-Talán valami baj van? –kérdezte Matt, aki rögtön észrevette, hogy ez a hír igencsak megviselte öccsét.

-Nem, semmi különös… Már ennyi az idő? Most mennem kell… -mondta Nate az órájára nézve majd gyorsan elköszönt és távozott. Visszasétált a lakásába, majd magára zárta az ajtót, előkereste a mappáit és leült a nappali kanapéjára gondolkozni. Miközben a képeket nézegette, egyfolytában Chloe körül forogtak a gondolatai. Miért van az, hogy amikor szabad akkor egyfolytában menekül előle. Viszont ha van valakije, a lány mindig elüldözi ezt a társat mellőle, mivel nem bírja elviselni… Akkor ezek szerint két választás maradt, vagy meghódítja, vagy végleg elüldözi a lányt az életéből… Túl régóta ismerik egymást ahhoz, hogy csak így eltűnjön a lány az életéből, viszont ez esetben csak egy megoldás maradt, csak egy kis időt kell hagyni Chloe-nak, hogy ő is rájöjjön erre…

Miután végiggondolta a lehetséges megoldásokat, a előszedte az egyik bőröndjét, hogy elkezdjen pakolni és New Yorkba menjen a lány után, de… de néhány perccel később úgy döntött, hogy mégsem megy utána. Ha a mappák így kiborították akkor egyelőre nem akarja tovább hajszolni és üldözni, hiszen épp előle menekült Lucashoz… Majd ha visszatér, akkor folytatja, amit abbahagyott.

Ezalatt Chloe éppen a New Yorki repülőtéren várt Lucasra, ám a fiú már legalább egy fél órát késett.

-Ez nem igaz… -járkált Chloe mérgesen fel s alá a váróteremben, majd amikor valaki óvatosan vállon veregette hátulról, megfordult és ráförmedt az illetőre: -Maga meg mit akar?!

-Szia Chloe… -köszönt Lucas kissé aggódva- Bocsi, hogy késtem… Minden rendben?

-Sajnálom, nem akartam így letámadni téged csak nem tudtam, hogy te…

-Semmi gond.

-Rendben. Akkor mehetünk? –kérdezte Lucas majd felkapta a lány csomagjait és elindultak a parkoló felé.

Miközben a new yorki délutáni dugóban araszoltak hazáig, Luc faggatózásba kezdett:

-Hogyhogy pont most jutott eszedbe, hogy meglátogass? Hisz nem olyan rég utaztam vissza…

Chloe csak némán bámult kifelé az ablakon, mint ha meg sem hallotta volna a fiú kérdését.

-Csak nincs valami baj?

Továbbra is hallgatás…

-Chloe… kérlek…

-Rendben, igazad van, az utóbbi néhány napom nem épp a legjobban alakult és kicsit ki vagyok borulva. –vallotta be kelletlenül a lány.

De mivel Luc egy szót sem szólt, ezért habár nem volt biztos benne, hogy meg akarja osztani ezeket az emlékeket a fiúval, mégis folytatta:

-Nate a napokban üzleti útra ment, én pedig véletlenül rábukkantam az egyik mappájára… ami tele volt a fényképeimmel… amiket úgy készített, hogy nem is tudtam róla… amikor pedig számon kértem rajta, hogy mik ezek csak játszotta az agyát és semmi konkrétat nem mondott…

-Aham.

-Utána pedig felhívtalak téged… és most itt vagyok.

-Aham.

-Mást is tudsz mondani?

-Chloe… -parkolt le a lakása melletti parkolóban a fiú-valamit szeretnék mondani…

Chloe csak döbbenten figyelt, majd kiszállt a kocsiból, becsapta az ajtót és elindult felfelé Lucas lakására.

-Ez nem fog tetszeni… -sóhajtott a fiú majd elindult utána.

Chloe már éppen nekidőlt volna az ajtó melletti falnak, hogy megvárja Lucast a lakáskulcsokkal, amikor valaki bentről ajtót nyitott.

-Szia… Segíthetek valamiben? –kérdezte a lány csodálkozva.

-Ööö… szia… azt hiszem összekevertem a házszámot… -pislogott Chloe döbbenten.

-Kit keresel? Hátha tudok segíteni…

-Lucas Bakert.

-Chloe, jó helyen jársz… -hallotta meg a fiú hangját a háta mögül.

-Chloe? Szóval te vagy Luc unokatesója? Már sokat hallottam rólad… –magyarázta a lány mosolyogva. –Én Sacha vagyok, Lucas barátnője…

-Tényleg? –kérdezte Chloe ledöbbenve, miközben azon gondolkozott hogy lenyelje-e mérgét vagy a fiúra zúdítsa…

-Luc, nem is említetted? Nah mindegy… Nagyon elsápadtál, gyere ülj le egy kicsit… Addig hozok egy pohár vizet neked. Egyébként meddig is maradsz? –kérdezte Sacha majd kiviharzott a konyhába egy pohár vízért…