Liz örömében sikított egyet, majd átkarolta Matt nyakát és megcsókolta…

William a feleségét próbálta magához téríteni, Nate és Chloe pedig csak döbbenten néztek egymásra, de egyikük sem szólt egy szót sem. Egy pár pillanatig Axel is lefagyott processzorral bámulta a jelenetet, majd szélesen elvigyorodott és Tina után ment. Ezek után biztosra vette, hogy Matt az utolsó esélyét is eljátszotta a lánynál, és így szabad utat kaphat. Az emberek lassacskán elkezdtek szétszéledni, majd néhány perccel később a jelen lévők legalább fele távozott, mire Nate begyűjtött pár szúrós pillantást a főnökétől, amiért rontja a lap hírnevét. Nate karon ragadta Chloet, majd kicsit félrehúzta a tömegtől.

-Szerinted megöljem, vagy elég, ha soha többé nem állok szóba vele? Ha emiatt rúg ki Shrewbury akkor az első… ha nem, akkor esetleg a második is szóba kerülhet… -dühöngött a fiú, miközben barátnője próbálta csitítgatni, megnyugtatni…

Chloe megállás nélkül karolt Nate-te, míg a másik kezével a fiú karját simogatta, és megpróbálta úgy fordítani, hogy ne láthassa Matt-et. Natet azonban ez nem hatotta meg, egyből behatolt bátyja gondolataiba és megpróbálta kiiktatni egy időre…

Matt eközben semmivel sem törődött, meghúzta az egyik kezében levő pezsgős üveget, míg a másik karjával még mindig Lizt karolta át, a tömeg pedig a lehető legnagyobb ívben kerülte a zülledt életű álszent orvost, aki képes ilyenre…

A következő pillanatban azonban üvegcsörömpölésre kapta fel mindenki a fejét… Matt mordulatlanul állt, miután a kezéből kiesett az üveg és apró darabokra tört, minden pezsgőben úszott… a következő pillanatban térdre rogyott, mire az apró szilánkok a lábába vájtak. Liz csak kétségbeesetten nézte „vőlegényét”, ám mivel senki sem akart segíteni neki, végül William segítette fel fiát és kísérte ki a kocsihoz.

-Azt hiszem jobb lesz, ha most Matt nálunk tölt néhány napot. –válaszolta a fiú apja komolyan, majd kivonszolta a fiát az autóig, majd Melissával és Mattel együtt hazament.

Chloe még mindig nem jutott szóhoz, értetlenül állt a döbbentek előtt. Régóta ismerte Matt-et, de soha nem gondolta volna, hogy egyszer erről az oldaláról is megismeri… Nate felé fordult, hogy mondjon neki valamit, de ehelyett csak a fiú kárörvendő arcát látta.

Sóhajtott egyet, majd faképnél hagyta a fiút és ő is elindult haza, mire Nate utána rohant.

-Most meg mi a baj? –kérdezte értetlenül, mire Chloe csak megrázta a fejét, majd nem törődve azzal, hogy látja-e valaki, anyagtalanná vált és beült az autó anyósülésére.

-Hazavinnél? –kérdezte karba tett kézzel, mire válaszul egy nagy sóhajt kapott, majd végül Nate is megadta magát, és nem törődve a fuccsba ment kiállítással, hazamentek.

Néhány nappal később azonban még mindig nem sokat javult a helyzet. Legalábbis Matt számára. Miután elmúlt az alkohol és a másnaposság hatása, szülei több órás előadást tartottak neki arról, hogy az ő családjukban még soha senki sem vált el, és ha Matt be meri adni a válópert, és feleségül veszi Elizabeth Harte-ot, akkor kitagadják a családból, mint ha sosem tartozott volna a családhoz.

Nem sok kedve volt a váláshoz, viszont az sem mehet tovább, amit Tinával műveltek az utóbbi időben…  Lehet, hogy évekkel ezelőtt jól kijöttek, azonban azóta mindketten „felnőttek”, és már nem igazán működött a kapcsolatuk. Már közelebb van a 30-hoz, mint a 20-hoz, és lassan Tina is félúton jár a két szám között, ha az életkort nézzük. Ha mégis úgy gondolják, hogy mással próbálják megalapozni a jövőjüket, akkor itt az ideje kilépni az új kapcsolatból, és a jövőre koncentrálni, akármilyen nehéz is. Ezen felbátorodva úgy döntött, hogy már másnap felkeresi az ügyvédjét, nem érdekli, hogy kinek mi a véleménye róla… ne szóljanak bele az életébe.

Amikor néhány nappal később Matt ügyvédje felhívta Tinát, a lány kisebb szívrohamot kapott… Azt ő is tudta, hogy eléggé megromlott a kapcsolata Matt-tel az utóbbi időben, de hogy ennyire javíthatatlanul, arra egyáltalán nem számított. Hiába próbálta meggyőzni férjét, végül ő is belátta, hogy ez lesz a legjobb. Így alig egy héttel később már jogilag is érvénytelenítették a házasságot. Ezután Matt, hogy végleg elszakadhasson volt feleségétől, és új életet kezdhessen, elkezdett lakás után nézni a város másik felében, ami közelebb is volt a munkahelyéhez.

Ezalatt Tina is megpróbált ráhangolódni a különálló életre, s neki talán valamivel egyszerűbben is ment. Hogy ő is megszabaduljon a fiú emlékétől, ő is kiköltözött eddigi lakásukból és Axelhez költözött. Végre megkaphatta, amit volt férjétől már régóta nem, mégpedig figyelmességet, szeretetet, kedvességet, gyöngédséget. Aki néhány nappal később összefutott vele, nem is gondolta volna, hogy mennyire kiborította a válás és az előtte levő veszekedések, hiszen Axel mellett úgy sugárzott a boldogságtól, mint annak idején Matthew mellett, amikor még összeházasodtak.

Ez a többieknek is feltűnt, ám nem nagyon tettek kísérleteket arra, hogy ezt közöljék a lánnyal, inkább vele együtt örültek. Viszont Mattel ellentétben Tina továbbra is tartotta a kapcsolatot a barátaival, így Matthew helyét lassan Axel vette át a csapatban, s ezáltal még közelebb került Tinához. Matt viszont lassacskán a feledés homályába merült, a szülei nem keresték, és a többiek is csak ritkán futottak össze vele, vagy hívták fel, hogy csevegjenek egyet telefonon, ám ilyenkor is késésre hivatkozva pár percen belül eltűnt a doktor úr.

Egy hasonló beszélgetést folytatott le Nate a bátyjával az egyik pénteken és alig tette le a telefont mikor Chloe a legbűbájosabb tekintetével fordul hozzá.

-Nate, ugye te ma itthon leszel? –kérdezte a legártatlanatlanabbul, ami csak még jobban megrémisztette a fiút.

-Öhm… A tekintetedből ítélve jobb lesz gyorsan találnom valami elfoglaltságot –húzta el a száját, mire Chloe megfogta a karját és könyörögni kezdett.

-Kérlek, kérlek, kérlek! Ez nagyon fontos nekem!

-Mi? –kérdezett rá Nate végül, mielőtt még olyasmit ígérne meg, amit nem kéne. Chloe némi habozás után válaszolt csak. Azt is lassan és kimérten tette.

-Az unokatesóm, Holly… Néhány napot itt tölt a családjával Bostonban, viszont szeretnének ma kettesben lenni a férjével. Én pedig megígértem, hogy vigyázok a lányukra –fejezte be, mire Nate fellélegzett és megrántotta a vállát.

-Oké, ezt egyedül is meg tudod oldani szerencsére –mosolygott majd szerette volna ott hagyni Chloe-t, de a lány nem engedte el a karját.

-Na igen, csakhogy behívtak a szerkesztőségbe, Holly pedig mindjárt itt lesz. Szóval tartok neked egy gyorstalpalót… -csapta össze a kezét a lány, mire Nate arca egy pillanat alatt hófehérré vált.

-Chloe, nee! Kérd meg Tinát vagy Kleo-t. De ne engem! Nem vagyok azaz apa típus… Matt az… vagyis az volt –javította magát, de Chloe nem igen ragadt le Matt stílus váltásán. Úgy gondolta azt ráérnek később is megvitatni.

-Hé Nate, te nem vagy apa. Csak egy bébiszitter

-Pláne! Sosem jöttem ki a gyerekekkel. Miért pont most kezdjem el? Majd a sajátjaimmal –tárta szét a karját Nate és még folytatta volna a tiltakozást, de a csengő félbeszakította.

-Nyitom! –kiáltotta Chloe, majd olyan gyorsan az ajtónál termett, hogy Nate-nek esélye se volt visszatartani.

-Chloe! De jó újra látni –ölelte meg az unokatestvérét Holly miközben puszit váltottak.

-Szia Holly. Ó, és ő itt Jenny? –köszönt Chloe is miközben a Holly karjában lévő kislányt nézte. A nő mosolyogva bólintott.

-Igen, igen. És még egyszer nagyon köszi, hogy vigyázol rá ma. Te vagy a legjobb.

-Ugyan nincs mit. És jó szórakozást a mai naphoz –vette át Chloe Jennyt, mire az unokatestvére elmosolyodott.

-Köszi. De most rohannom kell, mert már így is késében vagyok. Légy jó kislány Jenny. Hat körül jövök. És ha bármi gond lenne… -kezdett volna aggodalmasodni Holly, de Chloe leintette.

-Nem lesz semmi baj, de menj már –búcsúzott, majd amint Holly elindult lefele a lépcsőn visszament a lakásba és a még mindig halálsápadt Nate felé fordult- Na Nate, most kiderül mennyit tudsz a gyerekekről –vigyorgott Chloe, majd átadta a fiúnak Jenny-t.

-Chloe, én… félek –vallotta be Nate miközben hol a kezében lévő kislányra, hol pedig barátnőjére nézett.

-Hékás! Ő csak egy egyéves kislány. Nem lehet ilyen ijesztő. Ugye Jenny, hogy nem fogod bántani Nate bácsit? –nevetett rá a kislányra Chloe, mire Jenny visszanevetett rá.

-Brr… Ettől kirázott a hideg –rázkódott meg Nate, mire Chloe újra felnevetett. Majd elvette a táskáját a fogasról és belebújt a cipőjébe.

-Jó szórakozást Nate! –búcsúzott a fiútól, majd bíztatás képen meg is csókolta- És neked is Jenny –kacsintott a kislányra, majd a következő pillanatban már csapódott is az ajtó utána.

-Nos… Ketten maradtunk –nézett Nate Jennyre mire a kislány elmosolyodott. Teltek a percek és Nate nem egyszer beképzelte magának, hogy megszólalt a csengő és Chloe végre hazajött. Már húsz perce a nappaliban ült és az órát figyelte ölében Jenny-vel.

-Na már csak 5 óra és 26 perc van hátra. Most már csak 5 óra 25 perc… Nyitom –számolt visszafele mikor a csengő megzavarta, Nate pedig boldogan rohant ajtót nyitni, karjában Jennyvel, hogy Chloe végre hazajött. Azonban az ajtó előtt a szüleit találta.

-Istenem… -kapta a szája elé a kezét Melissa, William pedig csak nagy szemeket meresztett.

-Anya, apa! Mit kerestek itt? –vonta össze a szemöldökét Nate és nem igazán tudta mire vélni az „Istenem” felkiáltást.

- Erre jártunk és gondoltuk megnézzük, hogy vagy. De erre nem számítottunk… -szedte össze magát William és a tekintete Jenny-re vándorolt.

-Jaj, nem… -kezdte volna a magyarázatot Nate, de az anyja gyorsabb volt.

- Oké, azt még meg értem, hogy nem mondod el, hogy felbontottad az eljegyzést Roxanne-nal. Dehogy arról sem szólsz, hogy van egy unokánk. Nem hiszem el, hogy nem volt alkalmad elmondani –engedte be magát Melissa a lakásba, mire férje követte, Nate pedig becsukta utánuk az ajtót.

- Először Matt fordul ki önmagából, most te… Mi van ezzel a családdal? –kérdezte kínjában már nevetve William, mire Nate csak nyökögött egy „ízé”-t.

-Hogy hívják? –kérdezte Melissa és arcán látszott, hogy mélyen megbántották. Nate nyelt egy nagyot.

-Jenny.

-Jennifer Prouse. Mégis mikor akartátok elárulni, Nate? El akartátok árulni egyáltalán? –kérdezte Melissa remegve, mire férje mögé lépett és elkezdte a karját simogatni, hogy megnyugtassa.

-Persze! Csak Matt is a legjobbkor váltott életstílust… Nem akartunk sokkolni titeket –magyarázott összevissza Nate, aztán a bejárati ajtó újra kinyílt és Chloe lépett be rajta.

-Mr. és Mrs. Prouse! Minek köszönhetjük a látogatásukat? –csodálkozott a lány, miközben becsukta maga után az ajtót és letette a táskáját.

-A te szüleid ismerik Jenny -t? –kérdezte élesen Melissa, kihagyva mindenféle köszönést. Chloe értetlenül állt a kérdés előtt, de azért megválaszolta.

-Persze, elvégre egy család. Miért?

-És nekünk miért nem mondtátok el? Mi is megérdemeljük, hogy tudjunk az unokánkról –vette át a kérdező szerepét William, mire Chloe már végleg nem értett semmit. Így kérdő tekintettel nézett Nate-re, aki kézzel-lábbal mutogatott neki és telepatikusan is közölt a lánnyal néhány tőmondatot.

- Azt hittem Nate elmondta. Sajnálom, ha megbántottuk önöket –ment bele végül Chloe is a játékba, bár még mindig nem sikerült teljesen felfognia, hogy mi folyik itt.

-Ez a minimum –jegyezte meg Nate anyja, mire férje felajánlotta, hogy talán menniük kellene - Alig két perce tudtam meg, hogy nagymama vagyok. Nem fogom már is itt hagyni az unokámat –ellenkezett a nő, mire Nate próbált meg hatni az anyjára.

-Anya kérlek. Ez most tényleg nem a legjobb nap.

-Hát jó… De holnap visszajövünk. Szeretnénk egy kicsit megismerni Jenny -t. Persze csak, ha nincs ellene kifogásotok –mondta gúnyosan Melissa, mire Chloe megpróbálta összehozni élete legjobb műmosolyát.

-Nem, persze. Jöjjenek csak –egyezett bele, mire William bólintott, majd elbúcsúzott a két fiataltól és a frissen megismert „unokájától”. Aztán a feleségével együtt távozott, így Chloe-nak végre volt alkalma kideríteni, hogy mi is volt ez az egész.

-Én nem is tudom… Egyszer csak megjelentek itt aztán hirtelen Jenny -ből Prouse lett. Én meg nem álltam neki magyarázkodni –vakarta meg a tarkóját Nate a szabad kezével. Chloe megrázta a fejét.

-De miért?

-Én nem tudom… Csak úgy jött. Vagyis… Nézz rá. Annyira édes kislány. És ez a másfél óra vele igazán nagyszerű volt –mosolygott rá Jennyre Nate, mire a kislány csak megszeppenve nézett vissza rá.

- Ha-ha. Oké. Ki vagy te és mit csináltál a pasimmal? –tette csípőre a kezét Chloe, mire Nate csak újra elmosolyodott. Chloe megrázta magát -Mintha nem rég még arról beszéltél volna, hogy nem jössz ki a gyerekekkel. Meg… Te Nathan Prouse vagy! Akiben nem teng túl az apai ösztön… -tárta szét a karját a lány, de Nate csak nyugodtan mosolygott tovább.

-Chloe, komolyan gondolom, amit mondok. Ez a néhány óra Jenny -vel rádöbbentett, hogy… -kezdte volna a fiú bővebben is kifejteni, az álláspontját, de Chloe félbeszakította.

-Terhes vagyok –jelentette ki halál nyugodtan, mire Nate csaknem összecsuklott.

-Tessék? Neeem, az nem lehet. Vigyáztunk. Nagyon is. Túlságosan is.

-Ezek szerint még sem. De… Az előbb még családot akartál. Akkor most mi a gond? –fonta össze maga előtt a két karját kissé félénken Chloe. Nate megrázta a fejét.

-Én csak… Nem hittem, hogy ilyen gyorsan meg is kapom. Jenny ne… -magyarázta Nate, miközben Jenny a fiú szájába dugta a kezét.

-Nate sajnálom… Nem kellett volna bedobnom téged a mély vízbe –mentegetőzött Chloe miközben a halántékát fogta.

-Nem, nem, nem. Én erőszakoltam ki. Fogd meg légy szíves… -kérte Nate kissé remegve, majd átadta Chloe-nak a kislányt.

-Gyere Jenny.

-Oké megijedtem, határozottan megijedtem –kezdett el köröket róni a nappaliban a fiú, mire Chloe az ajkába harapott.

-Sétálunk egyet Jenny-vel, jó? Addig borulj ki nyugodtan… De tényleg. Törj össze néhány vázát, tépj szét néhány újságot vagy ilyesmi –ajánlotta Chloe, majd már távozott is a lakásból ezzel magára hagyva az enyhén szólva kiakadt barátját. A sétája azonban akaratlanul is abba a kisállat kereskedésbe vezette, ahol Kleo dolgozott.

-Chloe! Ki ez a kislány? –örült meg a barátnőjének Kleo és úgy döntött néhány szó erejéig félbehagyja a munkáját.

-Szia. Ő Jenny, az unokatestvérem kislánya. Azaz Nate szülei szerint a mi lányunk –forgatta a szemét a lány, mire Kleo elnevette magát.

-Ezt meg hogy értétek el?

-Arról Nate-et kérdezd. Bár most nem mennék oda hozzá. Most közöltem vele, hogy terhes vagyok –magyarázta Chloe halál nyugodtan, Kleo pedig szinte ugrott egyet mikor meghallotta a híreket.

-Terhes vagy? –kérdezte, mire barátnője elnevette magát, mint akinek a feltételezés is rosszul esik.

-Nem dehogyis. Csak úgy áradozott arról, hogy családot szeretne. Szóval lássuk, mennyire szeretné –rántotta meg a vállát, egy rosszat sejtető mosoly közben. Kleo nevetve megrázta a fejét.

-Gonosz vagy. És mégis meddig akarod ezt játszani vele?

-Inkább csak ismerem Nate-et, annyira, hogy ne higgyem el feltétel nélkül minden egyes szavát. Dehogy meddig? Amíg élvezem –nevetett Chloe, mire Jenny is elnevette magát –És Jenny egyetért velem, mint látod –nézett a kislányra Chloe, mire Kleo is elnevette magát.