Ororo, Kitty, Amara, Bobby és Max azon tanakodtak, hogy ki állhat Charles Xavier professzor eltűnése mögött, és hogy hogyan találhatnák meg őket.
- Cerebro biztosan megtalálná. –jutott eszébe Amarának.
- De őt csak Professzor tudja használni. –mondta Bobby.
- Tévedsz. Jean is rendelkezik telepátiával, tehát akkor ő is tudja kezelni. - javította ki Kitty.
- Nem hinném, hogy nagyon örülne, ha most elmennénk érte, mivel nemsokára éjfél. –mondta Max.
- Muszáj ilyen „optimistának” lennetek? –kérdezte Kitty.
- Meg kell találnunk Charlest. –mondta Ororo.
- De a tanulókat sem hagyhatjuk itt, minden felügyelet nélkül. –mondta Amara.
- Amiatt ne aggódj, majd Vadóc és Karl maradnak. –mondta Ororo.
- Karl? Biztos? Mert ha megint átváltozik, és… - kezdett aggódni Amara.
- Ne aggódjatok, délelőtt Jean kivizsgálta, és a következő teliholdig teljesen normális, addig meg majd kitalálnak valamit. –nyugtatta őket Ororo.
- Akkor indulás Jeanért. –adta ki a parancsot Kitty, majd miután Ororo értesítette a bébiszittereket, a csapat elindult Scott és Jean háza felé.
Mivel a ház nem volt messze az Intézettől, ezért autóval pár perc alatt odaértek. Amara egyből odarohant az ajtóhoz, majd bekopogott… Semmi… újra kopogott, majd várt… mivel még mindig nem nyitottak ajtót, kérdő tekintettel ránézett a többiekre, akik viszont értetlenül álltak.
- Lehet, hogy nincsenek is itthon. –mondta Max.
- Mi lenne, ha talán csengetnél? –kérdezte Kitty vigyorogva.
- Ötletnek nem rossz. –mondta Amara, majd megnyomta párszor a csengőt.
De mivel még mindig senki nem nyitott ajtót, Bobby azt javasolta Kittynek, hogy menjen át az ajtón, és nézze meg hogy itthon vannak-e.
- Ezért még Jean meg fog ölni. –bíztatta magát Kitty, majd éppen átment volna az ajtón, amikor egy kulcskattanás hallatszott a zárban, a kilincs lenyomódott, és kinyílt az ajtó.
- Sziasztok. Ti meg mit kerestek itt ilyenkor? –kérdezte Scott ásítva.
- Szia Scott! Beszélnünk kell. Nagyon fontos. –mondta Ororo két szavas tőmondatokban a lényeget…
- Akkor inkább gyertek be addig. –mondta, majd a nappaliba terelte a többieket.
- Jean itthon van? Szükségünk lenne a segítségére. –mondta Kitty.
- Hát merem remélni, hogy itthon van, mivel egy negyed órája ment aludni, és tudtommal nem alvajáró. Miért, mi történt, ami ilyen sürgős? –kérdezte Scott két ásítás között.
- Professzor eltűnt! –mondta Ororo kétségbeesetten. –Nem hagyott se egy üzenetet, se semmi nyomot, hogy hol lehetne. Egyszerűen eltűnt.
- Szerintünk elrabolták… - mondta Kitty.
- És Jeanre pedig azért lenne szükségünk, mert Professzoron kívül csak ő tudja tudtunkkal kezelni Cerebrot… - folytatta Amara.
- Mivel így talán könnyebben megtalálhatjuk Professzort. –fejezte be Max.
- Tehát szólnál neki? –tette fel az „i” -re a pontot Bobby.
- Ez komoly? Miért csak most szóltatok? –kérdezte megdöbbenve Scott.
- Mivel mi is csak egy fél órája tudtuk meg. –mondta Amara.
- Mondjuk ha szólnál Jeannek, akkor utána úton az Intézet felé még lehetne beszélgetni… - mondta türelmetlenül Kitty.
- Rendben, értem a célzást… - mondta Scott, majd felment az emeletre.
A többiek addig a nappaliban vártak, majd pár perc múlva Scott idegesen lejött az emeletről, és azt mondta:
- Jean eltűnt.
- Mi!? –kérdezték a többiek meglepődve.
- Az emeleten legalábbis nincs. Megnéztem minden szobát.
- A földszinten sincs. –mondta Kitty, miután átrohant a házon, szobából szobába a falakon keresztül.
- Akkor most mi lesz? –kérdezte Bobby.
- Megkeressük őket. –mondta Scott, miután felkapta a kabátját.
- Scott, nem hagyott valami üzenetet? Nem találtál valami árulkodó jelet, hogy hol lehet? –kérdezte Amara, hátha sikerül kilogikázniuk valamit.
- Semmi. Sehol egy üzenet, a telefont sem vitt magával. –magyarázta idegesen Scott, miközben elindultak kifelé a kocsihoz. –Mint ha a föld nyelve volna el. A szobában minden a helyén van… De hol lehet? Telepatikusan is próbáltam elérni… De nem sikerült beszélnem vele.
- Ez meg micsoda? –kérdezte Kitty amikor meglátott valamit a fűben. Lehajolt, felvette, majd megmutatta Scottnak.
- Jean nyaklánca… - mondta Scott. –Évek óta soha nem vette ki a nyakából.