-Fogadjunk örökbe –jelentette ki Matt, mindenféle bevezetés nélkül, mire Tina felemelte a fejét és értetlen tekintettel nézett a férjére, akárcsak Nate.

-Hogy?

-Te nem akarsz teherbe esni, én pedig gyereket szeretnék. Akkor fogadjunk örökbe –magyarázta tovább Matt miközben leült az egyik székre. Tina hevesen megrázta a fejét, majd felállt és szembe fordult a fiúval.

-Nem! Ha gyerekünk lesz, akkor legyen vérszerinti –jelentette ki határozottan, ellentmondást nem tűrő hangon Tina, miközben maga előtt összekulcsolta a két kezét. Erre aztán Matt is felugrott a székről.

-Ez így nem fog menni Tina! Tudom, hogy zavar, hogy a halálomról ilyen könnyedén beszélek... De gondolj csak Aaron-ra! Ő sem volt idősebb, mint mi, makk egészséges volt, csak éppen rosszkor volt rossz helyen – magyarázta feleségének Matt kétségbeesetten, mire Tina hitetlenkedve kezdte el a szobabútorokat vizslatni, majd néhány másodperccel később visszafordult Matt felé.

-Nem akarok belegondolni, hogy bármikor meghalhatsz… -válaszolt végül és egy könnycsepp jelent meg az arcán, mire az idősebbik Prouse fiú szomorkásan elmosolyodott.

-Jajj… Gyere ide –húzta magához Tinát, majd szorosan megölelte, mire a lány újra elkezdett sírni, ezúttal Nate válla helyett Matt mellkasába. Időközben Nate csendben távozott a lakásból és elindul egy emelettel lejjebb. Miután sikeresen bejutott a lakásába Chloe-val találkozott a nappaliban. A lány a kanapén ült, kezében a mobiltelefonját tartotta és csak meredt maga elé. Mikor hallotta a lépteket felnézett és a kérdést megelőzve válaszolt.

-Kitöröltem… Már nincs benne, a telefonkönyvemben –jelentette ki Aaron telefonszámára utalva, mire Nate leült mellé a kanapéra, majd fáradtan hátradőlt – Mi történt?

-Matt és Tina… Még mindig a gyerek dolog –avatta be Chloe-t is a történtekbe, mire a lány letette a telefont a dohányzóasztalra majd hátradőlt ő és Nate felé fordult.

-Mennyire komoly? –érdeklődött tovább Chloe, mire Nate-től csak egy arckifejezést kapott, de az bőven elég volt, ahhoz, hogy megértse a helyzetet. Aztán megszólalt a csengő, mire Nate egy sóhaj kíséretében indult el ajtót nyitni, majd alig hitt a szemének mikor meglátta ki az. Mielőtt még üdvözölhette volna az illetőt Chloe jelent meg rohanva az ajtóba.

-Lucas! De jó, hogy itt vagy! –ugrott a fiú nyakába, majd két puszit akart nyomni a fiú arcára, de a nagy örömködésben az egyik félrecsúszott és egy szájra puszi lett belőle. Ennek láttán Nate dühösen vágta be a bejárati ajtót Lucas után.

Mindeközben Miamiban Sophie egy esküvős újságot lapozgatott nagy élvezettel. Ám egyszer csak azt vette észre, hogy az újság eltűnt a kezéből, mire dühösen nézett a felé tornyosuló Michael-re.

-Minek olvasod? Úgy sem házasodunk össze… -csukta be a magazint a fiú idegesen, majd a lejárt napilapok közé dobta. Kezdett elege lenni a több mint egy hónapja tartó színjátszásból és abból, hogy Victor csak naponta hússzor fenyegette meg. Már nem is emlékezett arra, hogy mikor lépett ki utoljára félelem nélkül az utcára…

-Jó kilátások a jövőnkre nézve –jegyezte meg durcásan Sophie, mire Michael határozott léptekkel sétált vissza a lányhoz.

-Utálom, hogy mindig ezzel jössz. Nem gondolhatod komolyan, hogy azt akarod, házasodjunk össze! Mióta is vagyunk együtt? Két és fél hónapja. Ilyen rövid kapcsolat után még Chloe sem menne hozzá senkihez –kontrázott Michael mérgesen, mire Sophie halál nyugodtan válaszolt.

-Lehet, hogy Chloe nem, Tina és Matt azonban megtette annak idején. És azóta is együtt vannak –érvelt tovább a saját igaza mellett Sophie, majd felállt a fotelból és mosolyogva várta barátja válaszát. Azonban nem pont azt kapta, amire számított.

-Remek. Akkor keress valakit, aki feleségül vesz, mert én ugyan nem. Szia –válaszolt durván Michael, majd felkapta a kabátját és kiviharzott a lakásból. Még szinte ki sem ért az utcára mikor a cigaretta már a szájában volt. Kissé megkönnyebbülten fújta ki a füstöt, azonban rosszul is érezte magát. Nem akart ilyen durván beszélni Sophie-val, elvégre szereti a lányt. De nem akar még megnősülni sem. Az egyik ház falának dőlve áll és szívta az újabb és újabb szálakat egymás után.

Időközben Chloe és Lucas olyannyira belelendültek a beszélgetésbe, hogy fel se tűnt nekik, mikor Nate dühös és egyben csalódott tekintettel elvonult a szobájába, hogy ne is hallja a szerelmes társalgást. Ami nem is volt annyira szerelmes, csupán Nate képzelt minden szóhoz háttérjelentést is. Így most föl-alá járkált a szobájában, miközben Lucas azt mesélte Chloenak, hogy Bostonba költözik majd egy állásajánlat miatt. Mikor aztán megszólalt a telefonja idegesen szólt bele, anélkül, hogy megnézte volna, ki hívja.

-Mi van? -…- Öhm… Elnézést Mr. Shrewsbury nem úgy értettem -…- Micsoda? Hogy holnap négyre egy kész sorozatot? -…- Nem, nem gond. Megcsinálom. Elvégre ez nagy lehetőség -…- Még egyszer elnézést uram. Viszonthallásra – tette le végül a telefont kissé idegesen Nate. Éppen most közölték vele, hogy a néhány nap múlva nyíló fotókiállításra még kellene néhány kép és ő is lehetőséget kapott, hogy megjelentesse a képeit. De, hogy holnap négyre mindennel kész legyen… Végül az ötlet úgy hasított belé, mint egy villámcsapás és kirohant a nappaliba.

-Chloe, Lucas… Szükségem van a segítségetekre.

-Mégis miben? –kérdezett rá gyanúsan Chloe, mire Nate ecsetelni kezdte a tervét, hogy egy kórházas fotósorozatot akar készíteni, amelyben Lucas áll modellt, mint orvos, Chloe pedig, mint páciens, mivel ilyen rövid idő alatt nem találna hivatásos modelleket.

-NEM! Most felejtsd el! Soha, soha, soha! –jelentette ki határozottan Chloe, főleg miután Nate azt az ötletet is felvetette, hogy a képeknek némi érzéki kisugárzása is lenne. Erre a fiú térdre vetette magát Chloe előtt és úgy könyörgött tovább…