- Max, Amara! De jó hogy itt vagytok.
- Mi történt Scott?
- Beszélni kéne Kittyvel, Bobbyval és Jeannel.
- Én megpróbálom meggyőzni Kittyt. –mondta Amara, majd elindult megkeresni Kittyt.
- Megpróbálok beszélni Bobbyval. –mondta Max, majd ő is elment.
- Essünk túl rajta. –vett egy nagy levegőt Scott, majd elindult Jean szobája felé. Bekopogott, ám egy hangot sem hallott. Benyitott, de Jean nem volt a szobában. Kiment a szobából, majd végigjárta az egész házat, utána az udvart, de Jean sehol nem volt. Ezért visszament a lány szobájába, majd elkezdett gondolkodni, hogy hol is lehet. Ekkor az asztalon meglátta a kocsikulcs mellett heverő kis papírcetlit, Jean írásával:
Au revoir! Je pense á toi, a bientot! Grosses bises: Jean.
Mivel Scott nem tudott franciául, ezért elindult megkeresni az egyetlen személyt az intézetben, aki le tudja fordítani neki az üzenetet. Lement a nappaliban, ahol meglátta Karl és Bobbyt veszekedni.
- Ezt megkeserülöd! Hogy tehetted ezt! –támadt rá Bobby Karlra, aki viszont fél kézzel felemelte az ellenfelét a pulcsijánál fogva.
- Higgadj már le. Mi bajod van, Hóember? Mit tettem? –értetlenkedett Karl.
- Elvágtad az esélyeimet Kittynél. –mondta a levegőben hadonászva Bobby.
- Én? Kitty? Szerintem hallucináltál. El kéne menned egy orvoshoz, lehet, hogy súlyos. Mikor is történt ez?
- Tegnap este! És nem hallucinálok, láttam ahogy Kittyvel csókolóztál, csakúgy mint a bálban.
- Én?! Először is, én Vadóccal voltam a bálban, Kittyt nem is láttam, tegnap este pedig ki sem mozdultam a szobámból.
- Ne tagadd le! Láttalak titeket.
- Karl, én sejtem hogy mi lehet. –szólalt meg Scott. –Nem tudom, hogy tudsz-e róla, de amikor a bál volt, akkor Victor elhívta Kittyt táncolni, tegnap este pedig búcsúzni jött.
- Elmagyarázná nekem is valaki ezt az egészet? És most már letennél? –kérdezte Bobby, akit Karl még mindig a pulcsijánál fogva a levegőben tartott.
- Ja, bocs. –mondta Karl, majd eltette a Hóembert. –Victor itt volt?  Hogyhogy én nem is tudtam róla?
- Ki az a Victor? –kérdezte Bobby idegesen.
- Karl ikertestvére. - mondta Scott. –Karl, azért kerestelek, mert Jeant sehol sem találom, de egy üzenetet találtam az asztalán. Le tudnád fordítani?
- Persze. –mondta Karl, majd átolvasta a levelet és elkezdte lefordítani. –Az áll benne, hogy Viszlát! Sokat gondolok rád és remélem, hogy mihamarabb viszont látlak. Puszil: Jean.
- Ennyi?
- Ennyi. Miért, valami baj van?
- Sehol sem találom Jeant, és kezdek ideges lenni.
- Megyek és szólok a többieknek és megkeressük, hátha a városban van, vagy legalább látta valaki. –jutott eszébe Karlnak és elindult, hogy értesítse a többieket.
- Telefonon megpróbáltad már elérni? –kérdezte Bobby.
- Igen, de csak a hangposta kapcsolt be, úgyhogy üzentem neki, hogy amit tud hívjon vissza.
Ekkor érkezett meg Amara, Kitty és Max is, akik semmit sem tudtak Jean eltűnéséről, így Scott elmagyarázta nekik hogy sehol sem találják, ezután Kitty és Bobby újra kibékültek, miután tisztázták, hogy Ashley illúziója miatt volt az egész balhé. Maxnak az is eszébe jutott, hogy a Testvériség és Mistique keze van a dologban, de nem tudhatták biztosra.
- De mi van, ha mégis az ő kezük van a dologban? –erősködött Max.
- Akkor nem hiszem, hogy üzent volna, vagy ha igen, akkor nem ezt. –mondta Scott.
- Mire várunk még? Akkor menjünk, és derítsük ki, hogy hol van Jean! –mondta Amara, majd elindult az udvar felé, amikor hirtelen megállt az ajtóban.
- Mi történt? –kérdezte Kitty.
- Scott… Nem a te telefonod csörög?
- Ja, de. –mondta Scott, és felszaladt a szobájába, ahol az asztalon csörgött a telefonja.
- Szia! –hallotta Jean hangját a vonal másik végéről.
- Jean, de jó hallani a hangod. Hol vagy? Azt hittük, hogy eltűntél? Jól vagy?
- Hé, nyugi, nyugi, lassíts egy kicsit, mert nem értem amit mondasz. Nem tűntem el, semmi bajom sincs, élek és virulok. Itt vagyok Finnországban.
- De mit keresel te ott? Már mindenütt kerestelek, azt hittem, hogy eltűntél vagy valami bajod esett. –mondta aggódva Scott.
- Bayvilleben túl nagy a nyüzsgés, úgyhogy elutaztam Tarjáékhoz. Bocs, hogy nem szóltam, de nem akartam tovább bonyolítani a dolgokat. Egyébként remélem, hogy megtaláltad azt a kis levelet amit írtam.