Sophie kissé feszengve ment ajtót nyitni, hisz Michael még a házban tartózkodott, és nem akart balhét… Bár amennyire fél a fiú Victortól, biztosan nem lesz baj.
- Szia! – morogta Victor. – Miért kellett ide jönnünk?
- Jönnünk? – döbbent le Sophie, és falfehér lett.
Kinézett a lépcsőfordulóba és látta, hogy a falnak támaszkodva egy ismeretlen srác áll, mellette pedig a három lány: Rea, Selene és Lucy. Hatalmas sóhaj szakadt ki belőle, és vádlón nézett unokatestvérére.
- Ők mit keresnek itt? – kérdezte ingerülten.
- Nem mondtad, hogy egyedül kell jönnöm… - rántotta meg a vállát a kérdezett, majd intett a társainak, hogy kövessék.
A szobában lévő három fiú arcára is döbbenet ült ki, amikor meglátták a Vengeance-t teljes létszámban. Aaron és Nate aggódva tekintettek egymásra, hisz a terv „B” is bukásra volt ítélve ebben a helyzetben. Sophie az alsó ajkát harapdálta idegességében. Ahogy Nate és Aaron arcát elnézte, egyre inkább úgy érezte, hogy itt bajok lesznek. Még egyet sóhajtott, ezúttal mélyebbet, majd csatlakozott a többiekhez.
- Mi az Victor, kisebbségi komplexusod volt 3 lány mellett? – kérdezte széles vigyorral az arcán Nate, miközben az új fiút mérte fel.
Victor értetlen feje láttán Nate-ék nevetésben törtek ki, de még a barátai is elnyomtak egy-egy mosolyt. Lucy eközben Aaron mellé csapódott és simogatni kezdte.
- Lucy, gyere vissza közénk! – parancsolt rá Victor, és aki nagyon figyelt, kihallhatta hangjából a féltékenységet. – Amúgy meg, kénytelen voltam bevenni a csapatba még egy normális embert, mert mellettük… inkább nem mondok semmit.
- Ezek szerint neked David sem elég értelmes… - morogta alig hallhatóan Selene, de amúgy se figyelt rá senki. 
- És amúgy kit tisztelhetünk személyedben? – vette fel a beszélgetés fonalát Michael is, de hangja szemernyi tiszteletet sem tükrözött miközben az új tagra nézett.
- A nevem Tyler Wells. És ennek a fafejnek – mutatott Victorra – vagyok az egyik ismerőse.
- Úgy látom ma mindenki nagyon vicces kedvében van… Vagy esetleg „cikizzük Victort”-nap van? – kiáltotta dühösen az érintett. – Örülnék, ha végre a lényegre térnénk, mert kezdem unni ezt az egészet.
Egy ideig mindenki csendben nézett maga elé. Michael-ék nem tudták, hogy hogyan vágják ki magukat a kényelmetlen helyzetből, ide-oda kapkodták a tekintetüket. Nate többször is szólásra nyitotta a száját, de semmi nem jutott eszébe. Segélykérően nézett Aaronra, hisz ő volt az ügyvéd, valószínűleg hozzászokott az ilyen helyzetekhez, azonban Aaron is tehetetlen volt. A csöndet végül Sophie törte meg:
- Tyler, mi történt az arcoddal? Victor megmutatta, hogy ki a főnök? – kérdezte, miközben gúnyos mosolyra húzódott a szája.
- Na ebből elég legyen! – csapott az asztalra Victor. – Vagy azonnal elmondjátok, hogy miért kellett idejönnöm… vagy nem teszitek az ablakba, amit kaptok!
Rea végre elmosolyodott, Lucy macskaszemeim vészjóslóan villogtak, Selene kéjesen megnyalta a szája szélét, Tyler pedig a csontjait kezdte ropogtatni. Sophie-ék egyre rémültebben néztek egymásra…
Eközben Bostonban Kleo próbálta ellökni magától Davidet.
- Mi az Kleo? Valami baj van? – kérdezte mézes-mázos hangon a fiú.
- Valami baj van? – visszhangozta hitetlenkedő hangon Kleo. – David, megöltem a családodat, engem okoltál, most meg…Én kérdezhetném, hogy „valami baj van”, nem te!
- Az már a múlt… és… és én… - David megvakarta a tarkóját, majd minden erejét összeszedve folytatta. – Én rájöttem, hogy tényleg szeretlek. És nem akarlak múltbeli átverések miatt elveszíteni.
- Múltbeli… átverések…? – Kleo most már teljesen összezavarodott. – Mire akarsz kilyukadni?
- Csak arra… hogy az nem az én családom volt… az egész a Vengeance tervének a része volt… ahogy a baleset is… - nyögte ki nehezen a fiú.