- Ó, lassan már gyerekmegőrzőt is nyithatnánk… - mondta Scott egy nagyot sóhajtva Chloeval és Christinával a kezében. –Hány éves kortól is lehet beadni a gyerekeket az oviba?
- Kitartás, addig még van pár év. –bíztatta Jean. –Christina meg hol járt, hogy nyakig sáros?
- Nem tudom, de majd te megfürdeted, mielőtt összesároz itt valamit. –mondta Scott.
Chloet berakta Nate mellé a mászókába, utána pedig Jean ölébe nyomta a gyereket, és így Jean is csupa sár lett.
- Rendben, de te addig szépen elaltatod Natet és Chloet. –mondta Jean nevetve, majd elment.
Scott ránézett a gyerekekre, akik fülig érő szájjal mosolyogtak rá, majd leült az egyik fotelbe pihenni egy kicsit. Megint odanézett a mászókára, a kicsik még mindig mosolyogtak rá… becsukta a szemét…
- Na jó, essünk túl rajta. –mondta, majd meglátta, hogy a gyerekek eltűntek a mászókából és beszaladtak az egyik szobába.
Scott gyorsan felpattant a fotelbólés utánuk szaladt. Chloe bemászott egy ágy alá, és erősen kapaszkodott az ágy lábába, Nate pedig körbe-körbe szaladgál, néha gondolt egyet és átmászott egy szék vagy az asztal alatt. Scott mivel nem érte el az ágy alatt Chloet, ezért Natet kezdte el kergetni, de már nem ment neki olyan jól az asztal alatt átbújás, mint Natenek. Ekkor bejött Jean is, mire Scott elkezdett panaszkodni neki. Erre Jean az ölébe nyomta Christinát, telekinetikusan felemelte Natet. Őt Scott másik kezébe nyomta. Chloeval már nehezebben boldogult, mivel Chloe mindig anyagtalanná vált, amikor Jean el akarta kapni. Aztán egy váratlan pillanatban amikor Chloe nem figyelt oda, Jean megcsikizte, így Chloet is sikerült elkapniuk. Hirtelen megcsörrent a telefon.
- Majd én felveszem. –mondta Jean, és már indult volna, hogy Chloet is Scott gondjaira bízza, de Scott kihátrált a szobából.
- Na Chloeval kímélj meg lécci.
- Rendben, de addig altasd el a többieket. –mondta Jean, majd felvette a kagylót. –Hallo? Igen anyu, jól vagyunk… A kicsik is jól vannak… Hogy holnap ideutaztok meglátogatni? Rendben…
- Na én hagylak telefonálni. –mondta Scott.
Ezután átvitte a kicsiket a gyerekszobába. Pár perc múlva Jean is megjelent Chloeval, és elmesélte, hogy a szülei holnap látogatóba jönnek, hogy meglátogassák őket.
- Remélem, hogy addig eljönnek a többiek Christináért és Chloeért. –mondta Scott reménykedve.
- Én is. –mondta Jean, miközben Chloet próbálta elringatni.
- Tényleg, említetted a szüleidnek, hogy itt van Christina és Chloe? –kérdezte pár perces hallgatás után Scott.
- Nem, miért?
- Csak mert hallottam, amikor mondtad, hogy a gyerekek is jól vannak. És ha nem említetted nekik, akkor… –mondta Scott.
Néhány elgondolkoztak, aztán egyszerre felkiáltottak:
- Matthew! –erre mind a három gyerek felébredt és elkezdett ordítani.
- El is felejtettem, hogy a szüleim nem tudnak róla, hogy Matthew nem velünk él. –mondta Jean, miközben megpróbálta a kicsiket csitítani.
- Akkor most mi legyen? –próbálta meg túlordítani a gyerekeket Scott, de Jean csak idegesen megvonta a vállát.
Másnap hajnalban a Vengeance rejtekhelyén Agymester éppen elkezdte volna átírni Amara emlékeit, ám a lány felvette a tűz-elementál alakot és senkit nem engedett közel magához. Ám Rea és Victor hamar megunták a macska-egér játékot Amarával, így Rea gyémánt-keménységűvé alakult, és Victorral együtt elkezdtek Amara felé közelíteni, mivel így egyiküknek sem eshetett bántódása. Amara megpróbált valamerre elszökni, de sarokba szorították. Ekkor letérdelt és elkezdte a talaj olvasztani maga alatt… lassan a talaj annyira megolvadt, hogy Rea és Victor is kezdett süllyedni benne…
Ezalatt Bayvilleben a Summers háznál megszólalt a csengő…