Ekkor a vállukat megbökték, a fiúk meg hatalmas lendülettel megfordultak. A két lány vigyorgó fejével találták szembe magukat.

-De ti? És a cápák? –dadogta Nate.

-Ezt a vaddisznóért és a vámpírért kaptad! –mondta Chloe.

-Azok delfinek, a képességemmel átalakítva cápákká, vérfolt pedig nincs is ott csak ugye kicsit átszíneztem a vizet –mosolygott Tina. A fiúk először mérgesen néztek rájuk, majd elmosolyodtak. Ezután visszatértek a szállásra. Mivel csak másnap reggel indultak így aznap este mindenkinek szabad programja volt. Tina bement Chloe szobájába, hogy elhívja a lányt egy sétálásra, de Chloe nem volt sehol.

-Anya! Chloe hol van?

-Már elment… -közölte Amara, miközben mosogatott.

-Amara! Nem láttad a bátyámat? –kiáltott Rachel is.

-Már elment… -ismételte önmagát Amara. A két lány szeme felragyogott majd kirohantak a szállásról.

…..

Chloe és Nate szótlanul ült a padon. Nézték egymást, de néma csöndben. Mikor egyikőjük szólásra nyitotta a száját, rögtön meg is gondolta magát. Ekkor kuncogást hallottak a hátuk mögött lévő bokorban. Barátaik voltak azok.

-Nincs jobb dolgotok péntek délután? –akadt ki Nate.

-Még is mi lehet ennél izgalmasabb? –kérdezte Tina.

-Ez izgalmas? Hiszen egy szót sem szólnak! –nevetett Rachel. A fiú egy kézsuhintással arrébb repítette a két kíváncsiskodót.

-Legközelebb meggondoljátok, hogy mivel töltsétek unalmas perceiteket! –kiáltott utánuk, de már szinte ő is nevetett. Majd megint visszaültek a padra. Egy rövid ideig továbbra is csendben voltak, majd a lány megtörte a csendet.

-Nate, már régen elkellett volna mondanom…

-Mondjad –mosolygott Nate. Chloe mondatok helyett egy verssel válaszolt:

-„Szeretnék könnycsepp lenni,

Szemedben megszületni.

Lefolyni lassan az arcodon,

Elégni forró arcodon”

Majd felállt és elindult. Nate gyorsan felpattant és a lány keze után kapott, majd maga felé fordította:

-„Szívem kulcsa nálad ragyog,

És boldogok leszünk, ha te is hagyod!”

Chloe szája mosolyra húzódott, majd megölelték egymást. A lány Nate fülébe suttogta:

-Szeretlek

-Én is szeretlek, Chloe –válaszolt a fiú, majd gyengéden maga elé húzta, és a két fiatal gyengéden megcsókolta egymást, majd utána még egy percig csendben álltak, egymás szemébe nézve. Ekkor nevetést hallottak az egyik facsoport mögül, gyorsan oda is mentek.

-Na mi jót láttatok? –kérdezte Nate a barátaiktól.

-Semmit –felelték amazok nevetve, majd futásnak indultak, de a túloldalt megjelent Chloe szelleme, ám ezt ők nem tudták.

-Ühüm… szóval Tina nincs jobb elfoglaltságod, mint mások magánéletét figyelni? –kérdezte Chloe. Ekkor megérkezett Nate is.

-Na és neked húgocskám? Tudni akartad ki az a szerencsés, aki elrabolta a jóképű bátyád szívét? –szegezte Rachelnek a kérdést Nate, nevetve.

-Már megbocsáss, de azért jöttem, hogy figyelmeztessem azt a szerencsétlent, aki beléd habarodott –vágott vissza Rachel a bátyjának.

-Mi az Chloe, már tanítod a lányokat „hogyanbántsukafiúkat” dumára? –kérdezte újdonsült barátnőjét Nate. Chloe megvonta a vállát majd egy pillanat alatt eltűnt.

-Mi? –csodálkozott Tina és Rachel. Ekkor Chloe futott a hátuk mögül feléjük.

-Na mindjárt jobb –mosolygott, majd odament Natehez.

-Mi lenne, ha hazamennénk? –kérdezte Nate. A lányok egyhangúan bólintottak.

Aznap este Chloe kiment az erkélyére, és nézett a távolba. Egy nagyon kellemes érzés fogta el, olyan amilyet csak a legszerencsésebbek tapasztalhatnak. Többször is maga elé suttogta Nate nevét.