Kleo és David kéz a kézben indultak vissza a fiú lakására. Csöndben lépkedtek egymás mellett, csak az autók zaja törte meg ezt az idillt. Kicsit későre járt már, így a lámpák halványan pislákoltak.
- Emlékszel, hogy amikor elvesztünk, azt ígértem, hogy egyszer elmondom, mi köt még mindig Victorékhoz? – kérdezte váratlanul David.
Kleo egy kicsit elbambult, de azért bólintott, hogy emlékszik. Megszorította a fiú kezét, mintegy bíztatásképpen, mire David rámosolygott.
- Kérlek, bármennyire is meglep, amit hallasz, ne szakíts félbe – kezdett bele David, majd a távolba meredt.
Próbálta összeszedni a gondolatait, időrendi sorrendbe tenni a dolgokat, csak hogy a lány mindent tökéletesen megértsen.
- Szóval arról már meséltem, hogy milyen nyomorúságos gyerekkorom volt, de azt még nem tudod, hogy hogyan találkoztam Selene-vel… Az anyja, későbbiekben az egyszerűség kedvéért Julia, az anyám barátnője volt, mert ő adott nekünk munkát. Amíg anya dolgozott, volt, hogy én kimenőt kaptam. Azonban az egyik ilyen alkalommal a városban összefutottam Julia-val, aki megkért, hogy vigyázzak Selene-re, mert beteg, neki viszont dolgoznia kell. Mondanom sem kell, hogy nem örültem ennek az egésznek, de amint ezt Julia meglátta, rengeteg pénzt ajánlott érte. Erre pedig már nem mondhattam nemet. A munkám kb. egy hónapig tartott, s ezalatt elég közel kerültünk egymáshoz. Talán kijelenthetem, hogy túl közel. Julia ezt az egész barátságot támogatta, hisz Selene-nek nem igazán voltak barátai, ráadásul az ikertestvérével sem találkozott gyakran. Hogy ez a jó viszony megmaradjon, átíratott saját költségére ugyanabba az általános iskolába, ahova Selene járt. Szerencsémre – vagy éppen pechemre, nem tudom már – általános után elköltöztünk New York-ba, mert anya végre talált normális munkát, és ekkor egy időre megszakadt minden kapcsolatom Selene-nel.
Kleo érdeklődve hallgatta a történetet. Nem hitte volna, hogy így ismerkedtek meg. Ráadásul, ha David pesztrálkodása egy hónapig tartott, akkor a lány nagyon beteg lehetett.
- Aztán anyám kavart egy arab férfival, aki kivitt engem egy kis időre Egyiptomba, ekkor találkoztam először Roxanne-nal. De ez most nem is fontos, erről az esetről már mindent tudsz – folytatta David, miközben a lány egyik hajtincsével játszott.
- És az öcséd? – kockáztatta meg a kérdést Kleo az első mondat ellenére.
- Na igen, az is egy érdekes dolog. Mint tudod, nincs öcsém. Testvérem van, Stephan, de ő idősebb, és már rég nem hallottam felőle, sajnos.
- Akkor? – kotyogott közbe Kleo megint. – Kezd nagyon nem tetszeni ez az egész…
David nagyot sóhajtott majd megtorpant. Elővette a farzsebéből a lakáskulcsot, majd kinyitotta a lány előtt az ajtót és beljebb tessékelte. Pár korty frissítő után a kanapén ültek le.
- Ez csak egy kód… szóval erről tudjuk, hogy épp miről van szó, viszont így idegenek nem vágják a helyzetet – magyarázta egyre gyorsabban David. – Ami azt illeti a diplomamunkámat nem én írtam. Vagyis nem kaphattam volna diplomát.
Kleo kezéből kiesett a pohár, mely millió kis darabra tört az új perzsa szőnyegen, ráadásul a benne lévő üdítő is kifolyt.
- Micsoda?! – akadt ki a lány.
- Hát igen… Selene lefizette az egyik ismerősét, hogy írja meg helyettem. Anyukám ekkor került kórházba, és nem volt időm megírni…
- Kicsit túl sok az összefüggés a betegségek és az életed alakulása között – jegyezte meg cinikusan a lány, azonban David eleresztette a füle mellett.
- Ha ez kiderülne, akkor lőnének az állásomnak, mint bakár. És nem csak a mostaninak, ennek híre menne… És én soha többé nem akarok szegény lenni, soha többé nem akarok nélkülözni bármit is. És azt sem akarom, hogy a gyerekeim nélkülözzenek bármit is – magyarázta, miközben Kleo hasára tette a kezét.
- Na nem! Ilyet nem játszunk! – pattant fel a lány. – Ekkora csaló lennél?
- Ha azt veszed ez nem akkora csalás… az államvizsgáimat én csináltam, szal értek a szakmához.
Kleo elképedve mászkált a kanapé körül. Újabb csalódás, és megint Davidben. Elszámolt tízig, majd visszaült a kanapéra.
- Oké, mondjuk, hogy túlteszem magam ezen… De azt nem értem, hogy a balesetet miért Victorék szervezték meg, meg a végén mi értelme volt annak a közjátéknak, hogy a családodat öltem meg? Éreztem, hogy annak kicsi az esélye… - morgott a lány.
- Selene és a többiek ugyanazt akarták, mint mindig… Fel akarták bontani köztetek ezt a szoros egységet. Úgy látszik a gimnáziumi sérelmek nehezen gyógyulnak, főleg Victor részéről. Ezzel az egésszel összezavartalak téged, Mattet, Tinát és szép láncban mindenkit. Ezt már Victor is elmagyarázta egyszer. De a fő céljukat Aaron, Matt, Nate és Roxanne megölése. Roxanne már elment, szóval már csak a 3 fiút kell kiiktatniuk. És ha nem áll mellettük senki, akkor esélyük is van. Ennek az egésznek ez a lényege… És már jópárszor sikerült is volna, ha nem lennétek ilyen átkozottul megbocsátóak, lágyszívűek. Már rég vége lenne ennek az egésznek. Csak 4 emberrel kéne végezni, és boldogak lehetnénk.
- Nem hiszem el, hogy a megélhetésed érdekében átversz mindenkit – csóválta a fejét a lány, majd vádlón nézett a fiúra. – És mi az, hogy csak 4 ember?? A barátaimról beszélsz! És ha a barátaimról így tudsz beszélni, akkor ezek szerint az érzelmeid irántam… azok sem valósak.
- Eleinte nem voltak azok, de amikor kiderült, hogy terhes vagy és balesetet szenvedtél, megijedtem. Azt hittem, hogy örökre elveszítelek, és ekkor döbbentem rá, hogy mennyire is szeretlek valójában.
Kleo letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából, majd fájdalmas tekintetet vetett a fiúra. David értetlenül nézett a lányra.
- Most veszítettél el örökre – mondta kimérten a lány, majd faképnél hagyta szerelmét.