-Ööö… szia anyu, szia apu! –köszönt Jean a szüleinek, és közben lázasan gondolkodott Matthewval kapcsolatban.

-Jó napot Mr. És Mrs. Grey! –köszönt Scott is.

-Bemehetnénk? –kérdezte Jean apja. Jean bólintott, majd bement a gyerekszobába.

-Jaj Istenem! Mit csináljak, mit csináljak? Nem mondhatom meg apuéknak, hogy mi lett Matthewval! –mondta magának Jean. Ekkor Christinára nézett –Ez az! –kapott észbe.

-Jean minden rendben? –kérdezte Jean anyukája.

-Persze anya! –tért vissza Jean kezében Natel és Matthewval. Scott szája kinyílt a csodálkozástól.

-Jaj de aranyosak! Két fiú. Nem sajnálod, hogy nincsen lányod? –ment oda Mr.Grey.

-Hát egy kicsit… De most is itt van az egyik barátunk lánya, Chloe –mondta Jean.

-Ó! Mik vagytok ti bébiszitterek? –kérdezte Mrs. Grey. Ez alatt Scott rájött, hogyan került oda Matthew, és, hogy Tinaról miért nem mesélt Jean. Miután a Grey szülők elmentek Jean és Scott megkönnyebbülten sóhajtottak egyet.

-Köszönjük Tina! –mondta Scott, majd visszatette Natet és Tinat Chloehoz.

Eközben Amara sikeresen megmenekült a Vengeancetól, méghozzá úgy, hogy miután egy szinttel lejjebb estek ő kirepült a bázisukról. Miközben haza fele tartott, összetalálkozott Maxékkel.

-Amara! –kiáltottak a barátai.

-Max, Kitty, Bobby! –kiáltott a lány is, amennyire tudott. Aztán mind a négyen haza mentek, majd elhozták a gyerekeket Jeanéktől, amiknek ők nagyon örültek.

Ezek után minden nyugodtan ment. Aztán egyik nap a szülők úgy döntöttek, hogy elmennek egy kis színházlátogatásra. A gyerekeket Loganre és Ororora hagyták. Majd elindultak a színházba. Elfoglalták a helyeiket majd megkezdődött az elő adás. Amikor meglátták a főszerepben Vadócot, nem hittek a szemüknek.

-Soha nem tudtam, hogy Vadóc mivel foglalkozik –súgta Kitty Amaranak. Aztán az egyik pillanatban Jean észrevette, hogy Vadócon nincsen kesztyű…

-Szerintem véletlen –mondta Scott. Ekkor Vadóc hozzáért a darabban eljátszott párjának az arcához. Mikor észrevette, hogy nincs rajta kesztyű, már késő volt. A színész elájult. Mindenki pánikba esett, Jean, Scott, Max, Amara, Kitty és Bobby rögtön odamentek hozzá, Kitty és Jean segítségével.

-Én mondtam a jelmeztervezőnek, hogy legyen kesztyűm… a próbákon még volt. Miért pont most? –magyarázta Vadóc.

-Nyugodj meg… nem fognak semmire emlékezni az emberek, garantálom… azaz megpróbálom –mondta miután körbe nézett, és látta, hogy legalább 500 ember van a színházteremben. Jean úgy érezte, hogy sikerült megoldania, de azt ajánlotta, hogy lépjenek le. Vadóc, úgy ahogy volt, a ruhájában szállt be a kocsiba.

-Ez lehetet volna az áttörő darabom! Erre… -mondta Vadóc. A többiek nem tudták, hogyan vigasztalják meg.

-Talán Kurt tud szerezni neked egy szerepet. Elvégre ő rendező… -jutott eszébe Kittynek.