- Két Amara? - nézett nagyot Scott.
- De hát... - kezdte Max is.
- Drága kislányom! Örülnék, ha a képeségedet nem ilyen esetekre használnád! - mondta Amara, majd megfogta alánya kezét, majd kihúzta a szobából.
- Na, Amara és az anyai szigor! - mondta szemforgatva Max, majd utánuk ment.
Amara épp jött ki Christina szobájából, de Max sírást hallott.
- Miért sír? - kérdezte Max.
Amara felóhajtott:
- Hidd el, hogy russzul érzem magam amiatt, hogy így leszidtam, de betelt a pohár.
- Mi? Annyira leszidtad, hogy sír? - értetlenkedett Max.
- Igen, és hidd el, hogy nagyon zav...
Max azonban nem hallgatta végig, hanem bement Christinához.
- Anyu szidása miatt sírsz? - kérdezte lányától.
A lány csak szipogva bólintott.
- Hidd el, hogy csak pillanatnyi mérgeég volt. Nem haragszik ő rád.
- Tényleg nem? - nézett rá Christina könnyes szemmel.
- Nem, nekem elhiheted. Már majdnem sír ő is, azért, amit tett. - mondta Max, majd megpuszilta lányát.
Eközben Vadóc Karlt faggatta:
- Mi volt ez?
- Nem tudom, egyszerűen elvesztettem az uralmamat felette.
- És ugye nem haraptál meg senkit? - nézett rá Vadóc vádlón.
- Nem, nem haraptam meg se Tinát se Sophiet.
- Akkor jó! - mondta Vadóc, majd megcsókolta a férjét.
Eközben Nate, Sophie, Rachel, Chloe és Tina busszút forralt.
- Nem hiszem el, hogy nem nézhettük meg azt a filmet! - duzzogott még mindig Sophie.
- Hát igen, ilyen kislányok mint te... - cukkolta Nate, mire egy erős női pofont kapott.
- Hey, ezt meg miért kaptam? - kiáltott fel.
- Vegyél vissza a stílusodból öcsi! - mondta Rachel. - Minta burkoltan arra célzott volna, hogy szemtelen voltál vele.
Erre mind a négy lány elkezdett nevetni, Nate pedig simogatta fájó arcát...