P�ntek d�lut�n az x-ek t�bbs�ge a nappaliban besz�lgettek �s n�zt�k a t�v�t.
- Ma este csillaghull�s lesz. –mondta Jean a h�rad�t n�zve. –K�t-h�rom percenk�nt egy hull�csillag szeli kereszt�l az �gboltot, �s ha minden igaz, akkor ma kiv�telesen sok hull�csillagot lehet majd l�tni. �s egyhamar nem lesz megint ilyen. –magyar�zta.
- �rdekes. –mondta Magma.
- De csak akkor lehet j�l l�tni, ha teljesen s�t�t van. Vagyis ha a l�mp�k nem �gn�nek az utc�n, meg ilyenek. �s arra gondoltam… - v�gott a k�zep�be Jean. –hogy lenne-e kedve valakinek ker�kp�rral kimenni a k�zeli hegyre csillaghull�st n�zni? –fejezte be, majd k�rben�zett, �m mindenki sz�tlanul n�zett vissza.
- �n megyek! –mondta Amara.
- Azt nem hiszem. –mondta Kitty, aki ekkor hozta a kez�ben Amara telefonj�t.
- Hogyhogy? –k�rdezte meglep�dve.
- Amara nem megy sehov�. –sz�lt k�zbe Max agressz�van.
- Pietronak meg�g�rt�l m�g egy randit eml�kszel? –vigyorgott Kitty.
- Pl�ne ha egy tal�lk�ra akar menni Pietroval.
- Arghhh. –bosszankodott Amara.
- Kitty, akkor te fogsz j�nni Amara helyett. –mondta Jean gonoszan, mivel tudta, hogy Kitty ut�lja a sportokat, k�zt�k a ker�kp�roz�st is.
- H�t… ���… Ami azt illeti… ���… Nem �rek r�… ���… Mert… �… - dadogott Kitty, majd amikor megl�tta Scottot, akkor gyorsan befejezte. –Nem �rek r�, de Scottnak �gysincs semmi programja ma est�re, �gyhogy elmegy helyettem.
- Hova megyek helyetted? –k�rdezte Scott, de Kitty m�r hetedh�t hat�ron is t�l j�rt ekkorra.
- Hull�csillagokat n�zni Jeannel. –mondta Amara.
- Mikor?
- Ma este. –mondta Jean. -11-kor az udvarr�l indulunk ker�kp�rral, egy �ra alatt el�r�nk a hegyre, ott nincsenek l�mp�k, �gyhogy lehet l�tni a csillagokat, ut�na meg megint egy �ra a vissza�t.
- Majd k�v�njatok sok szerencs�t. –mondta Amara majd elindult a szob�ja fel�, hogy elkezdjen k�sz�l�dni a randij�ra Pietroval.
- Rendben. Ha minden igaz, akkor hajnali h�romig csillaghull�s lesz. –mondta Jean.
Az id� telt-m�lt, Amara elment a randev�ra, lassan el�rkezett a 11 �ra, amikor Jean�k elindultak a hegyre hull�csillagokra vad�szni.
M�snap d�lut�n m�r mindenki eb�delt, amikor Jean �lmos fejjel le�lt az asztalhoz, �s egy „J� reggelt!” k�sz�nt�ssel �dv�z�lte a t�bbieket.
- H�t, m�g h�rom-n�gy �ra, �s azt is mondhatod, hogy J� est�t! vagy Sz�p �lmokat! –mondta Karl.
- Mi�rt, h�ny �ra? –k�rdezte Jean �s�tva.
- Mindj�rt h�rom. –mondta Kitty.
- Mennyi!? –riadt fel hirtelen, majd az �r�t kereste a tekintete.
- Jean, mikor j�ttetek haza? –k�rdezte Amara.
- Na az eg�sz �gy kezd�d�tt, hogy rossz ir�nyba indultunk el, �s egy j� nagy ker�l�vel egy f�l �ra k�s�ssel fel�rt�nk a hegytet�re. Akkor ott n�zt�k vagy egy �r�ig a hull�csillagokat, �s ut�na elindultunk haza, de Scott kital�lta, hogy tud egy r�videbb utat is hazafel�, �gy sokkal hamarabb haza�rhet�nk, h�t egy kicsit t�vedett, mert m�r v�r�s volt a napsugarakt�l az �g alja, amikor j� p�r kilom�ter ker�kp�roz�s ut�n v�gre haza�rt�nk…  de a hull�csillagok gy�ny�r�ek voltak. Meg�rte elmenni.
- J�ssz eb�delni? –k�rdezte Kitty.
- K�sz, nem vagyok �hes… egy kicsit izoml�zam van… meg �lmos vagyok… azt hiszem, hogy megyek is vissza aludni. –mondta Jean, majd elindult kifel� a konyh�b�l, �m az ajt�ban meg�llt �s visszafordult. –T�nyleg, Amara, milyen volt az est�t Pietroval?
- Gyere, ink�bb �lj le, mert sok�ig fog tartani, am�g elmondom. –mondta Amara.