-Ah! –jajdult fel Julia. Brian elküldte Micheallt egy másik szobába, majd ő is csatlakozott a harchoz. De az X-ek ellen. Mivel az X-ek nem számítottak Brianre ezért teljesen meglepte őket, mikor úgy érezték mintha áram rázta volna meg őket, majd hátra vetődtek. Julia tétlenül nézte ahogyan Brian megpróbálta kiütni az X-ek. Aztán amikor rá is rátámadt, végleg elszállt minden bizalma.

-Bocs Julia, de választanom kellet, és a szerelem mulandó! –mondta vigyorogva. A Vengeance tagjai szintén rámosolyogtak az értetlenkedő Juliara. Ezt kihasználva, Jean, Kitty, Chloet és Bobby kivitte a csapat többi tagját, majd Jean miután felértek Kihozta Juliat. A haza fele úton Julia teljesen magába roskadt. Csalódott volt… Amikor a professzor visszatért az intézetbe nem akart hinni a szemének.

-Na most még jól is jött ez nekünk. Úgy is kiakartam bővíttetni az intézetet.

-Bővíttetni? Mégis miért? –kérdezte Jean.

-Az utam során olyan gyerekeket látogattam meg, akikben vagy már kialakult az X-gén vagy ki fog. És hát… már nem férnének be ide –mosolyogott a professzor –De most meséljetek ti. Min mentetek keresztül, míg utazgattam?

-Hát… -kezdte Kitty, mire Chloe elkezdte a lábát rugdosni –Aú! Na jó felveszlek –adta be a derekát Kitty, és felvette a lányát.

-Na neked már van is egy szoba foglalva –mondta a professzor Chloenak, mire a kislány elmosolyodott. Nate erre oda szaladt a professzorhoz –Nyugalom. Nekem is van ám –mosolygott a prof. Nate büszkén kihúzta magát. Ekkor a professzornak hirtelen hosszú göndör haja nőt –Ó és persze itt van Christina. Mit szólnál a mamád régi szobájához? –kérdezte a professzor. Erre Christina visszaváltoztatta a professzort eredeti állapotára.

-Hmmm… a hosszú haj jobban állt önnek –mondta Bobby. Erre mindenki nevetett.  A „kis” csapat bement az intézetbe. Már amennyi meg maradt belőle. Még aznap este Julia kijelentette:

-Én visszamegyek New Yorkba. Nem bírok itt maradni. Sajnálom professzor.

-Julia! A döntés a te kezedben van! Azt csináld, amit jónak látsz. Én nem gátollak benne.

-Köszönöm professzor, már megyek is csomagolni –mondta, majd elviharzott. 10 perc múlva már készen is volt.

-Na hát. Akkor sziasztok. Remélem még találkozunk. Sziasztok! –mondta, majd mindenkit sorba ölelt.

-Szia, majd azért látogass meg minket néha. És vigyázz Selenere.

-Vigyázok rá… ne aggódj –mosolygott Julia, majd beindította a kocsit és elment. Az X-ek még sokáig néztek utána, majd folytatták az intézett rendbe rakását. Még ez sem ment nyugodtan…

A kicsik is segíteni akartak. Hol a felmosó vödörből akartak inni, hol egymást festették ki festékkel. A nap végére már teljesen koszosak voltak, és el is aludtak. Az anyák vagy 20 percig fürdették őket. Aznap este nem verte fel gyerek sírás a szülőket a legszebb álmukból.