41. rész
AlouGrey 2007.12.26. 00:56
Mi jöhet még?
Miközben Matt még mindig azon rágódott, hogy hogyan közölje Lizzel a szomorú hírt, addig Nate komoly döntésre szánta el magát…
- Sophie, ráérsz néhány percre? –kérdezte Nate egyik délután, miközben azon idegeskedett, nehogy meglássa valaki.
- Persze, úgy sincs semmi dolgom, csak Michaelre várok. Mi lenne az? –kérdezte Sophie felcsillanó szemekkel.
- Tudnál segíteni nekem egy kicsit?
- Ha végre kinyögnéd, hogy mit akarsz…
- Jó, bocs… - vakargatta meg a tarkóját Nate, majd elővett egy kis dobozt a zsebéből. Elvörösödve kinyitotta, s egy gyűrű csillogott benne, mire Sophie csak elkerekedett szemekkel nézett rá.
- Nagyon ari, hogy pont rám gondoltál, de sajnos nem fogadhatom el… Per pillanat épp foglalt vagyok. –válaszolt Sophie nevetve.
- Mielőtt nagyon elszállnál magadtól, felpróbálnád? –kérdezte Nate komolyan, mire a lány teljesen ledöbbent.
- Na neee… Mondd, hogy ez csak valami vicc. Én ugyan nem… - rázta a fejét Sophie, ám mielőtt még befejezhette volna a tiltakozást, Nate az ujjára húzta a gyűrűt.
- Csak a méret miatt kell felpróbálnod. Chloenak szánom. –vonta meg a vállát a fiú.
Sophie némán nézegette a gyűrűt, a fény felé tartotta; nézte, ahogy a kő megcsillan a nap fényében…
- Szerintem tetszeni fog neki. – válaszolta mosolyogva, ám néhány pillanat után hozzátette: -Ajjaj…
- Valami baj van? –kérdezte Nate csodálkozva, mire a lány egy vállrándítással válaszolt:
- Nem jön le a gyűrű.
- Az nem lehet! – akadt ki Nate, majd követte Sophie-t a konyhába.
- Ne nézz rám ilyen tükörtojás-szemekkel… Nem én akartam felpróbálni. –válaszolt Sophie, majd beviharzott a konyhába, és elkezdte szappannal dörzsölni a kezét és a gyűrűt. Nate néhány percig némán szurkolt a lánynak, ám amikor csengettek eltűnt ajtót nyitni.
- Ne értsd félre a helyzetet, én csak… - hadarta, miközben bekísérte Michaelt a konyhába.
- Mit ne értsek félre?! –kérdezte Michael értetlenül, mire barátnője felé fordult és megcsillantotta az orra előtt a gyűrűt.
- Nate vette a bátorságot és megkérte a kezemet. Én pedig vettem a bátorságot, és mivel nem szeretek várni, és igent mondtam. Sajnálom, hogy csak most szóltunk…
Michael először csak üveges tekintettel bámult a gyűrűre, majd gyanakodva Sophie-ra nézett, de mivel nem tudta eldönteni, hogy ez a valóság, vagy csak a többiek szivatják, ezért gyilkos tekintettel nézett Nate-re, magyarázatot várva.
- Ne értsd félre… esetleg egy sör mellett megbeszélhetnénk a dolgot…
- Elmondaná végre valaki, hogy mi ez az egész? –akadt ki Michael.
- Nate meg akarja kérni Chloe kezét… - magyarázta Sophie, mivel látta, hogy mindenki jobban jár, ha megmondják az igazat és nem kezdenek el Michaellel vitázni…
- Tényleg?
- Tényleg. Pont. Folytathatom? Próbáljon valaki „nem”-et mondani… - folytatta Sophie. – Nos, ott tartottam, hogy meg akarja kérni Chloe kezét, és felpróbáltatta velem a gyűrűt, hogy passzol-e a méret. Viszont az még véletlenül jutott eszébe az Einsteinünknek, hogy olyannal próbáltassa fel, akiről le is lehet szedni mert nem blokkol minden mutáns képességet… - fejezte be, mire az említett fülig vörösödött.
- Akkor most mit fogtok csinálni? Mivel nekünk 3 óra múlva indul a repülőgépünk, és még addig is van 1-2 elintéznivaló… - magyarázta Michael.
- Milyen repülőgép? –nézett Nate ijedten Sophie-ra.
- Michael meghívott Kanadába, hogy bemutasson a szüleinek, úgyhogy kapsz egy hetet, hogy megírd az eljegyzési szövegedet. –mosolygott angyalian Sophie, mire Nate egyre sápadtabb lett.
- Basszus, ez nem lehet igaz… Ha indulásig nem varázsolod le azt a gyűrűt az ujjadról, esküszöm utánad megyek Kanadába egy késsel, és… - hadarta Nate, amikor megint csengetett valaki. –Ez nem lehet igaz… Teljesen kiment a fejemből… Chloe üzent, hogy ma hamarabb végez…
- Ugye tudod, hogy imádlak?
- Majd máskor meghálálom valahogy… - hadarta Nate, majd sietve beirányította Sophie-t a fürdőszobába, aki halkan füttyentett egyet az ajánlatra.
Ezalatt Michael ajtót nyitott…
- Sokba fog ez neked kerülni… -morogta Sophie, de addigra Nate már rázárta az ajtót és elsietett, hogy köszönjön Chloenak.
Ezért Sophie továbbra is azzal bajlódott, hogy leszedje a gyűrűt. Eközben a többiek beszélgetését hallgatta, ám Michael feltűnően csendben volt, Nate pedig az idegességtől össze-vissza beszélt. Sophie-nak egyszer csak eszébe jutott egy „B-terv”, így mindent-vagy-semmit alapon kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, mire Chloe tekintete egyből fennakadt a gyűrűn, majd mosolyogva odaköszönt a lánynak.
- Szia! –köszönt vissza Chloe, majd kíváncsian a fiúkra nézett, majd újra Sophie-ra.
- Michael, kész vagyok. Azt hiszem, indulnunk kéne… A végén még lekéssük a gépet.
- Hé! Addig senki sem megy sehová, amíg el nem magyarázzátok nekem, hogy miről maradtam le! –tette csípőre a kezét Chloe, miközben rápillantott a jeggyűrűre, majd a Michael – Sophie párosra.
Chloe háta mögött Nate már a fejét fogta, előre félve a következő percektől, Michael pedig pókerarccal figyelt, hogy vajon miben sántikál Sophie…
Sophie lassan felemelte a kezét, majd miután néhány néma pillantást vetett a gyűrűre, mosolyogva megszólalt:
- Michael megkérte a kezemet.
Chloe megdöbbenve fordult az említett felé, Nate pedig megkönnyebbülve biccentett Chloe háta mögül Sophie-nak, megköszönve a falazást. Michaelnek hirtelen nem is esett le a poén, így továbbra is pókerarccal állta Chloe tekintetét.
- Nahát… Gratulálok. Szinte el sem hiszem… - fordult vissza Chloe, miközben csalódottan Nate-re pillantott.
- Szerintem nem csak te vagy így vele… - válaszolt a lány, mire Michael is vette a lapot és Chloe háta mögül próbálta „menyasszonya” tudtára adni, hogy valami mást is kitalálhatott volna, majd amikor Chloe visszafordult felé, gyorsan megszólalt:
- Kicsim, lassan indulnunk kéne… 2 óra múlva indul a gép, és tudod, hogy milyen tömegnyomor szokott lenni ilyenkor…
- Igaz, igaz… Tényleg ideje indulni… - egyezett bele Sophie, majd elbúcsúztak a többiektől és elindultak a repülőtér felé.
|