Egy fél óra múlva Lucy a vizes haját dörzsölgetve jött ki a fürdőszobából. Meglepte, hogy milyen nagy csend van, nem ment a TV, senki sem vitatkozott. Szemét forgatva kopogott be Reához. A lány vigyorogva nyitott ajtót. Lucy benézett a szobába, hátha ott van Victor, de csak egy csomó ruhát látott szétdobálva.
- Kit keresel? – kérdezte a lány, miközben a körmeit mustrálta.
- Victort… nem láttad? – képedt el Lucy a sok ruha láttán.
- Miután elmentél fürdeni, lelépett. Örülök, hogy segíthettem – csapta be az ajtót barátnője orra előtt.
Lucy aggódni kezdett. Nem akarta, hogy Victor valami hülyeséget csináljon a munkája miatt. Ráadásul Nate tényleg ott volt a klubban, de őt messziről elkerülte. Csak Victort akarta idegesíteni vele. Szemöldökét összehúzva gondolkozott, hogy a pasija után menjen-e, amikor amaz hazaért.
- Hol voltál? –szegezte neki a kérdés összevont szemöldökkel, mire Victor csak megrántotta a vállát.

- Volt egy kis elintézni valóm – zárta le a témát és indult volna el a szobája felé, amikor Lucy megragadta a karját és visszahúzta.

- Ugye nem…? – harapta el a kérdést a lány, de nem kapott választ. Victor kitépte a kezét Lucy szorításából, és tovább folytatta az útját.

Eközben Chloe mint egy őrült úgy nyomta a csengőt és közben megállás nélkül kopogott Tináék ajtaján. Jó pár örökké valóságnak tűnő percbe telt, mire Matt végre álmosan kimászott az ajtóig, majd résnyire kinyitotta.

- Mi történt? – törölte meg álmosan az arcát, majd megeresztett egy ásítást is.

- Nate. Victor. És vér és összeesett… Matt, segíts – makogott Chloe miközben a sírás határán állt. Matt bár nem igazán tudta összerakni, hogy mi történhetett arra rájött, hogy öccse már megint bajba került. Így gyorsan elindul Chloe-val a nyomában egy emelettel lejjebb, ahol azonban csak néhány szomszédot találtak.

- Hol van? – húzta magához a szomszédot, akire Nate-t bízta, a fölsőjétől fogva Chloe csaknem gyilkos tekintettel.

- Be-bevittük a kanapéra – válaszolt ijedten a férfi miközben Chloe-ék nyitott ajtaja felé bökött. Erre a lány hirtelen elengedte, amitől az illető csaknem hátra esett. Matt, pedig úgy nézett Chloe-ra, mint aki magát az ördögöt látja.

Chloe berohant, már az idegösszeroppanás szélén járt. Egy hónapja Aaron, ha most még Nate is… azonban megrázta a fejét, hogy még csak meg se forduljon a fejében ilyesmi. Matt követte az önmagából kifordult lányt. El sem tudta képzelni, hogy már megint mibe keveredett az öccse. Azonban amikor meglátta a véres arcát, majdnem elfordult. Úgy kellett kényszerítenie magát, hogy odakoncentráljon.
- Victor, ne tedd ezt velem! – hisztizett Lucy. – Miért kellett megverned Nate-t?
- Már régóta ért neki egy-két pofon… - magyarázta a fiú, miközben valami kaja után keresgélt a hűtőben.
- De ugye nem ölted meg? – akaratoskodott tovább Lucy, majd benyomta a hűtő ajtaját, mielőtt a fiú bármit is kivehetett volna.
Victor már kezdte nagyon unni a témát, ezért szembe fordult a lánnyal. Megragadta a vállánál, és megcsókolta. Majd visszavonult a szobájába. Lucy mozdulni sem bírt a meglepettségtől, azonban Victor utolsó mondatára magához tért.
- Nem, de nem sokon múlt. És holnap bevásárolhatnál, mert szinte üres a hűtő – szólt vissza még az ajtóból.
Lucy továbbra is mozdulatlanul áll, majd megrázta magát és neki állt hangosan gondolkodni.

- Oké… Ha nem ölte meg nincs nagy gáz. Nate úgy sem fog emlékezni, hogy ő volt. Ilyen későn meg más nem hiszem, hogy látta. Vagyis… Remélem – motyogta maga elé, majd elindult ő is a hűtőbe és kivette a tejet. Töltött magának egy bögrébe és miközben azt iszogatta a gondolatai, csak úgy cikáztak. Nem szerette a munkáját, de nem nagyon tudta, hogy mi mással foglalkozhatna. Bárhol, ahova felvennék, kevesebbet keresne, mint most. Miután végzett a tejjel, elöblítette a poharat, majd követve a többiek példáját ő is aludni ment.

Közben Matt még mindig alig tudott ránézni a testvérére. Bár látott már ennél szörnyűbb eseteket is a kórházban, most, hogy Nate került ilyen állapotba nem tudta elviselni a látványt. Míg Matt próbálta összeszedni magát, addig Chloe a kanapé mellett térdelt és Nate kezét szorongatta. A fiú közben kezdett egyre jobban magához térni, így már a fájdalmat is érezte.

Az első fájdalma nyögése után Matt nyelt egy nagyot, aztán mindenerejét összeszedve öccséhez lépett és neki kezdett a gyógyításnak.

- Nyugi, mindjárt jobb lesz – bíztatta Chloe a fiút, miközben tovább szorongatta Nate kezét. Jó húsz perccel később Matt kijelentette, hogy befejezte. És bár öccse visszanyerte eredeti külsejét még mindig alig tudott ránézni. Maga előtt folyton Nate véres arcát látta.
- Nem tudom, ki tette ezt vele, de alapos munkát végzett – jegyezte meg Matt, utalva arra, hogy kíváncsi rá, ki a tettes.
- Valami olyasmit magyarázott, hogy szálljak le a csajáról… szal passzolok – nyögte Nate.
- Victor volt – suttogta Chloe, és még mindig Nate kezét szorította. – Én láttam.
Matt felhúzott szemöldökkel nézett hol Chloe-ra, hol öccsére. Nem igazán látta a kapcsolatot Nate, Victor és Victor csaja között. Aztán beugrott neki.
- Öcsi… hol is voltál te este?
- Egy klubban… - nyelt egy nagyot Nate. – Miért?
Matt csak megrázta a fejét, nem akarta kínos helyzetbe hozni a fiút Chloe előtt. Mivel már igencsak közeledett a hajnal, visszament a saját lakásába, ahol a kíváncsi Tina várta.
- Mi történt? – kérdezte álmosan. – Sokáig voltál lent.
- Úgy tűnik Nate kavart Lucy-val… de nem igazán értem, és nem is akarok belekeveredni – magyarázta, aztán a fal felé fordulva elaludt.

Matthez hasonlóan Nate és Chloe is úgy döntött, hogy elmennek lefeküdni. Míg Nate amint letette a fejét a párnára elaludt, addig Chloe csak forgolódott. Mikor végre sikerült elaludnia az sem tartott sokáig, mert álmában Nate temetését látta. Végül magához szorította Colint, a plüsslibáját és némi félelemmel újra elaludt.

Másnap reggel mind ketten a csöngőre ébredtek, de valahogy egyikkőjüknek sem volt kedve kimenni és ajtót nyitni. Nate még a párnát is a fejére húzta. Végül Chloe adta föl és nézte meg, hogy ki keresi őket hajnalok hajnalán.

- Lucas? Te mit csinálsz itt… reggel hét órakor? – nézett a faliórára Chloe, majd, amint feltette a kérdést eszébe jutott a válasz.

- Öhm… Lehet, kicsit korán jöttem – nézett végig a hálóruhában lévő lányon Lucas, majd tekintete a szintén hasonló öltözetben megjelenő Nate-re tévedt.

- Ohh, tényleg. Már csak kilenc óránk van – csapott a homlokára Nate, ahogyan eszébe jutott a határidő.
Egy szinttel feljebb Tina és Matt is ébredezni kezdett. A fiú szeme alatt karikák húzódtak a hosszú éjszakától, és alig érzett magában erőt. Nagy nehezen összeszedte magát, megfürdött, felöltözött, és munkába indult. Vagyis csak indult volna, ha az ajtóban nem Tina áll.
- El fogok késni – jegyezte meg, miközben a nyakkendőjét igazgatta.
- Haragszol, ugye? – kérdezte Tina, de nem nézett férje szemébe.
- Nem, nem haragszom, de el fogok késni…
Tina szomorúan állt arrébb az ajtóból. Mostanában Mattnek sokkal fontosabb volt a munkája, mint ő, mint a barátai. Ez nagyon zavarta, de bármit tett, teljesen hasztalan volt. Tudta, hogy az egész kirobbantója a baba ügy volt, de ő még akkor sem akart gyereket. Ha most teherbe esik, tényleg sose lesz belőle orvos. Akkor az eddigi egyetemi évei mind feleslegesek voltak.
- Reggelt! – jelent meg a konyhában Kleo kócosan, a szemét dörzsölgetve. – Mi volt az a nagy mászkálás hajnalban? Történt valami?
- Szia. Csak Nate került bajba szokás szerint… - mondta a tömör verziót Tina, majd nekilátott a pirítós elfogyasztásának. – Mi a programod mára? – nézett Kleora.
- Van a közelben egy kisállat kereskedés, ahova eladót keresnek… gondoltam, benézek, mert igencsak szükségem lenne valami rendes munkára. És a kereskedelmi szakvizsgámmal előnyben vagyok – mondta, miközben ő is leült reggelizni.
- Ühüm. Értem – mondta csalódottan a lány.
- Miért? – kérdezte Kleo. Kezdett aggódni Tináért és Mattért. Mostanában nagyon nem voltak egy hullámhosszon.
- Semmi – erőltetett magára egy mosolyt Tina, majd nekilátott mosogatni, miközben valamit halkan dúdolgatott.

Időközben Chloe elvonult tusolni, hogy emberivé külsőt varázsoljon magára. Éppen a haját öblítette, amikor ajtónyitást hallott. Riadtan fordult meg, hogy megnézze ki az, miközben maga elé kapta a kezét és felhúzta a lábát.

- Nate! Kifelé! – ordította a fiúnak, aki közben neki állt fogat mosni, ügyet sem vetve arra, hogy Chloe-nak nem tetszik annyira, hogy egyszerre ketten vannak a fürdőszobába. A lány idegesen és türelmetlenül figyelte, ahogyan Nate a fogmosás után még fogselymet is használt, fület tisztított, borotválkozott és ismeretlen okokból most érzett késztetést arra, hogy rendet rakjon a saját polcán.

-Na jó… Elég volt. Tűnés kifele! – próbálkozott újra Chloe, ezúttal sikerrel. Nate szélesen rámosolygott, majd távozott. Chloe pedig paprika vörösen nyitotta ki a zuhanyzót és állt neki törölközni majd hajat szárítani.

Míg Chloe a haját szárította addig Lucas valami beszélgetés próbált összehozni Nate-tel nem túl nagy sikerrel. Már a legtöbb ilyen esetekre tartogatott témáját elhasználta. Beszélt néhány nem régi meccsről, autókról, számítógépekről végül még az időjárást is feldobta, mint témát, de Nate mindenre csak hümmögött.
- Na, kezdjünk neki. Minél hamarabb túl vagyunk rajta, annál jobb – jött ki a fürdőszobából a lány.
A két fiú bólintott. Szemmel láthatólag megkönnyebbültek, hogy most már nem csak egymás társaságát kell élvezniük. Chloe tökéletes kapocs volt közöttük. A három fiatal beült a kocsiba, és a kórház felé vette az irányt.
Eközben Victorék is éledezni kezdtek, kivéve Lucy-t, aki ugye sokáig dolgozott. A konyha kisebb csatatérré változott, és most már tényleg teljesen üres volt a hűtő. Victor a piszkos tányérját és poharát otthagyta az asztalon, majd elindult a szokásos reggeli edzésére.
- Utálom, hogy sose mosogattok el magatok után – morgott Selene, miközben leszedte az asztalt.
Tyler csak egy vállrándítással válaszolt, mire Selene csípőre tette a kezét. Kezdte nagyon unni, hogy ő pakol, takarít, mosogat és mos a fiúk helyett.
- Ugyan már Ty! – szólt a fiú után. – Egyszer igazán segíthetnél!
- Egyszer már segítettem, azt hiszem múlt héten, és ne hívj Ty-nak! – mondta, majd elfoglalta a fürdőszobát.
Rea még mindig a müzlije fölött ült és fel-le nyomkodta benne a kanalat. Két kanállal jó, ha evett a reggelijéből, teljesen el volt varázsolva. Tegnap este azzal a céllal ment be az L&F-be, hogy szórakozik egy jót. Kacérkodik néhány sráccal, majd mindet lekoptatja. Csak éppenséggel Lucast nem vette bele a számításba. Selene már harmadszor kérdezte meg tőle, hogy kéri-e a reggelijét, mire Rea végre megrázta a fejét, majd felállt az asztaltól. Gondolatai Lucas körül jártak és éppen azon gondolkodott, hogy mit csinálhat most a fiú.

- Chloe kérlek… Ne vágj olyan arcot, mint akinek egy két hetes torna zoknit nyomtak az arcába, amiben egy rothadó hering van – könyörgött Nate és legszívesebben a haját tépte volna. Egyedül az tartotta vissza, hogy tudta a kopasz fej nem állna jól neki Chloe sokadjára is sóhajtott, majd kicsit megmozgatta az arc izmait és újra próbálkozott.

- Oké, ez már jó… Lucas – szólt rá Nate, mire a fiú a megbeszéltek szerint cselekedett. Kezében egy injekciós tűvel hátulról szorosan Chloe-hoz simul, másik kezével a lány derekát ölelte. Chloe a fiú vállára döntötte a fejét, egyik kezével pedig Lucas nyakát ölelte át. Nate, bár legszívesebben felállt volna, hogy szétlökje őket, fényképezett.
Délután kettőkor Chloe már nyűgös volt. Reggelizni se volt ideje, és mióta eljöttek a kórházba, azóta csak pózokba vágta magát. A vércukorszintje eléggé lezuhant, úgyhogy közölte Nate-tel, hogy ha most azonnal nem tartanak szünetet, akkor ő fog fényképezni, és Nate áll be a helyére. Erre mindkét fiú megrémült, szóval Nate engedélyezett egy rövid szünetet.
- Bár ha jobban belegondolok, készen is vagyunk – gondolt bele Nate. – Még átnézem a képeket, kiszortírozom őket, 4-ig úgyis le kell adnom. Köszi, hogy segítettetek! Most már kvittek vagyunk – mosolygott Chloe-ra.
- Kvittek? – vonta fel a szemöldökét a lány. – Nem inkább az adósunk vagy?
- Felőlem, de biztos tettem neked valami szívességet, amit nem háláltál még meg – vonta meg a vállát Nate, majd nekilátott a cuccai összepakolásának.
Chloe kiöltötte a nyelvét a fiúra, és elment átöltözni. Egy negyed órával később már Lucas-szal együtt egy étteremben ült, várva, hogy kihozzák az ebédjét.
Az ebéd után Chloe és Lucas útjai külön váltak, ugyanis a fiúnak találkozója volt a közeli parkban. Chloe nem bánta a dolgot, elvégre még alig kezdett neki a legújabb cikkének. Mikor Lucas megérkezett a Reával megbeszélt padhoz a lány még nem volt ott. Azonban nem kellett sokáig várnia és Rea is befutott, mire Lucas egy csókkal köszöntötte. Rögtön ezután nagy fékezést és dudálást lehetett hallani az útról, ugyanis az egyik autó sofőrje úgy döntött, hogy megáll az út közepén, majd kiszállt a kocsiból.

- Lucas! – kiáltotta idegesen Nate, majd még néhány kedves jelzővel is illette a fiút. Persze közben a többi autó sofőrje az ő fejéhez is vágott egy-két szitokszót.

- Nate? Mi van? – értetlenkedett Lucas, miközben Rea szeme egyre nagyobbra nyílt, és közben félénken kapaszkodott Lucas kezébe.

- Te szemét – ért el Nate a két fiatalhoz, de Rea-t észre sem vette, csak Lucas-ra koncentrált, majd behúzott neki egyet, mire Rea felsikított.

- Normális vagy? – kapta a kezét az arcára Lucas.

- Így csald meg legközelebb Chloe-t – bökte mellbe Nate a fiút, majd, mintha mi sem történt volna visszament a kocsijához és folytatta az útját a stúdióba, ahol dolgozott. Csak az autóból visszanézve vette jobban szemügyre a lányt, akivel Lucas találkozott, és majdnem balesetet okozott annyira ledöbbent.
- Így csald meg Chloe-t? – ismételte meg Nate szavait Rea. – Te Chloe Davies-szel jársz?
- Ez nekem is új… tudtommal már nem járunk – magyarázta, miközben az arcát simogatta. Nate nem fogta vissza magát, elég nagyot behúzott neki.
- Már? – vonta fel a szemöldökét Rea, és elengedte a fiú kezét.
Lucas értetlenkedve nézett a lányra. Nem értette, hogy miért olyan nagy szám ez. Tulajdonképpen halványlila gőze sem volt arról, hogy Rea és Chloe ismerik egymást, arról meg pláne nem, hogy nem a legjobb barátok. Azonban amikor meglátta Rea szemében a gyűlöletet, kezdett kapizsgálni valamit.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem a szíved csücske? – sóhajtotta Lucas.
- Hát… nem tudom, de jó megérzés – mondta a lány.
Lucas kérésére elmesélte, hogy miként ismerkedett meg Chloe-val, hogy a gimiben mennyire utálták egymást, hogy a barátaival folyton Chloe-t és barátait cseszegetik, bár ez kölcsönös. Lucas egyre jobban belezavarodott a történetbe, és kezdte felfogni, hogy mibe keveredett.
- Nem semmi – fejezte ki véleményét egyszerűen, mikor Rea befejezte a mesélést.
- Ez változtat bármin? – kérdezte a lány tőle szokatlan félénkséggel.
- Nem – mosolyodott el Lucas és megcsókolta.