Miután Kleo Tina órákig tartó könyörgése után se mondott semmit a lány végül felhívta Nate-et telefonon, aki azonnal kocsiba ült és a lány lakása felé vette az irányt. Mikor Tina ajtót nyitott Kleo újra a szobájában kuksolt és a barátai hiába próbálták kihívni Kleo még csak azt sem jelezte, hogy hallja őket. Így végül Nate az ajtón kívülről próbált meg segíteni a lányon. Mikor azonban az első emlékképek eljutottak hozzá egyet hátralépet döbbenetében.

-De utálom, hogy ez mindig az én munkám –morogta maga elé és tudomást sem véve Tina kérdezősködéséről, neki látott, hogy átírja, illetve törölje Kleo emlékeit. Bár többször is szívesen félbehagyta volna a munkát, hogy feldolgozza a látottakat, addig nem pihent ameddig meg nem szabadította Kleo-t az emlékektől. Így Tyler mellett most már Nate volt az, aki ismerte a teljes történetet.

-Nate, Nate! Mond el, hogy mit láttál! –rángatta a fiú ingét Tina, de Nate csak üveges tekintettel megrázta a fejét aztán megnyugtatta Tinát, hogy Kleo-nak most már nem lesz semmi baja. Ezután pedig távozóra fogta.

A látottak teljesen felkavarták a fiút. Mégis hogyan mondja meg Michael-nek, hogy az ikertestvére halott? És azt hogyan tegye hozzá, hogy Kleo volt az, aki megölte?

Mikor Nate végül hazaért még mindig alig tudta elhinni a történteket, így nem sikerült elsőre felfognia, mikor Chloe közölte vele, hogy orvosnál járt.

-Mi? Orvosnál? –értetlenkedett, mire barátnője bevágta a durcát.

-Itt győzködsz egy hete, erre mikor végre elmegyek elfelejted? Kösz…

-Jah, orvosnál. És mit mondott? –esett le Nate-nek, majd mikor meglátta Chloe tekintetét, már tudta, hogy semmi jóra nem számíthat.

-Azt mondta, hogy rosszabb is lehetne. Az tény, hogy kisebb az esély rá, mint más pároknál, de nem reménytelen a dolog –avatta be Chloe a fiút, mire Nate halványan elmosolyodott, majd nyomott egy puszit a lány homlokára – És azt javasolta, hogy keressek fel egy pszichológust, aki lelkileg segít feldolgozni a történteket és felkészít mindenre. Veled együtt.

-Aha… Akkor majd elmegyünk. Most viszont lepihenek. Elég fárasztó napom volt –magyarázta Nate, majd elindult a hálószoba felé, de mielőtt még kinyitotta volna az ajtót Chloe újra megszólalt.

-Nate, az hogy mindezt megcsinálom, nem azt jelenti, hogy elérkezett a pillanat mikor gyereket szeretnék. Azért csinálom, hogy ha majd feléled bennem az anyai ösztön, akkor készen álljak rá –mondta lassan a lány, mire Nate sóhajtott egyet, majd elmotyogott egy „Tudom”-ot és eltűnt a hálószobában.

Nate agyában újra és újra lejátszódott az, amit Kleo emlékeiben látott és legszívesebben visszapörgette volna az időt, amikor még minderről semmit nem tudott. Hiszen így is volt elég problémája; jövendőbeli sógornőjét ki nem állhatta és a lány miatt még a munkájában sem volt túl eredményes mostanában. És közben itt van még Chloe is és a tudat, hogy lehet sosem tudnak majd családot alapítani. Már eddig is ki volt idegileg, hát még most, hogy Kleo problémája is a nyakába szakadt. De legalább az nyugtatta, hogy emiatt csak ő aggódik és senki más nem tudja, hogy mi baja volt az elmúlt időszakban Kleo-nak, még maga a lány sem. A véres képek olyannyira felkavarták Nate-et, hogy mikor Chloe este mellébújt és elkezdte a nyakát csókolgatni és a mellkasát simogatni, annyira se vette a fáradtságot, hogy átölelje a lányt csak feküdt mozdulatlanul az ágyban, ezzel rendesen megbántva a mit sem sejtő lányt. Másnap reggel Nate szinte menekült a lakásból, semmi kedve nem volt találkozni Michael-lel. Nem tudott volna a fiú szemébe nézni, miközben tudja Selene meghalt.

Mindeközben Boston egy másik részén Kleo és Tina is ébredeztek és már a reggeliző asztal körül ültek miközben Axel a kávét főzte.

-Nem hiszem el Kleo, hogy azért voltál így kibukva, mert David elszökött Selene-vel… -kente meg a pirítósát Tina margarinnal, mire Kleo sóhajtott. Kissé homályos volt számára, hogy mi is történt pontosan.

-Lehet, hogy igazad van. Csak tudod, lehet, hogy David egy szemét gazember volt, az átkozott hormonjaim úgy akarták, hogy vonzónak találjam… De talán most végleg eltűnt az életemből –magyarázta Kleo, majd mélyet sóhajtott. Tele volt kettős érzésekkel. Bár egyik része szerette volna, ha David eltűnik az életéből, egy másik, jóval kisebb de mégis erőszakosabb énje azt kívánta, hogy legyen minél közelebb hozzá.

-Ideje, hogy keress magadnak egy normális pasast Kleo. Van egy-két haverom, akik biztos szívesen megismernének –csatlakozott a beszélgetéshez Axel is miközben kitöltött mindenkinek egy csésze kávét. Miután Tina visszautasította a leánykérését néhány napig kissé feszült volt közöttük a viszony, de a fiú azóta tovább lépett a dolgon és teljesen megértette Tina indokait. Elvégre nem voltak elég túl régóta. Viszont szerette volna bebizonyítani, hogy fontos neki a lány, és így a barátai is. Ezért is fogadta be minden gondolkodás nélkül Kleo-t korábban.

-Lehet, hogy tényleg ideje lenne randizgatnom. Elvégre nem fog csak úgy az ölembe hullani a szerelem –kortyolt bele a kávéjába Kleo, mire Tina elmosolyodott. A reggeli után aztán a két lány úgy döntött sétálnak egyet a városban és vásárolgatnak egy kicsit. Míg Tina az egyik parfümériában nézelődött, addig Kleo a néhány házzal odébb lévő lemezboltban válogatott, míg egyszer csak meg nem szólították.

-Kleo, hogy vagy? –kérdezte a lánytól Tyler mire Kleo csak értetlenül nézett a fiúra. Nem volt ismerős neki a srác.

-Öhm… Ismerjük egymást? –kérdezett rá azért a biztonság kedvéért a legkedvesebb mosolyával, nehogy megbántsa az „ismeretlen” srácot. Tyler fejében egymást kergették a gondolatok, míg a fiúnak eszébe nem jutott, hogy Kleo Nate baráti körének a tagja, így Nate könnyűszerrel játszhatsz a lány gondolataival, emlékeivel. Hiszen Tyler a saját szemével látta, hogyan lett átmossa Lucy agya. Így végül megrázta a fejét.

-Nem, nem hiszem –mondta majd elfordult a lánytól és egy másik sorban folytatta a nézelődést. Kleot, azonban nem hagyta nyugodni a dolog, elvégre, ha nem ismeri a fiút, akkor az honnan tudta a nevét. Így küldött egy sms-t Tinának, hogy a lány ne várjon rá, mert akadt egy kis dolga, aztán Tyler nyomába eredt, hogy kiderítse ki is a fiú.

Azonban nem csak Tina kapott SMS-t, hanem Nate is. Chloe-nak sikerült a kapcsolatai lévén a szombati magánrendelésre időpontot szereznie a város egyik leghíresebb pszichológusánál fél egyre, így ma jelenésük volt a férfinál, ami egyáltalán nem dobta fel Nate-et. Mióta eljött otthonról csak azon agyalt, hogy mit is kezdjen az információval, amit az előző nap szerzett. Tartsa meg magának a tudást és hagyja, hogy Kleo mindenkinek azt mesélje, amit ő tud, hogy Selene és David elszökött egymással vagy pedig puszta tényként közölje, hogy mindketten meghaltak, de a részletekbe ne bonyolódjon bele? Normális esetben Matt-et kereste volna föl, hogy tanácsot kérjen tőle ez ügyben, de mióta a bátyja Lizzel kavart még annyira sem jött ki a két testvér, mint azelőtt. Így végül Nate úgy döntött, hogy egyelőre megpróbálja elfelejteni a gyilkosság képeit és a saját problémájára koncentrál. Így egy gyors hot dog ebéd után elindult Boston belvárosa felé Dr. Goldman rendelőjébe.

Ahogy az egy elit helyen elvárható volt fél egykor már a férfi irodájában ültek.

-Chloe, Nathan; Dr. Ryan Goldman vagyok. Meséljenek, hogy vannak? –ült le a két fiatallal szembe a férfi, mire a két fiatal összenézett, majd Nate válaszolt.

-Szerencsére minden rendben van. Leszámítva azt, ami miatt jöttünk –válaszolta meg a kérdést, majd rámosolygott Chloe-ra, mire a lány viszonozta a gesztust.

-Szóval, miben tudok segíteni maguknak? –kérdezte, mire Chloe sóhajtott egyet majd megválaszolta a kérdést.

-Úgy terveztük, hogy néhány éven belül gyereket vállalunk, de mivel már volt egy abortuszom így kérdéses a dolog. Az orvosom pedig azt javasolta, hogy keressük fel annak érdekében, hogy lelkileg felkészüljön arra, ami ránk vár –fejezte be a probléma felvázolását, mire Dr. Goldman bólintott.

-Értem. Az abortusza…

-Az enyém volt –válaszolta meg Nate a kérdést, mielőtt a férfi feltette volna. Dr. Goldman elnézett a szemüvege fölött. Már éppen nyitotta volna a száját a következő kérdésre, mikor Nate megválaszolta azt –Két éve történt, és akkor nem voltunk együtt. Mindketten jegyben jártunk, csak az a kaland közbeszólt.

-Szóval közös megegyezés volt? –jött elő egy újabb kérdéssel a férfi és mielőtt még Nate lecsaphatott volna rá, Chloe válaszolt.

-Nate közölte velem, hogy nem fogja elhagyni a menyasszonyát és tuti, hogy a vőlegényem el fog hagyni, szóval ha megtartom akkor egyedül kell felnevelnem –emlékezett vissza élete legrosszabb beszélgetésére Chloe és nem is próbálta leplezni az indulatot a hangjában. Dr. Goldman pedig megkérdezte, hogy beszélt-e Nate-tel a végleges döntéséről.

 -Ó, én próbáltam. De a telefonra nem reagált és ajtót sem nyitott. Így elég nehéz volt.

-Kissé ki voltam bukva –kapta fel a vizet Nate, mire Chloe kínjában elnevette magát.

-Azért beszélhettél volna velem! Lehet akkor nem itt kötünk ki!

-Talán, ha nem lettél volna olyan, mint általában és lett volna annyi bátorságod, hogy egyedül is felneveld! –kiáltott vissza Nate, mire Chloe felpattant a foteléből.

-Tényleg, milyen csodálatos lett volna. Ahányszor ránéztem volna, mindig te jutottál volna az eszembe és az, hogy milyen boldog vagy Roxanne-nal én pedig mennyire egyedül vagyok… -kontrázott Chloe és csak az indulat miatt nem sírta el magát. Nate is felállt a székéből.

-Legalább hagyhattál volna időt, hogy feldolgozzam! Alig volt néhány hetem.

-Ha legalább beszéltél volna velem, akkor láttam volna esélyét, hogy megváltozik a véleményed. Különben is… Nem akartam beleélni magamat és megszeretni. Egyedül nem tudtam volna felnevelni, ezért már azelőtt el akartam vetetni, hogy érzelmi szálak fűznek hozzá… -szaladt ki az első könnycsepp Chloe szeméből, amit a lány gyorsan letörölt.

-Segítettem volna. Nem gondolhattad komolyan, hogy teljesen magadra hagylak! Lehet első felindulásomban azt mondtam, de nem gondoltam komolyan –tűrt a hajába idegesen Nate, majd rázta magát – Sajnálom Chloe. Elrontottam.

-Elrontottuk. Bíznom kellett volna magamban és legfőképpen benned –ismerte el Chloe is, mire Nate megölelte a lányt.

-Szeretlek –suttogta a fülébe, mire Chloe elmosolyodott miközben a kissé könnyes arcát Nate ingjébe törölte.

-Igen, én is szeretlek –válaszolt a lány. A két fiatalt végül Dr. Goldman hangja szakította félbe, aki határozottan elégedett volt azzal, amit látott. Örült, hogy Nate-nek és Chloe-nak sikerült kiadniuk magukból a legbelsőbb gondolataikat és érzéseiket. Aztán elkezdte a naptárát lapozgatni, hogy minél korábbi időpontot találjon nekik a következő beszélgetésre.

Mindez alatt Kleo alig akart hinni a szemének, amikor látta, hogy Tyler ugyanabba a lakásba megy be, ahol Victorék laktak. Hiszen a fiú egyáltalán nem volt ellenszenves mikor a lemezboltban megkérdezte, hogy „Hogy van?”. Néhány perces elmélkedés után aztán Kleo úgy döntött hazamegy, de mielőtt még elindult volna Tyler hátulról odalépett hozzá.

-Legközelebb, ha követsz akkor kevésbé feltűnően tedd –jegyezte meg, mire Kleo félénken az ajkába harapott.

-Én nem akartam… csak… Tudtad a nevemet én viszont nem ismertelek fel. Így gondoltam követlek hátha rájövök ki vagy, de még mindig nincs ötletem –vallotta be az igazat Kleo, mire Tyler sóhajtott, majd kezet nyújtott.

-Tyler Wells –mutatkozott be, mire Kleo elfogadta a kézfogását – És valószínűleg azért nem emlékszel rám, mert Prouse barátod kicsit játszadozott az agyaddal –avatta be az elméletébe a lányt Tyler, mire Kleo halkan elnevette magát.

-Hetek óta nem találkoztam Nate-tel. Mégis miért játszott volna az agyammal? –értetlenkedett a lány, de Tyler csak megrázta a fejét, majd közölte Kleo-val, hogy ha válaszokat akar, akkor keresse meg Nate-et. Így hát a lány elindult a buszmegálló felé, hogy meglátogassa a fiatalabb Prouse fiút.

Mikor Nate és Chloe hazaért Michael éppen Sophie-val beszélt telefonon.

-Aham, ez az ajtó volt. Chloe és Nate jött haza -…- Igen, biztos ott lesznek -…- Oké, megkérdezem. Ugye eljöttök Sophie diplomaosztójára? –fordult a lakótársai felé Michael, mire Nate elkapta a tekintetét Chloe pedig mosolyogva bólintott.

-Persze, ki nem hagynám.

-Igen, ki nem hagynák. De mintha valamit elkezdtél volna mesélni…. –tűnt el Michael a saját szobájában, hogy ott folytassa a beszélgetését Sophie-val.

-Mi az Nate? Kissé letört vagy. Nem is köszöntél Michael-nek –akasztotta fel a kabátját Chloe, mire Nate megrántotta a vállát.

-Rossz napjaim vannak mostanában –zárta le a témát, miközben lelki szemei előtt újra megjelent Selene és David holtteste. Végül a véres képek elől a csengő mentette meg, így már indult is ajtót nyitni.

-Oh… Hello Matt, Liz… Már úgy hiányoztatok –sóhajtott a fiú, miközben a két említett beengedte magát a lakásba. Nate éppen csak becsukta utánuk az ajtót, mikor újra csöngettek. Ezúttal Kleo érkezett készen arra, hogy kiverje a balhét, amiért Nate csak úgy engedély nélkül turkált a fejében…