Másnap reggel Nate arra ébred, hogy a fotelben aludt el. Alig látott ki a fejéből, ráadásul a nyakát is elfeküdte, így mozgatni nem nagyon tudta. Egy nagy sóhaj közepette kimászott a fotelből, és a fürdőszobába vonult. Azzal nem is foglalkozott, hogy az óra már 10-et mutatott.
Eközben egy szinttel feljebb Tina kapkodta össze a cuccait. Ma volt az első napja az új munkahelyén, és már így is késében volt. Most épp a kabátja után rohangált, mert kint tipikus márciusi, kissé hűvös idő volt. Miután megtalálta, bekiáltott Kleonak, majd elrohant. Az utcán leintett egy taxit, de kissé zavarba jött, amikor nem tudta megmondani a pontos címet.
- Ööö… egy pillanat, és megkeresem a noteszomban – szabadkozott vöröslő fejjel.
Azonban az a pillanat igencsak elhúzódott, hisz a noteszát fent felejtette a nagy rohanásban, a taxis pedig elküldte a francba, hogy ne vele szórakozzon.
Alig több, mint félórás késéssel beesett a stúdióba, ahol a filmet forgatják. Bár kissé szúrós szemmel néztek rá, nem tették szóvá. Ismét vörös fejjel a forgatókönyvíró felé vette az irányt, hogy megbeszélhessék a ruhákat.
- Mrs. Crownwood? – nézett a negyvenes éveiben járó nőre.
- Mrs. Prouse? Ön a ruhatervező, igaz? – emelte rá a tekintetét, miközben a kezében lévő forgatókönyvet becsukta.
- Igazából jobban szeretem a Miss Ballard megszólítást, de én vagyok – magyarázta Tina, miközben eszébe jutott a vitája Matt-tel.
A nő biccentett, majd nekiláttak, hogy közösen megtervezzék a ruhákat. Pár óra múlva Tina kissé idegesen állt fel a székből. Semmire sem jutottak, ráadásul a színészeket sem látta még, az alkatuk és karizmatikájuk nélküle pedig elég nehéz bármit is tervezni. Megmasszírozta a homlokát, ahogy Matt szokta, és a kávéautomata felé vette az irányt. Annyira lekötötték a gondolatai, hogy az apró egy részét leejtette.
- Oh, istenem! – nézett az égre, majd toppantott egyet.
Már biztos volt benne, hogy ez nem az ő napja… sőt, nem az ő éve. Már épp hajolt volna le, hogy felvegye, amikor meglátta, hogy valaki nyújtja felé a pénzét. Eddig észre sem vette, hogy van ott valaki rajta kívül, és ez az arcára volt írva. Ránézett a segítőjére, és még jobban megdöbbent.
- Axel? – bár már nyolc éve nem találkozott a fiúval, rögtön felismerte.
Szőkés haja az égnek állt, arca ugyanolyan volt, mint gimiben, akárcsak a mosolya. Tina még mindig csodálkozva nézett rá, mire a fiú elnevette magát.
- Látom, meglepődtél, hogy itt látsz – nézett rá mosolygó szemekkel, miközben kezet nyújtott a lánynak.
Azonban Tina kézfogás helyett két puszival üdvözölte, majd átölelte. A fiú nem tudta mire vélni a lány reakcióját, de jobb ötlet híján ő is viszonozta az ölelést. Miután Tina szabadjára engedte a szorításából, közhelyes beszélgetésbe kezdtek. Sajnos a Mattes téma hamarabb szóba jött, mint Tina szerette volna.
- Szóval, jól megvagytok Matt-tel? – kérdezte Axel, miközben a saját kávéját kortyolgatta.
Tina egy ideig nem válaszolt, csak a kávéját lötykölte ide-oda a pohárban. Aztán mikor Axel már másodszor kérdezett rá a témára, előállt a történettel.
- Szóval most külön élünk, és még a válás sincs kizárva – sóhajtott egy nagyot, amint befejezte a mesélést. – Igazából úgy érzem, hogy igaza volt Nate-nek. 16 évesen összeházasodni nem volt jó ötlet. És ha belegondolok, hogy így is 8 évet együtt voltunk… talán már nem szeretjük egymást annyira. Tulajdonképpen másokkal nem is találkoztunk, mármint kapcsolat szempontjából. Lehet, hogy valami változatosságra van szükségünk.
Axel érdeklődve hallgatta a lányt, meglepte, hogy még csak most következett be ez a törés a két fiatal kapcsolatában.
- Most erre talán azt tudom mondani, hogy jobb most, mint később. Most még mindketten fiatalok vagytok, te 24, Matt 27… Még van időtök új kapcsolatot kezdeni – mondta el a véleményét, mire Tina összevont szemöldökkel nézett rá.
Így még sose gondolkozott el a dolgon. Bár az is igaz, hogy még abba se gondolt bele, hogy új szerelem után nézzen. Beszélgetésüket a szünet vége szakította meg, de megegyeztek, hogy munka után együtt vacsoráznak valahol. Axel, mint operatőr dolgozott, Tina pedig folytatta a ruhák tervezését.
- Na, akkor hova? – kérdezte Tina, mikor kiléptek a sötét utcára.
A csillagok már javában ragyogtak az égen, és a templom óra is elütötte a fél tizet. Tina kissé összébb húzta magán a kabátját, mikor kirázta a hideg. Axel vetett rá egy pillantást, majd döntött.
- Legjobb lesz, ha átjössz hozzám, ott meleg van, és tudunk rendelni valami kaját. Persze, ha szeretnéd, főzhetek is, de akkor 11 előtt nincs kaja – mosolygott rá a lányra.
- És hagyjam ki a főztödet? – incselkedett vele Tina.
- Hát, lehet, jobban járnál – kacsintott rá Axel, majd a kocsija felé vezette a lányt.
Pár perc múlva egy nagy ház előtt lassítottak le. A vaskapu nyikorogva engedett utat az autónak. Tina szája is tátva maradt a palota láttán.
- Ugye nem mondod komolyan, hogy te egyedül élsz ebben a házban? – nézett kissé gyanakodva Axelre.
A fiú csak játékosan megvonta a vállát, jelezvén, hogy ő ugyan nem mondja, de ez van. Tina kissé feszengve lépett be a hatalmas előtérbe, ahol Axel lesegítette róla a kabátot, majd a nappaliba kísérte.
- Helyezd kényelembe magad – mutatott körbe, és Tina zavartan vette tudomásul, hogy csak a nappali majdhogynem nagyobb, mint az ő egész lakásuk. A többes számról eszébe jutott, hogy elfelejtett szólni Kleonak, hogy nem megy haza időben, ezért egy telefon után érdeklődött. Miután Axel megmutatta, hogy hol találja, rögtön tárcsázott.
- Kleo? – szólt bele a készülékbe.
- Tina! Hol vagy ilyen sokáig? Történt valami? – ért el hozzá barátnője aggódó hangja a város másik részéből.
- Nem, dehogy! Csak összefutottam Ax… mármint az egyik régi ismerősömmel, és most nála vagyok. Nem tudom, mikorra érek haza, de nem kell aggódnod! Szia! – azzal letette a telefont, mielőtt Kleo bármit reagálhatott volna.
Mire visszament a nappaliba, egy pohár pezsgő várta. Mosolyogva ült le a fotelba, és Axelt kereste. A fiú kezét törölve jött ki a konyhából, és leült Tina mellé.
- Mit ünneplünk? – kérdezte a lány, felemelve a pezsgővel teli poharat.
- A találkozásunkat? – kérdezett vissza Axel, majd koccintásra nyújtotta saját poharát.
Már két üveg pezsgőt megittak, mire kész lett a vacsora, mely Axel specialitása, lasagne volt. Tina már bőven jól érezte magát, de még nem volt részeg. Azonban a fehér bor, amit a lasagne-hoz ittak, megtette a hatását. Jóformán tudtán kívül egyre közelebb hajolt Axelhez.
- Már bánom, hogy nem küzdöttem érted jobban gimiben – magyarázta, majd nevetni kezdett.
- Most bepótolhatod – húzta közelebb magház Axel, majd töltött még bort mindkettőjüknek, nem is törődve vele, hogy már egyikük sem józan.
- Igaz – nevette el újra magát Tina, majd megcsókolta a fiút.
Axel minden ellenvetés nélkül viszonozta a csókot, majd elkezdte kigombolni a lány felsőjét. Tina azonban megállította a kezét, mire Axel megijedt, hogy valami olyat tett, amit nem kellett volna. Azonban a lány kéjesen rámosolygott, és csak ennyit fűzött hozzá:
- Ne itt.
Axel megnyugodva kapta ölébe Tinát, majd a hálószobába vitte. A franciaágyon folytatták a csókcsatát, mely hamarosan vetkőztetésbe torkollt…
Másnap reggel Tina arra ébred, hogy Axel a meztelen vállát csókolgatja. Riadtan kapta maga elő a takarót, majd kérdőn nézett Axelre.
- Ugye nem…? – kérdezte, majd alsó ajkát beharapta, előre tartva a választól.
A fiú csak bólintott, de nem látszott rajta semmi bűnbánat. Tinának erre csak még jobban hasogatni kezdett a feje, mely alapból fájt a tegnapi ivástól. Gyorsan felöltözött, majd elköszönt Axeltől, és a kapu felé rohant. Azonban a fiú utolérte, és megragadta a karját.
- Ennyi? – kérdezte.
- Ez is több, mint kellett volna! – csattant fel a lány, és a sírás határán állt. – Nekem férjem van!
- De azt mondtad, nem szereted… - értetlenkedett Axel.
Tina csak vetett rá egy szánakozó pillantást, majd kezét kirántva a szorításból hazafelé vette az irányt. A fiú még egy ideig ment utána, felajánlva neki, hogy hazaviszi, de Tina hajthatatlan volt. Első útja Chloe-hoz vezetett, maga sem tudta, miért. Hangosan kopogtatott az ajtón, mire barátnője megjelent.
- Tina? Hát te? – lepődött meg Chloe.
- Bemehetnék? Beszélnem kell veled…  - motyogta Tina, miközben az ajtófélfának támaszkodott.
A másik lány félreállt az ajtóból, ezzel utat engedve Tinának. Chloe gyorsan főzött kávét, majd leült Tinával szembe az egyik fotelba.
- Van itthon valaki rajtad kívül? – nézett körbe aggódva a lány.
- Nincs – rázta meg a fejét Chloe, majd aggódó pillantásokat vetett Tinára. – De mi történt?
 Tina félrefordította a fejét és lesütötte a szemét. Nagyobb bűntudata volt, mint valaha. Lassan és részletesen – már amennyire részletesen emlékezett - mesélte el a tegnapi napját. Ahogy haladt előre a történettel, Chloe arca annál nagyobb megdöbbenést tükrözött. Amikor befejezte a történetet, barátnője nem tudott megszólalni. Mindketten letették a kávéscsészéjüket, és csendbe burkolózva vártak.
- Ha ezt én teszem, az nem meglepő – vágott egy fintort Chloe. – De pont te… ha nem te mesélnéd, szerintem el sem hinném.
Tina csak megvonta a vállát, és segélykérőn nézett Chloe-ra. Barátnője érezte, hogy valami miatt még nem teljes a történet.
- Még szerencse, hogy szedsz fogamzásgátlót… Nem hiszem, hogy Matt megbocsátana neked, ha mástól esnél teherbe, amikor ő már évek óta könyörög neked – jegyezte meg Chloe, remélve, hogy ezzel megnyugtatja valamilyen szinten a lányt.
- Hát… az a helyzet, hogy amikor otthagytam az egyetemet, abbahagytam a fogamzásgátló szedését is… - nyelt egy nagyot Tina. – Csak amikor Matt annyira figyelmetlen volt, nem került sor arra, hogy elmondjam neki…
Chloe csak pislogott a barátnőjére, mire Tina sírni kezdett. Csak magyarázta, hogy ő szereti Mattet, de már úgyse fog neki megbocsátani, és szidta magát, Chloe pedig nem tudott mást tenni, csak átkarolni, és valamennyi lelket önteni belé.