-És az ott mi? -mutatott Amara egy kicsit távolabbra.

-Jean gyűrűje… -válaszolt újra Scott.

-Ezek szerint Jean nyomokat hagyott -mondta Max.

-Akkor gyerünk! –adta meg a kezdő lökést Bobby.

 -Álljatok le! Miért hagyna Jean nyomokat? Ahhoz, hogy nyomokat tudjon hagyni, eszméleténél kellet lennie.  Ha meg eszméleténél volt miért nem használta valamelyik képességét? Ez nyilvánvalóan egy csapda –szedte össze a gondolatait Ororo.

-Akkor mégis hol van?

-Azt nem tudom, de ne menjünk a nyomok után –értett egyet Ororoval Max.

-Mi lenne, ha csapatokra bomlanánk? Scott, Amara és Max illetve Kitty, Bobby és én leszünk egy csapat –vette a kezébe az irányítást Ororo. A csapatok két külön irányba indultak. Scotték a közeli erdő felé vették az irányt, ahol körülbelül két kilométer gyaloglás után, ami senkinek nem esett nehezére, egy kis kunyhót találtak. Bementek. Nem is volt igazán kunyhó, elég modern volt. Megláttak egy ágyat amin valamiféle élőlény volt, de nem tudták kivenni, hogy mi az vagy ki az, ezért közelebb mentek.

-Jean! –kiáltott Scott. Jean arca verejtékben úszott, remegett és nyöszörgött. Valami volt vele –Jean ébredj! –folytatta Scott, majd ölébe vette, és így mentek vissza a városba, de nem a házba, hanem az intézetben. Ororoék is el voltak foglalva…

-Ki azaz alak aki közelít felénk? –vett észre valakit Kitty egy sikátorban, ők a városban jártak keltek.

-Nem tudom…

-*Nyugodjatok meg! Én vagyok az!* -hallották mind a hárman a fejükben.

-Professzor! –rohantak oda.

-Mi történt?

-Nem tudom… De Jeannel történt valami, csak már nem emlékszem mi –mondta a professzor és megpróbált visszaemlékezni.

-Tudja mit? Menjünk vissza az intézetbe. Ott majd felhívjuk Scottékat –ajánlotta Bobby.

-Fölösleges. Ők már ott vannak.

Miután mind a két csapat újra együtt volt, a professzor megvizsgálta Jeant, de nem talált semmit a szervezetében. Ezután Karl következett…

A fiatalok eközben a Hallban beszélgettek.

-Mi lehet Jeannel?

-Fogalmam sincs. Erről jut eszembe, meglátogatom –mondta Scott és már indult is Jeanhez…

Scott belépett a szobába és leült Jean ágya mellé. Eleinte csendben gondolkodott, majd elkezdett beszélni a lányhoz. Jean egyszer csak ránézett, de szeme vörösen felizzott. Felállt, majd úgy, ahogy volt elindult, ki az intézetből. Akivel csak találkozott fellökte, elrepítette, vagy másmilyen módon elállította az útjából. Mindenki indult rögtön az egyenruhájáért, de amikor Jean után akartak menni az már nagyon messze járt.