Délben Kleo és Gabe együtt ebédeltek a város egyik legelegánsabb éttermében. Épp egyre jobban elmélyültek egymásban, és egy csókcsata közepén tartottak, amikor valaki erőteljesen megköszörülte a torkát mellettük. A turbékoló pár szétrebbent, majd Kleo gyilkos tekintettel fordult a hang irányába.
- Hello – köszönt David zsebre vágott kézzel.
- D-David? – kerekedett ki Kleo szeme, mire Gabe összeráncolta a szemöldökét. – Te hogy kerülsz ide?
- Nem is tudom, miért járnak az emberek bárba – ironizált a fiú. – Szerintem takarítani jöttem. De fontosabb, hogy ki az a fickó veled szemben…
Kleo kicsit összezavarodva kapkodta a fejét a két pasi között. Majd a nyakát vakargatva kezdett bele valami magyarázatba, de elég hamar belezavarodott a halandzsázásba. Gabe nem bírta tovább a mellébeszélést, ezért felállt, úgy, hogy alig pár centi választotta el Davidtől.
- Gabriel Chapman – nyújtotta jobb kezét a fiú felé, ám David tudomást sem vett róla.
Kleo idegesen nézett fel a két férfira, ismerve David temperamentumát, félt, hogy ennek nem lesz jó vége. Azonban mielőtt bármit is szólhatott volna David karon ragadta, és maga után húzta a kijárat felé. Kleo az ajtó előtt ébredt rá, hogy mi is történik valójában:
- Engedj el! – szólt rá Davidre, és megpróbálta kirántani a karját a fiú szorításából, ám sikertelenül.
- Nem engedem, hogy ezzel a pasival randizz! – sziszegte David, majd továbbhúzta a lányt.
- Sikítok – fenyegette meg Kleo egykori barátját, majd hátranézett, hogy hol késik már a segítség.
Azonban csak kíváncsi szempárokkal találta szemben magát. Gabe épp az egyik pincérnek fizetett, majd a hátsó ajtón távozott, mint aki nem is ismeri a lányt.
- Engedj el – kérte a lány újra, majd könnyes szemmel a fiúra nézett.
David eleget tett a kérésnek, majd átkarolva a lány vállát, elhagyták az éttermet.
Eközben a város legnagyobb bevásárlóközpontjában Tyler és Selene vásárolgattak. Pontosabban Selene vásárolt, Tyler pedig elkísérte.
- Hány boltba akarsz még bemenni? - kérdezte unottan a lányt.
- Sietsz valahova? – kérdezett vissza Selene, majd hátrafordult és a fiúra kacsintott.
Tylerből kiszakadt egy nagy sóhaj, majd morogva követte a lányt mindaddig, amíg az el nem tűnt egy női fehérnemű butikban.
- Nem jössz? – fordult vissza Selene a polcok közül.
- Mindennek van határa – szűrtre a szavakat a fogai között Tyler, majd közölte, hogy megvárja lent az étkezdénél a lányt.
2 óra múlva Selene meg is érkezett, vagy 8 különböző logóval ellátott szatyorral. Teljesen kimerülve huppant le a székre. Tyler unottan a mobilja WAP-ját böngészte, feltehetően mióta befejezte az evést, vagyis közel két órája.
- Sokáig vártál? – kérdezte Selene, és próbálta minél kisebbre összehúzni magát.
- Ja.
Selene beharapta az alsó ajkát, és hirtelen ötlettől vezérelve felpattant. Tyler felvont szemöldökkel nézett utána, nem volt kedve újabb órákat várni rá. Azonban Selene két kehely fagyival tért vissza.
- Csokoládé, a kedvenced – nyújtotta a fiú felé a neki szánt kelyhet.
- Honnan…? – kérdezte Tyler, miközben elfogadta a fagyit.
- A jó testvérek mindent tudnak egymásról – mosolyodott el Selene, majd nekilátott az erdei gyümölcs fagyijához.
- Jó… testvérek? – akadt ki Tyler.
Selene letette a kiskanalat a tálcára, majd leszegte a tekintetét. rengetegszer elképzelte, hogy hogyan fog lefolyni ez a beszélgetés kettejük között. Mióta Tyler is a kis csapat tagja lett, úgy érezte, hogy újra van testvére.
- Igazából… - kezdett bele, de nem volt elég bátorsága. – Szóval mióta velünk lógsz… azóta… azóta úgy érzem, mintha a testvérem lennél. veled értem meg magam a legjobban. És még mindig te vagy a legkedvesebb velem… Oké, hogy jó párszor elküldtél melegebb éghajlatra, meg idegesítelek. De akkor is…
- Aha. Siess a fagyiddal, még ma haza akarok érni – közölte Tyler, mire Selene megszeppenve nézett rá.
Azonban ahelyett, hogy reagált volna bármit is, megette a fagyiját, majd követte a fiút a kocsihoz. Amikor senki nem látta, letörölte a szeme sarkában gyülekező könnyet, és egy mosolyt erőltetett az arcára. Akárcsak az elmúlt években megannyiszor.
Ezalatt a bostoni repülőtéren Rea várt egyre idegesebben. Igaz, hogy az elmúlt hetekben szinte mindennap beszélt Lucas-szal és még látta is a webcamerán keresztül, de most végre újra személyesen is találkoznak. Mikor az első emberek elkezdtek szállingózni a frissen érkezett New York-i gépről Rea gyorsan belenézett az ablaküvegbe és igazított egy kicsit magán. Eredetileg úgy tervezte, hogy szolidan és visszafogottan megvárja míg Lucas odaér hozzá, de mikor meglátta a fiút nem tudta megállni, hogy ne rohanjon oda hozzá. Így a következő pillanatban máris a fiú nyakán csüngött.

- Szia! Annyira hiányoztál – ölelte szorosan magához a fiút, majd adott neki egy hosszú csókot.

- Te is nekem Méhecske – tűrte a lány egyik tincsét a füle mögé Lucas, mire Rea elmosolyodott. Eleinte furcsa volt neki ez a becenév, de ahogyan Lucas egyre többször nevezte így, egészen megszerette. És rájött, hogy illik is rá, hiszen ha mérges, akkor bizony szúr.

-Na gyerünk. Szuper programot találtam ki mára –mosolyodott el szélesen Rea, majd Lucas kézen fogta és együtt indultak el, hogy taxit fogjanak.
Amikor Rea és Lucas megérkeztek a lány lakására, akkor parkolta le Tyler is az autót. A két fiú a szeme sarkából felmérte egymást, majd bemutatkoztak egymásnak egy kézfogással megpecsételve az ismerkedést. Selene még mindig lelombozva követte barátait, és ő is bemutatkozott Lucasnak.

- Akkor akár el is indulhatnánk felfelé – tett egy célzást Rea, mire Lucas megindult, bár nem tudta, merre.

- Öhm… mindjárt megyünk mi is, csak még valamit meg kell beszélnem Tylerrel – szedte össze magát Selene.

A fiú felvont szemöldökkel nézett a lányra, majd felült a kocsija motorháztetőjére. Semmi kedve nem volt most egy újabb lelkizéshez, de nem akarta még jobban megbántani a lányt.

- Figyelj Tyler, amit a bevásárlóközpontban mondtam, azt komolyan gondoltam – kezdett bele Selene, de nem nézett a fiú szemébe. – Nem akarom, hogy emiatt most másképp viszonyulj hozzám.

- Rendben – válaszolt Tyler minden gondolkodás nélkül, majd mielőtt megvárta volna, hogy Selene folytatja-e, felment a lakásba.

Mikor azonban benyitott a lakásba Lucas és Rea már nagyban pótolta be az elmúlt hetek hiányosságait, és szorosan egymáshoz bújva csókolóztak.

- Öhm… Igazán nem akarlak megzavarni titeket, de én is itt lakom. Szóval, ha lehet, akkor ettől kíméljetek meg –kérte halál nyugodt hangon, majd levetette magát az egyik fotelbe, elvette az asztalról az egyik sportújságot és olvasgatni kezdte.

- Szóval… Valami közös programról beszéltél –emlékeztette Lucas a barátnőjét, mire Rea mosolyogva bólintott.

- Ó igen. Igazán színes programunk lesz –kacsintott a lány, majd megfogta Lucas kezét és elindult a bejárati ajtó felé, majd mielőtt kilépett volna még elvette Tyler kocsikulcsát.

- Ty, elvittem a kocsidat –jelentette ki, majd a következő pillanatban már távozott is Lucas-szal, aki még gyorsan elmotyogott egy „Örülök, hogy találkoztunk”-at.

Húsz perccel később a két fiatal már a paintball pályánál volt és éppen a védőruhát vették fel.

- Szóval színes program… Én valami másra gondoltam – motyogta Lucas, miközben felrakta a védőszemüvegét.

- És mégis mire?

- Hát… Piknik a parkban, vagy az egyik sétálóutcán való sétálás… De nem gondoltam a paintballra –vallotta be a fiú miközben Rea is befejezte az öltözködést.

- Csak nem ijedtél be tőlem? Elvégre én csak egy kislány vagyok – dobta be a boci szemeit Rea, mire Lucas megpuszilta az arcát.

- Nem, te egy kis méhecske vagy – javította, majd a lány hajába nyomott egy adag kék festéket.

Alig csendesedett le a ház, Victor és Lucy léptek be kéz a kézben. Victor valamit súghatott a lánynak, mert az kacagni kezdett, de olyan hangosan, hogy Tyler legszívesebben elnémította volna.

- Nem lehetne kicsit halkabban? – kérdezte egyre idegesebben. Ez a nap kicsit sok volt neki.

Lucy odament a kanapéhoz, és beállt a fiú háta mögé. Tyler egyre kényelmetlenebbül érezte magát, meglehetősen irritálta Lucy közelsége. Azonban a lány nem tágított, arcát a fiú nyakához nyomta, és egy apró csókot nyomott rá.  Tyler automatikusan összerántotta a vállát.

- Mi a baj? Talán nem élvezed? – búgta tovább Lucy, majd a fiú fülét kezdte simogatni.

- Nem. Elég lesz Lucy – tolta el a lányt magától. – Te sem fogod ennyire élvezni, ha Victor kivágja a balhét.

- Ugyan már, lazíts egy kicsit! – nevetett fel megint, majd elkezdte masszírozni a fiút.

- Lucy!

A lány sértődötten elvonult, nem szerette, ha visszautasítják. Bement a szobájába, ahol Victort találta egy szál boxerben, mindenre készen. Lucy szeme felcsillant, majd pajzán mosollyal az arcán belökte maga mögött az ajtót, miközben a fölsője levételével bajlódott.

Bő egy óra múlva Lucas és Rea szivárványszínben pompázó hajkoronával hagyták el a paintball pályát és indultak egy kellemes sétára a városban.

- Olyan jó, hogy végre itt vagy –szaladt ki Reából egy szerelmes sóhaj, miközben Lucashoz bújt. A fiú megsimogatta a lány karját.

- És még három teljes napot maradok. Szóval most van időnk –nyomott egy puszit a lány fejére. Néhány másodperccel később Rea felkapta a fejét.

- Láttam a képeket –jelentette ki, mire barátja összevonta a szemöldökét. Eltelt egy jó fél perc, mire Lucas rájött, hogy miről beszél a lány.

- Rea, azok csak fényképek. És már három hónaposak. Nate kért meg rá, mert sürgősen kellett neki egy férfi modell –magyarázta Reának, de a lány szemében még mindig érzékelhető volt egy kis nyugtalanság –És különben is. Chloe most Nate-tel van. Ő maga mesélte.

- Várj, várj, várj… Te ennyire tartod a kapcsolatot Chloe-val? – engedte el Lucas kezét Rea, mire a fiú csak kérdőn nézett rá.

- Igen, de nem hiszem el, hogy ez ennyire zavar. Ő barátom, te pedig a barátnőm. Nincs miért aggódnod –fogta meg Lucas újra a lány kezét, mire Rea az ajkába harapott. Most először volt együtt valakivel akivel tényleg jól érezte magát és aki mellett nem kellett mást adnia, mint aki. És nem szerette volna elveszíteni Lucas-t.

- Szeretlek – mondta végül, mire Lucas elmosolyodott, majd tovább indultak az utcán.

Ezalatt az idő alatt Kleo és David egy másik étteremben ült, és beszélgetett. A fiú már nagyon régóta vágyott egy ilyen alkalomra, hogy végre megmagyarázhassa a lánynak a történteket, de eddig még nem nyílt rá lehetősége. Most igyekezett megragadni a pillanatot.

- Kleo – hívta fel magára a lány figyelmét. – Megbeszélhetnénk a múltkori dolgokat?

- Ha nem muszáj, akkor ne most – kérte Kleo, majd egy kósza tincset a füle mögé tett.

- De most alapból rossz kedved van, szóval nem akadnál ki – próbálta meggyőzni David.

- Szóval szerinted rossz kedvem van? – csapta le az asztalra a poharát Kleo. – Tudd meg, hogy nem rossz kedvem van, hanem ki vagyok akadva. Elegem van, hogy az összes pasi játszik az érzéseimmel! Először is az apám, aztán Gabe, majd te, és megint Gabe… Köszönöm, ebből nem kérek.

David figyelmesen hallgatta a lány dühkitörését. Még így is aranyosnak találta Kleot. Mielőtt belegondolt volna, hogy mit tesz, közelhajolt a lányhoz, és megcsókolta. Azonban viszonzásképpen csak egy erős női pofont kapott.

- Egy utolsó szemét vagy! – vágta a fejéhez Kleo a sértést, majd kirohant az étteremből.

Mindeközben Boston egy másik részén Nate és Chloe is már az ebéd végénél tartottak.

- Tényleg, akartam mondani… Holnap Matt és Liz nálunk vacsorázik –jegyezte meg halál nyugodtan Nate majd lenyelte az utolsó falat húst is. Chloe pedig levágta a villáját az asztalra.

- Hogy micsoda? De jó, mehetek el bevásárolni négy emberre…

-A vacsorát mindig rendelni szoktad –emlékeztette Nate a lányt, mire Chloe csak legyintett, hogy nem ez a lényeg – De ez nem nagy gond, ugye?

-Á, csak annyira, mintha Roxanne visszajönne Bostonba… - szedte rá a villájára a rizst Chloe, majd lenyelte a falatot.

- Bírom mikor féltékeny vagy. Tényleg, azt tudtad, hogy elsősként bepróbálkoztam Liznél? A saját sulijában ő volt a menőcsaj, az a tipikus gimicica. Oké, a személyisége nem a legelragadóbb. De csinos lány az biztos –merengett el Nate, mire Chloe-nak elment az étvágya.

- Aham… Szóval gimicica – morogta maga elé, majd mikor meghallotta a csengőt, rögtön rohant ajtót nyitni. Ám mikor meglátta, hogy ki érkezett hozzájuk csaknem felsikított. - Michael! Mit csinálsz itt? Neked Miaimban kéne lenned Sophie-val.

- Már három hete visszajöttem Bostonba… - jelentette ki a fiú, majd besétált Chloe mellett a lakásba, a lány pedig becsukta utána az ajtót.

- És merre jártál az elmúlt három hétben? – tette fel a logikus kérdést Nate, miközben üdvözlés képen kezet fogott Michaellel.

-Ó, ez egy hosszú történet lesz. Talán üljünk le, és mindent elmesélek…