-Hát itt meg mi a fene folyik? –kérdezte Michael inkább csak magától semmint Sophietól. A lány közben elindult, hogy megkeresse valamelyik csoport társát és megtudja tőle, hogy mi is történt. Hamarosan össze is akadt egy vörös hajú, szeplős lánnyal.

-Julie, mi történik itt? Mi ez a felfordulás? –fogta meg a lány kezét és szegezte neki a kérdést Sophie. Julie-nak eltartott néhány másodpercig, amíg felfogta mi történt, majd szinte hisztizve válaszolt a kérdésre.

-Felix azt állította, hogy tud repülni. Persze senki nem hitt neki, most pedig meg akarja mutatni, hogy igazat mondott. Le akar ugrani –mutatott a lány az épület tetejére majd eltűnt a tömegben. Sophie pedig összenézett Michael-el.

-Te is arra gondolsz, amire én gondolok? –kérdezte Sophie, mire a fiú bólintott.

-Ennek ellenére nem lenne túl jó, ha a srác elkezdene itt repkedni –vakarta meg a tarkóját Michael, majd összehúzta a szemöldökét, ezzel is jelezve, hogy erősen gondolkodik.

-Hahó, észlény! Tudod te ki áll előtted? –húzta el Michael arca előtt a kezét Sophie, mire a fiúnak felderült az arca.

-Most, hogy mondod! Nagyszerű! A tűzoltók már úgyis kiterítették a ponyvát, vagy hogy is hívják azt az ízét. Most már nem gond, ha leesik a srác. Amikor el akar ugrani te egyszerűen, beszünteted a képességét –vázolta fel a tervet Michael és kihúzta magát, ezzel is kimutatva, hogy igazán büszke magára. Sophie pedig vágott egy pofát arra, hogy barátja az ő ötlete miatt büszke magára. Már éppen szóvá tette volna, amikor valaki felkiáltott.

-Ugrik!!! –erre persze rögtön mindenki a tető felé emelte a tekintetét, Sophie pedig végrehajtotta a feladatát. Felix sikeresen belevágódott a ponyvába, majd a mentő rögtön el is vitte.

-Reméljük nem nézik dilisnek –fordult Michael Sophie felé, majd megcsókolta.

-Jéé, egy Sophie-boci –hallottak egyszer csak egy fiú hangot, mire elszakadtak egymástól és a hang irányába fordultak.

-Patrick… Mit akarsz itt? –tette karba a kezét Sophie, és válaszolt játszott nyugalommal.

-Ó, csak jöttem köszönni a kedvenc barátnőmnek –válaszolt Patrick kaján vigyorral az arcán.

-Kopj le Pat, a hülyeségeiddel együtt –forgatta a szemét Sophie, majd elfordult és elkezdte húzni Michaelt is.

-Szállj le a csajomról öcsi. Mert nagyon megbánod –kiáltotta Michael után a fiú, mire az érintett megfordult.

-Nekem lököd? –kérdezte Michael, majd lassan elkezdte a magasságát növelni, miközben elindult Patrick irányába.

-Még szép, hogy neked –válaszolt a másik fiú fölényesen. Közben Michael odaért hozzá és akkorra már jóval magasabb lett nála.

-Akkor nem ártana abbahagynod –mondta igencsak komolyan és nyugodtan, majd Sophie-t átkarolva odébb állt.

-Ez a magasság növelős trükk tetszett –vigyorgott a lány. Közben Michael visszanyerte eredeti magasságát.

-Amúgy ki volt ez?

-A suli non-stop bunkója. Kitalálta, hogy én vagyok a barátnője –forgatta a szemét Sophie. Michael már éppen készült volna válaszolni, amikor megszólalt mobilja.

-Igen? –szólt bele, anélkül, hogy megnézte volna, ki keresi.

-Michael, hol a fészkes fenében vagy? –kapta a kérdést Chloetól kissé számon kérő hangsúlyban.

-Hmmm… Aszem Floridának hívják a helyet –válaszolt halálos nyugalomban a fiú.

-Florida? Mit keresel te Floridában? –értetlenkedett tovább Chloe. Erre Michael elő adta a teljes reptéri történetet.

-Jézusom… És mikor tervezel haza jönni?

-Ezen még nem igazán gondolkodtam, de, ha eldöntöttem, akkor majd… -kezdte volna Michael majd Chloe csak egy nagy csattanást hallott, ahogyan a fiú telefonja a földre hullt.

-Michael! Michael! –kiáltott a telefonba, de nem kapott választ így inkább befejezte a hívást. Épphogy csak letette a telefont, amikor csöngettek.

-Nyitom –kiáltotta, majd már az ajtónál is volt. Ám amikor kinyitotta az ajtót nem akart hinni a szemének.

-Nate? Te nem üzleti úton vagy min vagy? –kérdezte nagyra nyílt szemekkel, és újra meg újra nagyokat pislogott.

-Dehogyis nem –mosolygott Nate sokat sejtetően, majd beengedte magát és becsukta maga után az ajtót.