Az X-Men csapat tagjai félve hátrébb léptek 3 lépést, majd egy kisebb röhögő görcsben törtek ki, amíg az ellenfél értetlenül bámult rájuk.
- Valaki elmondaná, hogy most mi van? –kérdezte Lucy értetlenül, mire az X-ek még jobban elkezdtek röhögni.
- Ezt komolyan gondoltátok? –kérdezte Bobby a könnyeit törölgetve.
- Oui, monsieur. –mondta Rea.
- Mit röfög ez itt? –kérdezte Max.
- Csak franciául beszélt. –mondta Jean nevetve.
- Na nekem ebből elegem van! –kiáltott Brian, majd dühösen elindult az X-ek felé, ám hirtelen mozdulatlanná dermedt. –Ez meg mi?! –kérdezte meglepődve.
- Ez én egyik képességem. –hallotta Jean hangját a fejében.
- Ez meg az enyém! –ordította, majd egy energiagömböt dobott a hozzá legközelebb álló x-men felé… aki nem más volt, mint Kitty.
- Húúú, de érdekes… - mondta Kitty, miközben az után az energiagömb után nézett, ami az előbb ment át rajta.
- De gonosz vagy. –lökte oldalba Amara Kittyt.
- Neked mi a képességed? –nézett Scott Lucy felé.
- Hrrr…kikaparom a szemeidet… - mondta Lucy, majd átváltozott macskává, és elindult Scott felé.
- Azt megnézem. –mondta Scott mosolyogva, majd füttyentett egyet, és a házból kiszaladt Pamacs, a kis collie.
- Nyaúúú! –visított fel Lucy, amikor meglátta a kutyát, átszaladt Reán, felugrott Victor vállára és elkezdett fújtatni, amikor Pamacs közeledett.
- És neked mi a képességed? –kérdezte Rea vigyorogva Amarától.
- Semmi különös, csak… - majd, majd egy lávagömböt dobott az ellenfele irányába, ám Rea anyagtalanná vált, így átrepült rajta. Majdnem eltaláltam a két méterrel mögötte álló Victort a lávagömb, de Victor félreugrott, így Lucy leesett a válláról, és egyből elkezdett futni a felé tartó Pamacs elől.
- Na, most, hogy már mindenki ismer mindenkit… –mondta Kitty miközben majd’ megfulladt a nevetéstől.
- A többiek is elhúzták a csíkot Lucyt követve, csak Brian állt még mindig mozdulatlanul.
- Mire vársz? –kérdezte Jean.
- Khmm… Jean… most már elengedheted. –emlékeztette Scott.
- Ja! Hoppá, el is felejtettem. –pirult el Jean, majd telekinetikusan elengedte Briant, aki a többiek után futott. - Ha már így összegyűltünk, nincs kedvetek bejönni egy teára?
- Rendben. –egyeztek be a többiek, majd mindenki bement a házba.
- Úgy látszik, hogy Victor lemondott rólad. Kitty, milyen aranyos barátai vannak az unokatesódnak. –poénkodott Amara.
- Vagy inkább Rea ügyesebb volt Kittynél. –mondta Max.
- Valamikor bemutathatnál neki. –folytatta Bobby.
- Nagyon vicces. –mondta Kitty duzzogva.
- Ki kér egy teát? –kérdezte Jean, miután egy tálcán csészéket hozott ki. Mindenki elkezdett szürcsölni egy csészével, majd Max megjegyezte, hogy milyen érdekes íze van a teának.
- Csalántea. –mondta Jean, mire mindenki elszörnyedve nézett rá majd nagy nehezen lenyelték a kortyot. –Remélem, hogy ízlik. –mindenki egy erőltetett mosoly kíséretében bólogat. –Egy pillanat, és jövök. –mondta Jean, majd újra eltűnt a konyhában.
- Scott, egy szót se! –mondta Max, majd gyorsan ráöntötte a maradék teáját az egyik cserepes virágra, ami a fotel mellett volt. Ezután sorban mindenki követte a példáját.
- Nem hallottátok? Mint ha valaki kopogott volna. –mondta Jean, amikor visszajött a nappaliba. Megállt, szétnézett, majd hozzátette. –Látom, ízlik a tea. Megyek főzök még egy adagot.
Scott ezalatt kinyitotta az ajtót, majd megszólalt.
- Nem fogjátok elhinni… egy levél, egy kis fémpengével az ajtóra erősítve…
- És mi van ráírva? –kérdezték a többiek.
- Olvasom: