Az X-ek még mindig mozdulatlanul álltak az idegességtől és félelemtől, ám Apokalipszis támadni készült. Felemelte a jobb kezét, amelyből egy halvány, ködszerű lila fény jött ki. A fénycsík, amely eddig lassan közelített Kittyék felé, hirtelen felgyorsult, de ekkor hirtelen beleütköztek valamibe. Pár másodperccel később már egy átlátszó telekinetikus kupola borult rájuk, ami körül egyre jobban elterjedt a lilás füst, így már egyáltalán nem lehetett kilátni rajta.
- Ez meg mi? –kérdezte Amara meglepődve.
A kupola másik felén ekkor egy kis nyílás keletkezett, majd a homályból egy emberi alak rajzolódott ki, ami egyre gyorsabban feléjük közelített.
- Jean! –kiáltott fel Scott, amikor kirajzolódott a lány körvonala.
- Bocsássatok meg… - mondta sápadtan-, Siettem, ahogy tudtam.
- Mi történt veled reggel? –kérdezte Scott aggódva. –Ugye nincs semmi bajod?
- Apokalipszis… ha nem sikerült volna valahogy kibújni a hipnózisa alól… akkor most Apokalipszis egyik lovasaként harcolnék ellenetek. És ha ez a lila füst elért volna benneteket, veletek is ez történt volna.
- Hogyan fogunk innen kijutni? –aggódott Kitty.
- Scott, Jean, most mi fog történni? –kérdezte idegesen Amara.
- Hogyan fogjuk legyőzni ezt a szörnyeteget? –kérdezte Max és Bobby is.
- Én tudom… - mondta erőtlenül Jean, miközben megpróbálta tovább fenntartani maguk körül a védelmező kinetikus pajzsot- én tudom… Apokalipszis titkát… Amikor hipnotizált… gondolatfoszlányokat… sikerült pár gondolatfoszlányát kiszűrnöm… Csak… mi nem tudjuk legyőzni… akárhogy próbáljuk, nem vagyunk elég erősek… csak… csak egyvalaki képes… csak… csak egyvalaki tudja legyőzni… - próbálta meg elmagyarázni Jean, majd elájult.
Ám amíg Scott a karjaiban tartotta, addig lassan szétfoszlott a kinetikus pajzsuk is. Mindenki halálra rémülten próbált meg felkészülni a legrosszabbakra. A lila füst kezdett szétoszlani… mindenki idegesen várt, mozdulni sem mertek… ám amikor a füst teljesen eloszlott, észrevették, hogy Apokalipszis eltűnt.
- Figyeljetek. –fordult a többiek felé Scott. –Keressétek meg a többieket, de legyetek óvatosak. Itt találkozunk öt perc múlva. Utána elmegyünk a mi házunkhoz, mert itt nem biztonságos.
- Amara, te maradj itt, és vigyázz Jeanre, meg utána a többiekre, addig amíg visszaérünk.
- Rendben. –mondta Amara, majd amikor szétnézett, felsikított.
- Nyugi, nyugi, csak én vagyok. –mondta Karl, amikor közelebb ért, az ájult Vadóccal a karjaiban.
Utána elmondták neki is a rövid haditervet, majd elindultak megkeresni a többieket. Az intézetben tartózkodó összes tanulót megtalálták, majd pár perc múlva elindultak Scotték háza felé, amikor kiderült, hogy Xavier Professzor és Ororo eltűntek. Amikor megérkeztek, addigra a legtöbb tanuló kezdett magához térni. Scott elintézte, hogy még aznap mindenki hazautazhasson, mivel jelenleg bárhol nagyobb biztonságban lehetnek, mint Bayvilleben.
Jean kivételével már mindenki visszanyerte az eszméletét, aki rosszul volt. Mindenki a nappaliban tartózkodott, kivéve Scottot, aki Jean ágya mellett ült. Egyszer csak a bejárati ajtón kopogást hallottak.
- Kitty, nézz ki, hogy ki az! –mondta neki Bobby.
- Kösz. –mondta Kitty, majd remegve elindult az ajtó felé. Lassan áthajolt az ajtón. És amikor meglátta, hogy Logan az, átrántotta az ajtón.
- Hé, Törpe. Mi van itt? Az Intézet teljesen kihalt. Csak itt buliztok? –kérdezte értetlenül Logan, mire Amara elmagyarázta neki, hogy mi történt.
- Apokalipszis… - morogta maga elé Logan, majd nekidőlt az ablak mellett a falnak.
Nem sokkal később Jean felriadt. Kiugrott az ágyából, majd odarohant az ablakhoz. Nekidőlt az ablak mellett a falnak és nézte, ahogy a távolban kirajzolódik az Intézet körvonala a fogyó hold fényében.
- Jean, mi a baj? –kérdezte Scott, amikor meglátta, hogy Jean szeméből könnycseppek csordulnak ki.
- Scott… - mondta halkan Jean. - Nem tudja senki és te sem tudod, hogy mitől félek, miért hallgatok arról, amit mondani kel, amit helyettem senki nem mondhat el…
- El akartad mondani Apokalipszis titkát.
- Erről van szó.
- Hallgatlak.
- Akármennyien harcolunk ellene, és akármilyen erősek is vagyunk, végleg elpusztítani úgy sem tudjuk. Legfeljebb csak egy kis időre sikerül „kivonni a forgalomból”, mivel akármikor újra kiszabadulhat. Tudom. Megpróbáltam olvasni a gondolataiban, és pár foszlányt sikerült kiszűrnöm. Csak egy ember tudná legyőzni. De… az jelen pillanatban lehetetlen…
- Miért? Ki az illető?
- Hát éppen ez az. Csak egyszer találkoztunk vele. Meg még nem tudjuk, hogy hogyan kérjünk segítséget olyan személyektől, akik a jövőben élnek.
- Csak nem… Nate? –kérdezte megdöbbenve Scott, mire Jean csak bólintott. Pár percig némán néztek ki az ablakon, amikor Jean megszólalt.
- Várjál csak… mint ha… de az hogyan tudhatta… nem értem… Nate itt van… Biztos, hogy ő az… sikerült telepatikusan elérnem…
- Akkor menjünk le a földszintre. –mondta Scott, majd amikor éppen lefelé mentek a lépcsőn, megszólalt a csengő.