Ekkor a v�llukat megb�kt�k, a fi�k meg hatalmas lend�lettel megfordultak. A k�t l�ny vigyorg� fej�vel tal�lt�k szembe magukat.

-De ti? �s a c�p�k? –dadogta Nate.

-Ezt a vaddiszn��rt �s a v�mp�r�rt kaptad! –mondta Chloe.

-Azok delfinek, a k�pess�gemmel �talak�tva c�p�kk�, v�rfolt pedig nincs is ott csak ugye kicsit �tsz�neztem a vizet –mosolygott Tina. A fi�k el�sz�r m�rgesen n�ztek r�juk, majd elmosolyodtak. Ezut�n visszat�rtek a sz�ll�sra. Mivel csak m�snap reggel indultak �gy aznap este mindenkinek szabad programja volt. Tina bement Chloe szob�j�ba, hogy elh�vja a l�nyt egy s�t�l�sra, de Chloe nem volt sehol.

-Anya! Chloe hol van?

-M�r elment… -k�z�lte Amara, mik�zben mosogatott.

-Amara! Nem l�ttad a b�ty�mat? –ki�ltott Rachel is.

-M�r elment… -ism�telte �nmag�t Amara. A k�t l�ny szeme felragyogott majd kirohantak a sz�ll�sr�l.

…..

Chloe �s Nate sz�tlanul �lt a padon. N�zt�k egym�st, de n�ma cs�ndben. Mikor egyik�j�k sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, r�gt�n meg is gondolta mag�t. Ekkor kuncog�st hallottak a h�tuk m�g�tt l�v� bokorban. Bar�taik voltak azok.

-Nincs jobb dolgotok p�ntek d�lut�n? –akadt ki Nate.

-M�g is mi lehet enn�l izgalmasabb? –k�rdezte Tina.

-Ez izgalmas? Hiszen egy sz�t sem sz�lnak! –nevetett Rachel. A fi� egy k�zsuhint�ssal arr�bb rep�tette a k�t k�v�ncsiskod�t.

-Legk�zelebb meggondolj�tok, hogy mivel t�lts�tek unalmas perceiteket! –ki�ltott ut�nuk, de m�r szinte � is nevetett. Majd megint vissza�ltek a padra. Egy r�vid ideig tov�bbra is csendben voltak, majd a l�ny megt�rte a csendet.

-Nate, m�r r�gen elkellett volna mondanom…

-Mondjad –mosolygott Nate. Chloe mondatok helyett egy verssel v�laszolt:

-„Szeretn�k k�nnycsepp lenni,

Szemedben megsz�letni.

Lefolyni lassan az arcodon,

El�gni forr� arcodon”

Majd fel�llt �s elindult. Nate gyorsan felpattant �s a l�ny keze ut�n kapott, majd maga fel� ford�totta:

-„Sz�vem kulcsa n�lad ragyog,

�s boldogok lesz�nk, ha te is hagyod!”

Chloe sz�ja mosolyra h�z�dott, majd meg�lelt�k egym�st. A l�ny Nate f�l�be suttogta:

-Szeretlek

-�n is szeretlek, Chloe –v�laszolt a fi�, majd gyeng�den maga el� h�zta, �s a k�t fiatal gyeng�den megcs�kolta egym�st, majd ut�na m�g egy percig csendben �lltak, egym�s szem�be n�zve. Ekkor nevet�st hallottak az egyik facsoport m�g�l, gyorsan oda is mentek.

-Na mi j�t l�ttatok? –k�rdezte Nate a bar�taikt�l.

-Semmit –felelt�k amazok nevetve, majd fut�snak indultak, de a t�loldalt megjelent Chloe szelleme, �m ezt �k nem tudt�k.

-�h�m… sz�val Tina nincs jobb elfoglalts�god, mint m�sok mag�n�let�t figyelni? –k�rdezte Chloe. Ekkor meg�rkezett Nate is.

-Na �s neked h�gocsk�m? Tudni akartad ki az a szerencs�s, aki elrabolta a j�k�p� b�ty�d sz�v�t? –szegezte Rachelnek a k�rd�st Nate, nevetve.

-M�r megbocs�ss, de az�rt j�ttem, hogy figyelmeztessem azt a szerencs�tlent, aki bel�d habarodott –v�gott vissza Rachel a b�tyj�nak.

-Mi az Chloe, m�r tan�tod a l�nyokat „hogyanb�ntsukafi�kat” dum�ra? –k�rdezte �jdons�lt bar�tn�j�t Nate. Chloe megvonta a v�ll�t majd egy pillanat alatt elt�nt.

-Mi? –csod�lkozott Tina �s Rachel. Ekkor Chloe futott a h�tuk m�g�l fel�j�k.

-Na mindj�rt jobb –mosolygott, majd odament Natehez.

-Mi lenne, ha hazamenn�nk? –k�rdezte Nate. A l�nyok egyhang�an b�lintottak.

Aznap este Chloe kiment az erk�ly�re, �s n�zett a t�volba. Egy nagyon kellemes �rz�s fogta el, olyan amilyet csak a legszerencs�sebbek tapasztalhatnak. T�bbsz�r is maga el� suttogta Nate nev�t.