Lassan elmúlt a húsvét és a május is. Jean már a végső vizsgáira, azaz diplomázni készült, míg Kitty és Amara „csak” a szokásos év végi vizsgákra. Jean hót ideg volt, hisz holnapután diplomázik. Magában latin neveket mormolt, ha kérdezték ingerülten válaszolt. Kitty és Amara sem volt jobb állapotban, hisz ezen múlt a jövőjük. A fiúk nem kommentálták ezeket a kitöréseket, a hanyagolást, hisz tudták, hogy mit jelent ez a lányoknak. Azonban mind az ötüknek (Jean a kivétel) maradt ideje a buli szervezésére.
- Te mit veszel neki? – kérdezte Max Scottól.
- Egy aranyláncot egy szíves medállal, amiben a képünk van.
- És mi mit vegyünk neki? – kérdezte Bobby.
- Én nem’tom! De most mennem kell, sziasztok! – mondta, majd elrohant az autójához.
- Kösz a semmit Scott! – morgott Max, majd elindult megkeresni Amarát.
Kisebb felfordulás várta a szobában, székek feldöntve, a függöny elszakítva, füzetek széttépve, de Amara sehol se volt. Elindult megkeresni Kittyt, de Bobbyval futott össze hamarabb, aki hasonló állapotban volt.
- Nem találom Kittyt sehol! 
- Én se Amarát, és a szobájuk olyan mint a csatatér! – mutatta meg Max.
- Ez nem lehet igaz! Mi történhetett is? – kérdezte Bobby.
Ám a válaszra hamar rájöttek, főleg miután hallották Amara és hódolója sztoriját:
- A Testvériség! – kiáltották szinte egyszerre.
Gyorsan lementek a Hallba, megnézni, hogy Scott visszajött-e már, ám a srác a jelek szerint még nem tért vissza. A folyosón összefutottak Jubilee-vel, Rahne-val és Sammel. A három fiatal érdeklődött, hogy miért ilyen feldúltak, amikor már tudták a történteket, ők is egyetértettek azzal, hogy a Testvériség áll az egész mögött. Miután kifejtették a véleményüket, elindultak a városba. Körülbelül egy óra múlva Scott is megérkezett, amikor meglátta a két barátja arcát, rögtön sejtette, hogy baj van.
- Mi történt? – kérdezte aggódva.
- Amara és Kitty eltűnt! Reméltük, hogy te tudsz segíteni… - magyarázta Max.
- Miért nem kérdeztétek meg Jeant? – kérdezte értetlenül Scott. – Ő a telepata, nem én. És különben is ő van jóban velük.
- Hogy ez miért nem jutott az eszünkbe! – kapott a fejéhez Bobby.   
A három srác egyszerre ment fel Jean szobájába, ám azt is hasonló állapotban találták, mint Amaráékét. Scott nagyon kiakadt:
- Hova tűnhettek? És miért olyan a szobájuk, mint egy csatatér?
- Talán mert az is volt. – adott hangot véleményének Bobby.
- Hogy érted? – kérdezte Scott.
- Úgy érti, hogy itt csatáztak. Szerintünk a Testvériséggel! – magyarázta Max.
- Na ne! – nyögött fel Scott.
Pár perc múlva már Scott autójában ülve autókáztak a Testvériség „Bázisához”. Az illemmel nem törődve betörték a ház ajtaját.
- Hol vannak a lányok? – kérdezték egyszerre.
- Netalántán őket keresitek? – kérdezte Pietro egy kaján vigyor kíséretében, majd rámutatott három olyan „burokra”, mint amilyenben az M Aszteroidán voltak foglyok. – Az apám készítette nekik ezt a kényelmes lakhelyet!
A három jófiú döbbent állt az ajtóban a meglepetéstől.