A lányok mérgesen néztek Kittyre, majd duzzogva felvonultak a szobájukba. Ekkor érkezett meg Amara.
- Kitty! Mi a baj?
- A lányaink őrültek módjára viselkednek folyton. Most is alig éltem túl a verekedésüket…
- Micsoda?! Verekedtek?
Kitty csak bólintott. Most már Amara is dühös volt, és elindult a lánya szobájához.
- Szerintem most nem ajánlatos a közelébe menni. – próbálta visszatartani Kitty.
- Majd megmutatom neki, hogy mi nem ajánlatos!
Kitty csalódottan nézett Amara után, ám pár pillanat múlva már üvöltözés lehetett hallani föntről.
- Hogy képzeled, hogy a Professzor Intézetében, annak az embernek az épületében verekszel, aki annyi mindent tett értünk? – így Amara.
- Baromira nem érdekel semmi! Bárcsak haltam volna meg a sziklán! – ordította Tina.
- Hogy beszélhetsz ilyeneket? Légy már eszednél lányom! Napok óta úgy viselkedsz Chloeval együtt, mint az állatok!
- Tudod mit anya? Nem érdekelsz! Sőt ez az egész Intézet nem érdekel!
- Velem nem beszélhetsz így! Tudod mit? Engem sem érdekel, hogy mi lesz veled! Tűnj az Intézetből. – mondta Amara zokogva.
- Az lesz a legjobb mindenkinek! – mondta Tina, figyelembe se véve zokogó anyját.   
Tina összepakolt, és elhagyta az Intézetet. Amint kilépett a kapun, átváltoztatta magát kicsit idősebbé (19 évessé) és a táskáját is megváltoztatta, hogy senki ne ismerhesse fel.
Lassan teltek az órák, és Amara most már azért sírt, mert elzavarta a lányát. Ellenben Chloeval, aki örömtáncot járt.
- A Cerebro nem érzékeli, mert nem használja a képességét. – jött be a szobába a Professzor.
Max, Amara és Matt csalódottan ültek a kanapén.
Eközben Tina rájött, hogy nem hozott magával pénzt, de ez nem jelentett neki gondot, mert egy köteg papírt pénzzé változtatott. Bement egy motelba, és ledőlt az ágyára. Azon gondolkozott, hogy nem kellett volna eljönnie. Halvány lila gőze sincs, hogy mihez kezdjen.
Ekkor megcsörrent a mobilja. Matt volt az.
- Halló? – szólt bele Tina.
- Tina? Hol vagy? Mindenki aggódik érted, főleg az anyukád… - hadarta Matt.
- Ja, el tudom képzelni Chloet, Natet és anyut is. – jegyezte meg Tina. – Egyébként Matt, most utoljára vettem fel nektek a telefont. Most már nem tartozok közétek. Ja, és üzenem Chloenak, hogy utálom. Szia!
Matt még mindig a kezében tartotta a süket telefont.
- Lecsapta. – mondta, majd elmesélte, hogy miket mondott Tina.
- Mi lesz, ha tényleg nem jön vissza soha többet? – kérdezte Amara aggódva. – Sosem bocsátanám meg magamnak.
- Vissza fog jönni. És egyébként sem a te hibád. – mondta Jean.
A kis csapat csendben üldögélt a nappaliban, amikor egy penge repült be az ablakon. Majd még egy és még egy.
- Na ne! Már csak ők hiányoztak! – mondta Max.
- Csak nem rosszkor jöttünk? – kérdezte Rea.
- Csak de! – mondta Matt.
- Annál jobb! – nevetett Victor.
A Vengeance felvette a harcállást, és elkezdtek támadni. Az X-ek most nagyon gyengék voltak, és Jeant hason is szúrták. Rachel ezt nem tűrhette tovább:
- *TINA! Megtámadott a Vengeance, és anyut leszúrták! Tina, gyere vissza!* 
Tina azonban tudomást sem vett az üzenetről, azt hitte, hogy csak vissza akarják hívni, de nem volt tisztában azzal, hogy mekkorát tévedett…