Újabb évek teltek el, mióta barátainkkal találkoztunk.
Jean, Amara és Kitty lediplomáztak, és csodák csodájára a fiúk is átmentek. Scott és Jean összeházasodtak, és már javában élték az életüket, ám mindig visszatértek (ha csak egy hétvégére is) az Intézetbe. Bobby és Kitty is külön házban laktak, ahogy Amara és Max is. Senki nem költözött más városba, ott maradtak az Intézet közelében, hisz sokat köszönhettek neki. Ma is ott üldögéltek, és a régi szép időkről beszélgettek ezen a hideg téli estén:
- Kitty, Vadóc! Emlékeztek milyen gyönyörű volt Scott és Jean esküvője? – nosztalgiázott Amara. – Ha valaha megházasodok, akkor én is olyat akarok.
- Tényleg gyönyörű volt. – bólintott Kitty. – De nekem egy kicsit túl népszerű.
- Pont olyan, mint amilyen Jean is volt midig. – jegyezte meg Vadóc minden rosszindulat nélkül.
A lányok csöndben ültek, amikor Bestia berakott egy gyönyörű számot. A fiúk sem tétlenkedtek, lassan a hangulat a tetőfokára hágott, és volt, aki megbotránkozott az „előadásokon”, de azért tetszett nekik. A régi újoncok is itt voltak, hisz még nem igazán sikerült „felcseperedniük”.
- Jean, hogy megy a munka? – kérdezte a Professzor.
- Elég jól. De most inkább visszafogtam magam, mert Scott azt mondta, hogy túlhajszolom magam…
- Ez érthető. – bólintott a Professzor. – És a családra már gondoltatok?
- Hát, még nem igazán. – vallotta be Jean.
A sarokban Max és Amara beszélgettek, míg Kitty és Bobby kergetőztek.
- Akárcsak a régi szép időkben. Kár, hogy már több generációt nem birok „felnevelni”. Pedig olyan jó érzés volt. – mondta szomorúan a Professzor.
- Miért mondja ezt? – rémült meg Scott és Jean.
- Kiöregedtem ebből a szakmából.
Jean és Scott kuncogott, hisz nem tudták elképzelni, hogy a Professzor kiöregedjen ebből. Neki a mindene volt az Intézet és az újoncok. Amara most már Ororoval beszélgetett:
- Meghívtok majd az esküvőtökre? – kérdezte kíváncsian Ororo.
- Hol van az még! – nevetett Amara. – De persze!
- Ahogy elnéztelek titeket, nehezen bírtatok ki akár egy napot is egymás nélkül 15 éves korotok óta. – mesélte Ororo.
Amara csak mosolygott a megjegyzésen, de belátta, hogy Ororonak igaza van. Kitty és Bobby is lenyugodott lassan. Amanda és Kurt csókolóztak. Nagyon meghitt volt a hangulat.
- Emlékszel Charles, amikor még ezeket a kölyköket tankokkal se lehetett leállítani? Azok voltak ám a bajos napok! – mondta Logan.
- Azért az edzéseket se fogjuk elfelejteni! – mondták egyszerre.
- Ennek örülök! – mosolygott Logan.
Az este folyamán még sor került az ajándékozásra, és egy edzésre, a diákok kérésére.
- Emlékeztek mennyi borsot tört az orrunk alá Mystique és a Testvériség? – kérdezte Max.
- És az ikertestvérem, Viktor! – tódította Karl.
- Mennyi csatát nyertünk… - elmélkedett Vadóc.
- … és mennyit veszítettünk! – nevetett Bobby.
Az este vidám és szerelmes hangulatban telt el. A Professzor, Ororo, Mr. McCoy és Logan büszkén figyelték a növendékeiket.