Kitty és Bobby tényleg megakarták Maxet vigasztalni, ám nem volt otthon.
- Lehet, hogy kiment a sziklaszirtre, nem? - kérdezte Bobby.
- De lehet, ám az is lehet, hogy nem oda ment... - mondta Kitty sejtelmesen.
- Esküszöm, te meghibbantál! - fakadt ki Bobby. - Mindenkiben kételkedsz!
- Miért? Csak azt ne mondd, hogy nem lehet igazam! - ordítozott vele Kitty.
Ekkor Chloe beleszállt Kittybe, és csendre utasította a papát:
- Miért kell folyton veszekednetek? Maradjatok egy picit csendben!
Bobby döbbenten nézett "Kittyre", ám pár pillanat múlva megismétlődött a jelenet, csak most Bobby testében és a mamának szólt:
- Miért kell folyton veszekednetek? Maradjatok egy picit csendben! Már a papának is mondtam.
Kitty reakciója a némaság volt, s amikor Bobby viszatért a való életbe, így szólt:
- Chloenak igaza van. Folyton veszekszünk. Bocsánat! - mondta Kitty, majd megcsókolta.
- Én is bocsánatot kérek. Egyébként eszembe jutott valami...
- Mi az? - kérdezte Kitty.
- "Tina is velem van. Sajnos nem tudtam kire bízni, ugyani Bobby nem vállalta el..." - idézte a srác a levelet. - De hol volt Christina? Mert én nem láttam, más részt viszont meg se kérdezte, hogy vigyáznék-e rá.
- Mert ha megkérdezte volna, akkor igent mondtál volna... - jegyezte meg Kitty gúnyosan.
- Nem, de ez már megint más tészta!
Eközben a Vengeance hadiszállásán:
- Elhoztam Agymestert! - kiáltott be Rea.
Amara ijedten nézett föl a sarokból:
- Agymester? Csak nem? - kérdezte félve.
- De igen. A te emlékeidet kell módosítanom? - kérdezte a férfi.
- Igen, az övét kell! - jött be Victor.
- Ne! Megígérted! - üvöltötte Amara.
- Mit is ígértem? - nézett rá ártatlan szemekkel Victor. - Rea? Te emlékszel, hogy ígértünk neki valamit is?
- Nem. - rázta meg gonoszul a fejét a lány.
- Akkor jó, mert én sem.
- Megígérted, hogyha bántom őket, és kiadok egy-két titkot, akkor elengedsz engem is és Christinát is!
- Tényleg, hol van a csöppség? - kérdezte Rea ijedten.
- Azt ne mondd, hogy eltűnt! - ordította Victor.
- Én.. én nem tudom, hogy hova lett. Lucynak kellett vigyáznia rá!
- Hey, nem is igaz! Brian volt a felelős! - jött be Lucy dühösen.
Eközben a sziklaszirten Max magába roskadva gondolozott:
- Kezdem megérteni, hogy mit érezhetett Amara, amikor átálltam Karlhoz.
Ekkor az egyik bokor mögül egy kis cöppség mászott elő nyakig sárosan:
- Apa! - mondta halkan.
- Christina! - kiáltott fel Max. - Hol van anyu?
Christina átformázta magát Agymesterré:
- Emlék... töröl... ööö... - próbálta magyrázni a kislány.
- Micsoda?! Agymeter ott van? És Amara emlékeit akarja megváltoztatni? - akadt ki Max.
Tina csak bólintott. Max fölkapta a lányát, és elindult vele haza.
- Kitty! Bobby! - kiáltott át a szomszédba.
- Mi baj? - nézett ki Kitty. -Te jó ég! Christina!
- Igen, Christina. De Amara emlékeit Agymester meg akarja változtatni. - hadarta el Max. - Ok, induljunk máris.
Útba ejtették Jeanék házát, ahol Scott nyitott ajtót:
- Sziasztok! Hát ti?
- Scott! Itt van Tina és Chloe! Majd valahogy megháláljuk, szia! - nyomta Scott kezébe a két gyereket Kitty.
- Na de! Ezt nem tehetitek velem! Neeeeeeeeeeeeeeeeeee! - kiáltott az autó után Scott.
- Mi az? - jött ki a nagy ordibálásra Jean is.
- Most nézd meg! - tépte a haját Scott. - Még két gyerek!
- Na ne! - akadt ki Jean is.