Ororo, Amara és a kölykök kivételvel mindenki elment Kittyt keresni.
- Oh, három ördögfiókával mit fogunk kezdeni, amikor eggyel is alig birok, akire ráadásul ráfoghatjuk, hogy a legnyugodtabb? - panaszkodott Amara.
- Nyugodj meg, majd csak megoljuk valahogy. -nyugtatgatta Ororo.
- Ok, igyekszem nem ideges lenni. - mondta Amara, majd elkiáltotta magát:
- Ne Chloe! Ne verd le a vázát! Oh, Nate miért kellet a csokit beleknni a bútorba? Christina, azonnal tedd le azt a kést! - rohangált öszevissza.
A három gyerek egy percre abba hagyta a rosszalkodást a angnem miatt, ám pár perc múlva elszállt ez a döbbenet.
- Nem fogom túlélni! - mondta Amara Ororonak, aki épeen egy jó erős feketét hozott a lánynak.
- Cak maradj higgadt, ez a lényeg! - mondta a nő.
- Próbálok, de nem igazán sikerül.
Lassan elérkezett az alvás ideje, az első nyugis órák ezen a napon.
- Jó éjt Chloe, Nate és Christina! Aludjatok jól! - mondta Amara, majd sorban megpuszilta őket.
- Hulla vagyok! - sóhajtott fel Amara, miközben lerogyott a szkbe.
- Hát, tényleg nem egy nyugis bagázs. - nevetett Ororo.
- Felhívom Maxet, hogy mi a helyzet Kittyvel. - mondta Amara, majd kiment a terazra telefonálni.
- Halló? - szólt bele Max.
- Szia Max, itt Amara. Megtaláltátok Kittyt?
- Meg, már itt vagyunk a korházban.
- Korházban? Olyan súlyos? - kérdezte Amara.
- Igen, próbáltál már kieni egy repülőből, és földet érni minden lassítás, esetleg tompítás nélkül?
- Nem... - válaszolta Amara csendesen.
Max észbekapott, és gyorsan bocsánatot kért:
- Bocsánat kicim, nem úgy gondoltam.
- Tudom, szia! - mondta Amara, majd megszakította a vonalat.
Amara bement a szobába, és néhány percig néma csendben ült. Megrázta Max kérdése. Aztán elmondta Ororonak, hogy Kitty korházban van, mert olyan súlyos a sérülése, de Max utolsó előtti mondatát kihagyta a történetből.
- És nem tudod, hogy miyen sérülései vannak? - kérdezte Ororo.
Amara csak megrázta a fejét, hiszt ezt elfelejtette megkérdezni a nagy döbbenet közepette.
- Nem kéne megnézned a gyerekeket? - kérdezte Ororo.
- De, megyek.
Amara szomorúan felcaplatott az emeletre, de amikor benyitott a szobába, minden eddigi baját elfelejtette.
- Ororo! A gyerekek eltűntek! - kiáltott le idegesen.
- Micsoda? - rohant fel Ororo ijedten.
- Eltűntek! - hisztériázott Amara.
- Vagy inkább elrabolták őket. - mutatott egy cetlire Ororo.
- De hisz ez pont olyan, mint a Vengeance íráa, és ez Rea pengéje.
- Olvasom:
Drága X-ek!
Most volt egy kis pihenési időtök, hogy összeszedjétek magatokat, ám a mikor meg akartunk támadni titeket, csak három babát találtunk az Intézetben. Nos, mivel nem vagyunk érzéketlen tuskók, ezért magunkhoz vettük őket, hogy vigyázzon rájuk valaki, amíg ti nem vagytok itthon. Visszaadjuk őket, csak gyertek a rejtekhyelyünkre, a Professzor tudni fogja, hogy hol találjátok.
                                                       Vengeance