21.rész
Kitty 2004.10.25. 15:08
Romokban...
A következő három órában mindenki elfoglalta magát valahogy. Max, Bobby, Amara és Kurt „kő-papír-olló”-t játszottak. Logan és Scott beszélgettek, jobban mondva Scott beszélt, Logan meg hol bólintott, hol fölmordult. Karl, a testvérével szócsatázott, Vadóc, Julia és Ororo beszélgettek. Evan pedig valahol talált egy Nightwish CD-t és azt hallgatta. Jean még mindig magában elmélkedett, ahogyan Nate is. A professzor Kittyvel foglalkozott.
-Kő, papír, olló! Megint nyertem! –örült Amara.
-Fogadjunk? –kérdezte Max és megcsikizte a lányt, majd ketten párbajba kezdtek. Kurt is beszállt, Bobby csak mosolygott egyet és arrább állt.
-Scott, beszélhetnénk? –kérdezte.
-Ühüm… -válaszolt Scott, majd Bobbyval együtt bement a szomszédos hálószobába.
-Scott… Nem értem miért viselkedik mindenki, úgy, mint ha nem történt volna semmi. Inkább Apokalipszis legyőzésével kéne foglalkoznunk –érvelt Bobby.
-Nyugi. Jean és Nate elintézi, pláne most, hogy még a professzor is itt van. Ne lihegd túl a dolgot –válaszolt nyugodtan Scott. Ekkor Jean és Nate rohant le a nappaliba.
-Készüljetek! –mondták kórusban. Erre mindenki megfeledkezett arról, amit csinált.
- Végre! Egy kis bunyó –vigyorgott Logan. Ekkor megjelent Apokalipszis. Jean és Nate megint összefogtak és már majdnem legyőzték Apokalipszist, de tovább nem jutottak. Ekkor megérkezett a professzor is és segített nekik. Így végre sikerült talán végleg legyőzniük Apokalipszist.
-Vége? Sikerült? –kérdezte Kurt.
-Azt hiszem igen… -válaszolt kimerülten Jean.
-Akkor végre élhetjük a már megszokott életünket –sóhajtott Amara, mire mindannyian felnevettek.
Nate visszatért a jövőbe. Jean és Scott házát eredeti állapotára építették, a diákok is visszatértek az intézetbe. Egyik nap aztán a már jól ismert csapat összegyűlt az intézetben. A beszélgetés témája megint csak a jövő volt…
-És Jean, a gyerekekkel, hogy állsz? –kérdezte Amara izgatottan.
-Hát, már gondolkodtunk rajta… -vallja be Jean. Eközben a fiúknál.
-Na Scott, az apasághoz mit szólsz? –nevetett Bobby.
-Próbálkozunk… -csatlakozott hozzá a nevetésbe Scott.
-Hajrá! –kiáltott Max kicsit hangosan, mire a lányok is odanéztek. Az estének is kezdett vége lenni, és a „kis” csapat kezdett haza szállingózni. Jean megkérdezte Scottot:
-Mire mondta Max, hogy hajrá?
-Ööö… meséltem neki az új ügyemről –füllentette Scott, bár tudta nem sokat ér.
-Akkor tehát nem mondtál semmi olyasmit, hogy a közeljövőben gyereket szeretnénk? –vonta kérdőre Jean.
-Nos… szóval… -izzadt Scott tenyere.
-Sejtettem! Azt nem akarod elmondani nekik, hogy hányas alsógatyát hordasz? –kiabált Jean, majd kiszállt a kocsiból és elindult Kittyék háza felé. Scott csak maga elé mormogott:
-Szuper! Apokalipszist legyőztük, de a házasságom romokban hever. Csak egyszer történnének úgy a dolgok, ahogyan én elképzeltem –Jean becsöngetett.
-Nyitom! –hallatszott egy halk hang – Ööö… szia Jean! Mit keresel te itt? –csodálkozott Kitty.
-Elmondhatnám bent? –kérte Jean, a sírás küszöbén. Kitty és Jean leült a konyhában – Scott. Sokszor elgondolkodom rajta jó-e, hogy összeházasodtunk –szipogott Jean.
-Jean… bár én még nem voltam soha férjnél, annyit tudok, hogy ha szeretek valakit azt a hibáival együtt szeretem.
-Mire akarsz kilyukadni? –vonta össze a szemöldökét Jean.
-Csak arra, hogy ha szereted, akkor egy kis vita nem bonthatja fel a házasságotokat.
-Ez igaz… Nem is értem miért nem vagy még házas –mosolygott Jean.
-Na látod azt én se! –nevetett Kitty. Ez után, Jean pontosan elmesélte a történteket.
-Hmm… speciel én tudom, hogy hányas alsógatyát hord –mosolygott Kitty. Jean úgy döntött, hogy majd csak holnap reggel megy haza. Az este folyamán szörnyű álmot látott:
Amikor haza érkezett Scott egy hatalmas pofonnal köszöntötte, majd ahogyan elkezdett sírna egyre jobban ütötte. Később Scott úgy kezelte, mint egy rabszolgát. Mosott, főzött, takarított, a kanapén aludt és nem mehetett ki a házból.
Jean sikítva ébredt, majd elvette Kitty kocsi kulcsát, és elindult a vakvilágba. Scottnak sem volt nyugodt éjszakája.
Ő azt álmodta, hogy Jean benyújtja a válókeresetet, majd összeházasodik egy vadidegen férfival. Scott verejtékben úszva ébredt, és az intézet felé vezetett az útja. Jean és Scott útvonala keresztezte egymást, és mindketten ész nélkül, a forgalommal nem törődve vezettek, így a két kocsi karambolozott. Jean ájultan dőlt a dudára, amely felverte a lakónegyedet, Scott pedig véres fejjel, törött kézzel/lábbal feküdt az úttesten, mert ellentétben Jeannel, ő még a biztonsági övet sem kötötte be. Egyszer csak egy háromfős kis csapat jelent meg és elvitték őket magukkal. Ellátták Scott sebeit, és lefektették őket egy tiszta ágyba. Másnap reggel amikor felébredtek nem akartak hinni a szemüknek…
|