Amilyen boldogok voltak az együtt töltött hetekben, annyira rossz volt a helyzet most. A négy fiatal mindennap veszekedett, hol a fürdőszobán, hol a vacsorán, szóval ilyen „fontos” dolgokon…
- Elegem van ebből! – kiáltotta egyik reggel a vita közepén Amara.
- Miből? – értetlenkedett Max és Bobby.
- Abból, hogy már lassan egy hete megállás nélkül vitatkozunk! – mondta mérgesen, majd a táskáját a vállára kanyarítva elhagyta a házat.
- De Amara… Szia. – mondta csalódottan Max.
- Tényleg le kéne állnunk, különben a barátságunk rovására megy! – mutatott rá Kitty.
- Na persze! – morogta Bobby.
A nap további része is hasonló hangulatban telt el. Amara állatokat látott el, Kitty új bár-discoját építette. Bobby és Max pedig a ház körül tevékenykedtek, lehetőleg minél távolabb egymástól. Eközben Jean és Scott az Intézetben próbáltak órát tartani, nem sok sikerrel.
- Pedig Bobby, Amara, Kitty és Max nincs is itt! – sóhajtott fel Jean.
- És én még azt hittem, hogy a tanítás könnyű! – sóhajtott Scott is.
Amara és Kitty csak este felé értek haza, ahol Max és Bobby bocsánatot kért.
- Gyerekesen viselkedtünk, ahogy Jean mondaná…  - kezdte Max.
- Semmi baj! – vágott közbe Amara, majd átölelte.
Kitty és Bobby is kibékült. Este már együtt mentek bulizni egy discoba, ahol összefutottak A Testvériséggel.
- Lám, lám… - kezdte Pietro. – Kiket látnak szemeim. Amara emiatt a nyálgép miatt dobtál?
- Max – nem - nyálgép! – tagolta lassan, de idegesen Amara.
- Oh, tényleg nem? Akkor miért nem áll ki ellenem soha? – kérdezte gúnyosan.
Max erre nagyon bedühödött, nem szerette, ha gyávának hiszik.
- Maximoff! Itt, most, szupererő nélkül! – hívta ki Max.
- Örömmel nyápickám!
- Max, ne csináld!
A fiúk a verekedés láttán felbuzdultak, és Bobby és Lance is egymásnak esett. Otthon a lányok nem győzték ápolni a fiúk sebeit.
- Miért nem hallgattok soha ránk? – kérdezte mérgesen, mégis szeretetteljesen Amara.
- Mert az úgy túl egyszerű lenne. – adta meg a választ Bobby.
A négy fiatal már éppen pihenni készült, amikor megcsörrent a telefon. Amara vette fel:
- Halló?
- Szia Amara! Itt Ororo. Nagy baj történt… - mondta a nő idegesen.
- Mi történt? Mi a baj?
- A Professzor, a Professzor… eltűnt. – mondta nagyon halkan.
- MiCSODA?! – ejtette ki a kezéből a telefont a lány. – Ororo, azonnal ott leszünk, nyugodj meg, biztos van valami magyarázat rá.
Amara gyorsan elhadarta a többieknek, hogy mi történt.
- Rögtön oda kell mennünk! – értette egyet vele mindenki.
A kis csapat egy fél óra múlva már az Intézetben vigasztalta Ororot:
- Nyugodj meg, biztos nem történt komolyabb baja! Ő soha nem hagyna itt minket!
- Pont ez az! Egy szó, esetleg egy üzenet nélkül ment el!