Lassan elmúlt egy hét, de a kedélyek még mindig nem csillapodtak. Az idősebb X-kölykök egész nap veszekedtek, néha-néha verekedtek. Rachel már kezdte megunni, hogy mindkét bátyja és a szobatársa így marakodnak, ezért időnként megpróbálta valamivel elterelni a figyelmüket… nem sok sikerrel… Mihelyst megszólalt, vagy közbeszólt, miközben a többiek veszekedtek, elkezdtek ordítozni vele is, hogy kívülállók ne szóljanak bele…
Egyik nap Rachel és Sophie azon tanakodtak, hogy hogyan lehetne kibékíteni az idősebbeket, amikor meghallották, hogy a nappaliból ordibálás hallatszik fel. Elmentek a lépcsőig és látták, hogy Tina és Chloe veszekednek egymás ellen…
- Hogyhogy még nem unják… már egy hete ezt hallani nap mint nap… - tűnődött el Sophie.
- Én viszont már kezdem unni… - mondta Rachel, majd elindult a folyosón.
- Hova mész? –kiáltott utána Sophie.
- Mindjárt jövök…
- Oké… - mondta Sophie, majd a lépcső korlátjának nekidőlve hallgatta a veszekedést.
Pár perc múlva megjelent Rachel Logan társaságában.
- Ja, így már értem…
Logan odament a két veszekedő lányhoz, majd megkérdezte őket, hogy miért veszekednek már megint? A két lány értetlenül nézett rá, amikor Christina megszólalt:
- Chloe kezdte az egészet!
- Nem igaz, te kezdted és nem én! –ordított vissza Chloe.
- Na ez a tipikus „úgy kezdődött, hogy én csak visszaütöttem”. Mind a ketten menjetek fel a szobátokba, és addig ne gyertek ki amíg le nem higgadtatok.
- De… kezdett bele Christina, ám Logan befogta a száját.
- Semmi kifogást nem akarok hallani. Akinek nem tetszik, az lemehet a Danger Roomba vagy a konditerembe, hogy kitombolhassa magát és levezesse a fölösleges energiáit.
A két lány csak bólintott egyet és elindultak a szobájuk felé. Útközben köszönetképpen szúrós pillantást vetettek Rachelre és Sophiera.
- Kölykök… - morogta maga elé Logan, majd visszavonult.
Sophie és Rachel sem vártak tovább a nagy semmire, elindultak, hogy sétáljanak egyet az intézetben.
- Remélem, hogy most már befejezik a veszekedést… - mondta Sophie reménykedve.
- Jaja, én is. –mondta Rachel, miközben láthatóan elkalandozott a gondolataiban.
- Mire gondolsz?
- Hogy… - kezdett bele, de ekkor a fiúk kezdtek el veszekedni.
- Azon gondolkoztam, hogy a bátyáimat hogyan kéne kibékíteni egymással. –sóhajtás…
- Szerintem nézzük meg őket, mielőtt szétszedik egymást. –javasolta Sophie, majd elindultak a hangok felé.
A konyhában meg is találták őket, de amikor Rachel közbe akart szólni, dühösen közölték vele, hogy nem kíváncsiak a véleményére. Ezután ugyanúgy veszekedtek tovább, mintha mi sem történt volna. Rachel és Sophie értetlenül nézték őket egy ideig, mire azt vették észre hogy Matthew és Nate arra készül, hogy összeverekedjen.
- Rachel, valamit tenni kéne. –üzent Sophie telepatikusan Rachelnek.
A lány ijedt arccal bólintott, majd telekinetikusan a szoba két különböző felébe repítette a bátyjait. Ezután Rachel odaszaladt Matthewhoz és elkezdte kérlelni, hogy hagyják abba a veszekedést. Ezalatt Sophie megpróbálta Natet lefogni, de nem nagyon boldogult. Matthew megpróbálta arrébb rakni Rachel, de a kistesója átölelte és nem engedte el, eközben végig arra kérlelte, hogy ne béküljön ki Nate-tel. Miután ez sem segített, ártatlan őzike szemekkel kezdte el kérlelni a bátyját, hogy fejezzék be a veszekedést. Ezalatt Sophie megpróbálta lefogni Natet, de Nate különböző illúziókkal próbálta meg megzavarni a lányt, de ő blokkolta a képességét, így ezzel nem ment sokra. Ezután Nate megpróbálta felemelni, és kirakni a konyhából Sophiet, de Sophie térden rúgta, és így mind a ketten elestek, ráadásul pont úgy, hogy Nate egy puszit is kapott az arcára Sophietól. A következő pillanatban már mind a ketten talpon voltak.
- Hogy miket meg nem tesz az ember a legjobb barátnője kedvéért… -mondta gúnyosan Rachelnek, aki még mindig Matt kezébe kapaszkodott.
Nate elindult a szobája felé, ám út közben szembetalálta magát Chloeval, aki lekevert neki egy pofont majd ment is tovább.
- Ezt meg miért kaptam? –kiáltott utána értetlenül Nate, miközben az arcát dörzsölgette…