szentséges ég, mi történik itt? –kiáltott Amara, Kitty és Julia, akik ekkor érkeztek haza. Csak bámulták az ájultan a földön fekvő lányt… aki lassan átváltozott… a bőre kék… a haja vállig érő és vörös… Mistique…
|