Chloe újra meg újra megpróbált visszatérni a testébe de nem sikerült neki…

-Chloe, mit csinálsz?

-Nate, várj…

Most pihenned kéne. –szólalt meg Nate, majd hátat fordított a lánynak és elindult a folyosón.

Chloe kétségbeesetten nézte, majd gondolt egyet, s hirtelen elindult felé… majd át ”suhant” a fiún, aki hirtelen összerezzent.

-Ezt ne csináld többet, ha kérhetem… Már évek óta nem tudsz megszállni engem és irányítani. –jegyezte meg Nate komoran. –Egyszerűbb lenne ha befejeznéd a műsort és pihennél.

-De Nate… Végighallgatnál végre? –kérlelte Chloe.

-Hallgatlak.

-Nem tudok visszamenni a testembe! –suttogta a lány, mire Nate szemei tükörtojássá kerekedtek.

-Mi?!

-Egyszerűen nem tudok újra eggyé válni a testemmel. –fejtette ki bővebben Chloe. –Kérlek… segíts… nem maradhatok így…

-De én hogyan tudnék segíteni rajtad? Egyébként meg nem lenne probléma ha hosszabb időre távol hagynád a tested? Vagy azt is vigyem magammal? –kérdezte Nate.

-Ha nem sérülök meg, akkor nem. De találj ki valamit…

-Most így semmi ötletem nincs… de megpróbálok kitalálni valamit. Most maradj itt, figyelj magadra, próbálj meg visszaköltözni a testedbe, én pedig két-három óra múlva visszatérek. Akár jutok valamire, akár nem. –mondta Nate, majd otthagyta a többieket.

Amint elhagyta a kórházat, egyből a könyvtár felé vette az irányt. Nem volt könnyű feladat, de végül talált egy-két könyvet, amely a mutáns képességekkel foglalkozott… A tartalomjegyzéknél felcsapta az egyik lexikont, majd elkezdett keresgélni:

Állati mutánsok… Elemi mutánsok… Pszichonikus mutánsok… Alakváltoztató mutánsok… Fizikai mutánsok…

Végül ezen belül fellapozta a Testsűrűség-változtató képesség című fejezetet és lekezdte tanulmányozni. Ezután az asztráltesttel foglalkozó részeket is átlapozta, de semmi használhatót nem talált azon kívül, hogy általában a mutáció továbbfejlődésénél jelentkeznek ilyen tünetek, amikor az egyén képessége megerősödik.

Végül szórakozottan elkezdte lapozgatni a könyvet, amikor megakadt a szeme egy „Egyéb ritka képességek” című fejezetnél.

… ezen ritka képesség tulajdonosa képes blokkolni mások különleges képességeit, néhány percen, vagy akár órán, napon, hónapon át, így az érintett akárhogy is próbálkozik, képtelen lesz használni…

-Hogy ez előbb nem jutott eszembe… Sophie… -motyogta maga elé Nate, majd visszarakta a könyvet a helyére és elindult visszafelé a kórházba. Közben előkapta a mobilját, majd amikor ránézett a kijelzőn az órára, kissé elbizonytalanodott… hajnali 2 óra múlt…

Végül úgy döntött, hogy Sophie csak nem fog nagyon berágni rá ha ilyenkor rácsörög… úgyhogy kikereste a számot a telefonkönyvből, majd benyomta a hívás gombot.

Néhány csengetés után azonban még mindig nem vette fel a lány… Nate megpróbálta újratárcsázni, majd újabb 10-15 kicsengés után egy álmos hangot hallott a vonal végén.

-Hallo, itt Sophie Livensten. Kivel beszélek?

-Sophie, szia, lenne egy fontos kérésem.

-Nate, te vagy az? Nem hallak rendesen, itt tombol a vihar… Mit akarsz ilyenkor?

-Izé… Miamiból tudnád blokkolni Chloe képességét… Ööö… addig amíg nem telefonálok rád megint? –hadarta Nate.

-Persze. De miért? –kérdezte Shopie kíváncsian, majd miközben Nate elkezdte mesélni, mi történt, „aktiválta” képességét és blokkolta Chloe-t. Azonban mielőtt akár a feléig is eljuthatott volna, megszakadt a vonal…

-Ez nem igaz…  -morgott Nate, majd tárcsázta Michael számát, az azonban ki sem csengett. Végül hagyta az egészet, majd megkönnyebbülve elindult visszafelé a jó hírrel a kórházba.

Ezalatt Miamiban Sophie épp azon morgolódott, hogy miért is nem töltötte fel előbb a készüléket, akkor talán nem merült volna le beszélgetés közben.

-Valami baj van? –kapcsolta fel a lámpát Michael, aki ott feküdt mellette.

-Nate telefonált… Chloe képessége kicsit meghülyült… Megkért, hogy blokkoljam a képességét, amíg nem telefonál.

-Hogy érted, hogy meghülyült?

-Nem tudom, lemerült a telefonom mielőtt ehhez a részhez ért volna Nate. –válaszolt Sophie angyali mosollyal.

-Ohh, te… az én telefonom meg totálkáros lett.

-Megkeresem a telefon töltőjét, aztán visszahívom vezetékesről Natet. –mondta Sophie majd kimászott az ágyból, majd lehajolt az ágyról és elkezdett az éjjeliszekrényben keresgélni. Ám odakint még mindig tombolt a vihar, és amikor hirtelen egy villámlás fénye világította be az egész szobát, majd miután az egész házban sötét lett, egy hatalmas dübörgés hallatszott, Sophie ijedtében lecsúszott az ágyról.

-Michael, ez nem volt vicces…

-Mi? –kérdezte Michael értetlenül.

-Pont most lekapcsolni a villanyt.

-Én?! Hozzá se értem.

-Akkor áramszünet van? –kérdezte Sophie, miközben leült az ágy szélére és bámult kifelé az ablakon.

-Valószínű. –mondta Michael majd, hogy megnyugtassa, elkezdte simogatni a lány karját. –Ne rágódj ezen, reggelre biztosan lesz áram, és ha akar akkor úgyis visszahív később, vagy üzenetet hagy Nate. Inkább pihend ki magad, mert holnap kezdődnek a színházi próbáid.

-Rendben… sóhajtott Sophie majd visszabújt Michael mellé és csendben nézték a villámokat, hallgatták a mennydörgéseket, amíg újra el nem aludtak.

Arra azonban nem is számítottak, hogy Nate ötletével csak rontottak a helyzeten… Mivel Chloe asztrálteste elhagyta valódi testét, és így blokkolták, így ha akart volna, se tudott volna újra eggyé válni…

Miután Nate visszaért a kórházba, megdöbbenve látta, hogy semmit sem változott a helyzet, s amikor a többiek kérdezték, hogy mire jutott, Sophie-t el is felejtette említeni… mivel kis „közbenjárásának” semmi látható eredménye nem volt…