|
4. rész
Magma 2004.10.11. 19:07
 Az egyetlen megoldás
Amara alig aludt az éjszaka, annyira foglalkoztatta Kittyék „problémája”.
- *Talán ha valahogy segíthetnék nekik…* - gondolta Amara, és már meg is született egy terv az agyában.
Másnap reggel úgy tűnt, hogy Amara kedvét semmivel sem lehetne elrontani. Dúdolgatott, fütyörészett, és ezek a rendellenességek Maxnek is feltűntek:
- Mitől van ilyen jó kedved drágám? – kérdezte.
- Oh, semmi… Csak tudod ma engedem ki azokat a kiskutyákat a megfigyelés alól. Tudod mennyire a szívemen viselem a sorsukat. – füllentette Amara.
- Aha. Akkor már mindent értek. – mondta Max, de nem vette be a kis történetet. Amara lassan munkába ment. Az Animal Arc (Amara állatorvosi rendelője) az egyik leghíresebb állatorvosi rendelő volt a környéken.
- Szia Lola! – köszönt Amara, amint beért a rendelőbe. – Ma ebédre hívd ide Kittyt, fontos beszédem van vele…
- Persze Amara! Hányra hívjam? – kérdezte Lola barátságosan.
- Mondjuk egyre. Köszönöm.
Amara ma egy macskának gipszelte a lábát, a napi viziteket rendezte, valamint le a kiskutyákat engedte haza.
- Nem szabad nekik csokit adni! Ezt jegyezd meg! – mondta a kisgyereknek, akié a kutyusok voltak.
- Köszönjük Doktornő! – mondta az anyuka, majd elhagyta a rendelőt.
- *Egy fél óra múlva itt lesz Kitty.* – gondolta Amara. – *Jobb lesz rendbe szedni magamat!*
Kitty halál pontosan érkezett:
- Szia Amara!
- Szia Kitty! Hogy vagy?
- Fáradtan és idegesen. És te?
- Pont ugyanúgy. Figyelj erről akartam beszélni veled. Gyere, van itt mellettünk egy jó mexikói étterem. Ott majd megmagyarázom.
Az étteremben Amara elmesélte, hogy tud a kilakoltatásról, és hogy Max letorkolta, amikor felvetette, hogy kölcsön adnak…
- Azt mondta, hogy ő sem örülne, hogyha szánalomból adnának neki pénzt. Viszont, ha nem kölcsönt adok…
- Úgyse tudsz segíteni, kár a fáradságért… - mondta szomorúan Kitty.
- Fogadunk? – kérdezte sejtelmesen Amara.
Kitty felvonta a szemöldökét, majd rosszat sejtve megkérdezte:
- Mit forgatsz a fejedben Amara?
- Segíthetnél az állat korházamban, mint asszisztens, és kapnál rendes fizetést. – játszotta ki az adu ászt Amara.
- Végül is, miért ne? – kérdezte boldogan Kitty. – Annyira köszönöm Amara.
Otthon azonban Amarát Max nagyon lecseszte, úgyhogy egész este nem szólt a lányhoz.
- *Legalább gondoskodnak róla, hogy mindig legyen min aggódnom!* - gondolta epésen Amara.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
