2. rész
Jean Grey X 2004.10.10. 10:48
Az új tanárok
Egész este nosztalgiázgattak, beszélgettek, zenét hallgattak. - Már kezdek álmos lenni, elindulok haza. –mondta Jean, amikor a Professzor megállította, majd még beszélgettek valamiről. –Viszlát! –köszönt Jean. - Mindjárt megyek én is. –mondta Scott Jeannek. - Ha gondolod, akkor nyugodtan maradj még. Sziasztok! –köszönt el Jean, majd hazament. Még egy fél óráig tartott a nosztalgiaest, majd lassan mindenki hazament és aludni tért. Scott is hazament, majd elindult aludni. Amikor belépett a szobába, akkor már Jean mélyen aludt, az ő helyén pedig a kölyök skót juhászkutyájuk szunyált. - Ez itt az én területem. –mondta halkan, majd lerakta a kutyát az ágy mellé és ő is aludni tért. Amikor másnap reggel felébredt, akkor Jean már a konyhában kávézgatott. - Jó reggelt! - Neked is. –köszönt vissza Scott. - Tegnap beszéltem Professzorral. Azt kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem néha órát tartani a fiatalabb tanulóknak. - Igen, ezt tőlem is kérdezte. És mit szólsz hozzá? - Miért ne? Ez a minimum azok után, amit Professzor tett értünk. - És mikor tartsuk az első órát? Ma délután? –kérdezte Scott. - Nem is rossz ötlet. - Jean… ugye nem gondolod komolyan? - Késő bánat... –mondta Jean vigyorogva. –Este már úgyis pakolni kell majd. Most megyek, elviszem sétálni Pamacsot. - És amíg mi nem leszünk itthon, addig hol lesz a kutya? - Nyugi, elintéztem. –mondta Jean, majd rárakta a pórázt a kutyára. –Majd jövünk. Délután Jean, Scott és Pamacs megérkeztek az Intézetbe. Scott elindult, hogy megkeresse a tanulókat, Jean pedig Juliával beszélt. - Persze, majd én vigyázok Pamacsra. –mondta Julia. - Még egyszer ezer köszönet. –mondta Jean, amikor észrevette Coppert, aki felé rohant. –Ó, szia Copper. De rég nem láttalak. - Legalább tud majd kivel játszani, hogy Pamacs itt marad. - Igen. Majd ha hazajöttünk, akkor majd eljövök érte. Most mennem kell, mert órát tartok. –köszönt el Jean. - Tényleg? - Igen. –de már tényleg megyek. Sziasztok. Pamacs, jó legyél. –mondta Jean, majd elindult ő is, hogy megkeresse a tanulókat. Pár perc múlva belépett a terembe, ahol meglátta a régi ismerősöket. –Sziasztok! - Most, hogy Jean is ideért, elkezdődhet az óra. –mondta Scott, majd elkezdtek órát tartani, utána pedig a lementek a Danger Room-ba. Scott elindította az egyik programot, Jean pedig telekinetikusan mozgatta a gépeket. Egy fél óra után a tanulók hulla fáradtan vánszorogtak ki az edzőteremből. - Ezt meg miért kaptuk? –akadt ki Amara. - Emlékszel, még valamikor régen, amikor órát tartottunk nektek? Kérdezte Scott. - Amikor se Logan, se Mr. McCoy, se Ororo nem volt itthon? Ha ez, akkor igen. - Na, ezt azért kaptátok. –fejezte be Scott. - A másik, meg hogy most már mi is fogunk órát tartani nektek, de ma elutazunk, és csak egy hét múlva jövünk haza. –mondta Jean. - Úgyhogy találkozunk egy hét múlva. Viszlát legközelebb! –mondta Scott, és Jeannel együtt elindultak ki a teremből. - Jean, hova utaztok? –kíváncsiskodott Amara. - Titok. –mondta Jean. –Bosszúból még képesek vagytok eljönni és bosszantani minket. Mint az előrehozott április elseje, meg ilyenek. Majd egy hét múlva találkozunk, szia! Jean és Scott hazamentek, majd még aznap este kimentek a repülőtérre, és elutaztak nyaralni.
|