- Azt hiszem valamit még meg kell beszélnünk…
- Hagyjál békén… Elegem van belőled meg a többi csapattársadból is. –csengetett be még egyszer Selene.
- Legalább hallgass meg. Nem azért utaztam utánad… - kezdett bele Michael.
- Hogy meghallgassam a te véleményedet? Kösz, nem vagyok kíváncsi rá.
- Végighallgatnál? –lépett közelebb Michael a testvéréhez.
Selene elkezdett hátrálni. Michael megpróbált közelebb menni hozzá, de Selene meglátta, hogy a kezében szorongat valamit, és megrémült. Megfordult és hátrarohant a hátsó bejárathoz, és a fiú követte és mivel az ajtó zárva volt, sarokba szorult. Felvette a víz alakját és rátámadt Michaelre, mielőtt még ő támadt volna rá. Mivel tudta, hogy máshogy nem boldogulhat, ezért vízalakban beborította Michaelt. A fiú pár másodpercig megpróbált kiszabadulni, de egy perc után eszméletlenül a földre rogyott. Selene odament hozzá, majd észrevette, hogy nem lélegzik. Elszörnyedve tettén, fogta a csomagjait elindulta város felé, majd keresett egy taxit.
Ezalatt Bayvilleben az Intézetben a tanulók ép a házijukat próbálták megoldani. Chloe idegesen sétált fel s alá a nappaliban a kezében egy könyvvel, amikor Christinával összefutott.
- Chloe, minden rendben? –kérdezte aggódva.
- A fizika házi feladaton próbálom átrágni magam, de nem sok sikerrel. –mondta Chloe idegesen járkálva.
- Á, már értem. –mosolygott Tina. –Ha nem érted, miért nem kérsz meg valakit hogy magyarázza el?
- Ó, kösz, reméltem, hogy te figyeltél órán. –mondta Chloe vigyorogva.
- Öhh… hát… ööö… nem magamra céloztam. Én is csak annyira vagyok zseni fizikából mint te. Keress egy másik gyanútlan áldozatot…
- Hm… - nézett körbe Chloe az egyik fotelból… - Szia Nate! Ráérsz egy percre?
Néhány órával később…
- …Tehát ebből következik, hogy egyetlen rendszer sem alakíthatja át a felvett hőt teljes egészében mechanikai munkává úgy, hogy közben más változások ne következzenek be. Tehát ez lenne a Hőtan II. tétele. Világos, nem? –kérdezte Nate.
- Mint a vakablak. – jött a válasz.
- Ne mondd, hogy nem érted… már legalább két órája ezt próbálom elmagyarázni… - sóhajtott fel Nate.
- Szerintem tartsunk egy kávészünetet. –mondta Chloe majd becsapta a könyvet.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy még nem utáltad meg a fizikát? –kérdezte Nate rémültem.
Ekkor valaki csengetett.
- Majd én kinyitom! –visította Sophie a nappali másik feléből.
Pár másodpercen belül ott is termett az ajtóban. Amikor kinyitotta, Selene állt előtte könnyes szemmel, majd szó nélkül felrohant a szobájába. Chloe és Nate döbbentek néztek utána.
- Megyek, megkérdezem, hogy mi történt. –mondta Sophie, majd ő is felment az emeletre.
Ezalatt Julia is hazaért a házába. Amikor meglátta a hátsó bejáratnál az eszméletlenül fekvő Michael, egyből hívta az orvost. Nagy nehezen becipelte a fiút a lakásba. Miután kiért az orvos, lassan Michael is kezdett magához térni. Amikor az orvos Michael adatait írta fel, akkor Juliának hirtelen elállt a lélegzete.
- Michael, te vagy az? –csak ennyit bírt mondani meglepetésében.
- Igen… Ööö… anya?
Ez idő alatt az Intézetben a felnőtt és a fiatal X-ek beszélgettek. Sophie éppen azt mesélte el, hogy Selene mióta hazaért azóta sír, de az ajtót magára. Éppen Jean próbált meg beszélni vele, vagy legalább megnyugtatni, amikor újra csengettek.
- Milyen forgalmas ez a mai nap… - jegyezte meg Chloe.
- Majd én ajtót nyitok. –mondta Amara és odament a bejárati ajtóhoz.
- Na, ki az? –kérdezte Kitty.
- Sziasztok! –hallatszott Matthew hangja.
- Csengettek? Nem hallatszik az emeleten… - indult el Jean lefelé a lépcsőn, amikor meglátta Matthewt…