-Igen… azt megtal�ltam. De az�rt nem kellett volna �gy elt�nn�d –dorg�lta Scott.

-M�r bocs, de feln�tt n� vagyok! El tudom d�nteni, hogy mit csin�ljak, �s mit ne! –kiab�lt a telefonba.

-Jean… Ne tedd le! –monda Scott, de Jean m�r lev�gta a telefont –Mi�rt van az, hogy nincs egy norm�lis kapcsolatom? –k�rdezte mag�t�l Scott �s unottan elter�lt az �gy�n. A t�bbiek az ajt�ban v�rakoztak, majd a hallban foglaltak helyet, miut�n Scott 10 perccel k�s�bb sem t�rt vissza.

Ek�zben…

-K�sz�n�m Jean, hogy seg�tesz kik�sz�teni a leger�sebb l�ncszemet! Mire mennek a t�bbiek vezet� n�lk�l? –nevetett a l�ny arc�ba Mystique, mik�zben visszav�ltozott a rendes alakj�ba.

-Mit akarsz te t�l�nk? –k�rdezett vissza Jean.

-Hmmm… ez j� k�rd�s. Semmit! Egyszer�en j� t�nkre tenni titeket! –v�laszolt Mystique.

-Ezt nem fogod meg�szni, te h�rpia! –fenyeget�z�tt Jean.

-Szavak… majd mes�ld el milyen volt Egyiptomban –fejezte be, �s bez�rta Jeant egy kisrep�l�g�pbe, majd altat�t adott be neki, amit�l Jean azonnal elaludt. Amikor fel�bredt �ppen egy teve h�t�n �lt…

-Hol vagyok? –k�rdezte te m�r tudta is a v�laszt.

-H�t Egyiptomban! –v�laszolt egy f�rfi.

-Maga tud angolul? –csod�lkozott Jean.

-Persze. Ha valaki idegenvezet�k�nt dolgozik ez a minimum.

-Mellesleg, hogy ker�ltem ide? –k�v�ncsiskodott tov�bb Jean.

-Lezuhant a rep�l� g�ped, �s ahogyan erre fele j�rtam �szrevettelek t�ged –magyar�zta tov�bb a f�rfi –Ugye nem baj, hogy tegez�d�nk? –jutott esz�be a f�rfinak.

-Nem egy�ltal�n nem baj. Az nagyobb baj, hogy nem tudom a nev�t.

-Lucas szolg�latra –hajolt meg a f�rfi viccesen.

-�n Jean vagyok. Telefon�lhatn�k valahonnan? –k�rdezte Jean.

-H�t… az nem lesz k�nny�. El�g messze van a k�vetkez� telep�l�s. T�rer� meg ugye nincs –magyar�zta Lucas.

-Akkor most mi legyen?

-H�t �gy holnap be�r�nk egy kis falu. Ott nincsen telefon, de v�r engem egy turistacsoport, seg�thetn�l nekem –mondta tov�bb Luca –Tudod, n�ha nem jutnak eszembe nehezebb szavak.

-J�, sz�vesen –mosolygott Jean �s k�zben azon gondolkodott hogyan ker�lhetne ki innen.

Az int�zetben Scott is nyugtalan volt.

-Na j� megpr�b�lom m�g egyszer -hat�rozta el mag�t, �s megnyomta a h�v�s gombot, kicsenget. Scott v�gig v�rta az �sszes csenget�s, de semmi –Hol vagy Jean? –k�rdezte, majd egy hatalmasat csapott az asztalra –Ez az! Tarja�k! –kapott �szbe Scott �s m�r h�vta is a sz�mot.

-Igen? –hallatszott a vonal t�ls� v�g�r�l.

-Szia Scott vagyok. Jean ott van? –t�rt a l�nyegre Scott.

-Nem nincs. Valami baj van? Egy�ltal�n mi�rt k�ne itt lennie? –j�tt a k�rd�sek �z�ne.

-Nem semmi… semmi!  Szia! –mondta Scott �s lerakta a telefont.

-Scott, v�rj, Sco –lehetett hallani halkan m�g az utols� mondatott.

-Biztosan t�rt�nt vele valami –gondolkodott hangosan Scott. Ekkor Bobby rontott be az ajt�n.

-H� haver! Jean van itt. Mi�rt mondtad azt, hogy Finnorsz�gban van? –k�rdez�sk�d�tt a fi�.

-Jean? –lep�d�tt meg Scott, �s m�r rohant is a l�ny el� –Azt hittem m�r sosem l�tlak –mondta a fi�.