Tina azonban tudomást sem vett az üzenetről, azt hitte, hogy csak vissza akarják hívni, de nem volt tisztában azzal, hogy mekkorát tévedett…
A Vengeance tagjai támadásra készültek. Mivel látták, hogy Jeant a legegyszerűbb végleg elintézni mivel elájult, ezért megpróbálták őt megtámadni. Matthew megpróbálta összeforrasztani a képességével Jean sérülését, de mivel a seb elég mész volt, ezért a képességével is csak lassan haladt. Ezalatt a többi X-men tag az ellenséggel harcolt. Sophie első dolga volt, hogy Brian képességét blokkolja, így legalább nem tudta feltölteni a csapattársait energiával. Max és Bobby Brian ellen, Chloe és Kitty a rokonuk, Rea ellen harcolt, Scott és Amara Victort próbálta hátráltatni a támadásban, Nate és Rachel pedig Lucyt próbálta legyőzni. Így harcoltak néhány percig, amikor Brian megfogta Sophiet, felemelte és egyszerűen arrébb dobta, egyenesen Matthew felé. És mivel Sophie bőre hozzáért Matthew bőréhez, blokkolta a képességégét egy időre. Matt hiába próbálta meggyógyítani Jeant, a képessége semmit sem használt. A zajokra Selene is lejött a szobájából, hogy megnézze, hogy mi történik. Amikor meglátta az ájult Sophiet (aki beverte a fejét a falba és elvesztette az eszméletét) és a félholt Jeant (akit leszúrtak), majd a Vengeance tagjait és az X-eket harcolni, segítségért szaladt. Időközben Selene visszatért Vadóccal és Karllal együtt. Matthew eközben szólt Scottnak, hogy mi történt a képességével, mire Scott idegesen jelzett neki, a többi fiatallal együtt Sophiet és Jeant vigyék biztonságosabb helyre és hívjanak egy mentőt.
Karl, amikor meglátta a drága egyetlen ikertestvérét és a társait, egyből átváltozott vérfarkassá, és elkapta Reat, aki így nem tudta használni a képességét. Ezután Vadóc odament hozzá, és megfogta a lány arcát, így átvéve az életerejét, a képességét és az emlékeit. Ezután Chloe és Kitty besegítettek a Victor elleni harcba. Mivel Rea elvesztette az eszméletét, Karl lerakta az egyik fotelbe, majd a többi Vengeance tagot is megpróbálták kiiktatni. Selene ezalatt az apja ellen harcolt, amikor hirtelen ráeszmélt, hogy a bátyja nincs itt… Egyből az jutott eszébe, hogy megölte a bátyját, és ez annyira sokkolta, hogy csak arra eszmélt fel, hogy az apja lekever neki egy pofont. Hirtelen gondolt egyet, majd víz alakúvá vált és rátámadt Brianre. A fejét beborította egy nagy víztömeg, így pár perc múlva eszméletlenül rogyott össze a padlóra. Max és Bobby értetlenül nézett egymásra, miközben Selene visszaváltozott emberi alakba. Meglátta, hogy az apja mozdulatlanul fekszik, majd eszébe jutott, hogy a bátyját is ő ölte meg… és sírva felrohant a szobájába.
Vadóc már elszívta Lucy és Rea energiáját is és mivel Brian mozdulatlanul feküdt a padlón, ezért már csak Victor volt harcképes aki a testvére ellen harcolt. Max odament Brianhez, és megnézte a pulzusát…
- Alig érezhetően, de még ver a szíve valamennyire. –állapította meg Max.
- Mesterséges lélegeztetéssel még meg lehet menteni. –okoskodott Bobby.
- Pontosan. –mondta Max.
- Na nem megmondtam? –vigyorgott Bobby.
- Bobby, higgadj már le. –szidta le Kitty.
- Itt meg mi történt? –kérdezte Chloe, amikor belépett és szétnézett.
- Chloe, inkább most menj ki. –mondta Kitty, de a lánya nem hallgatott rá.
- Visszatérve a mesterséges lélegeztetéshez… -köszörülte meg a torkát Bobby, amíg Kitty kitessékelte Chloet.
- Igen, csinálhatod. –mondta Amara.
- De te vagy az orvos. Kötekedett Bobby.
- Igen, de én állatorvos vagyok. Hol van Jean?
- Kórházban. Na és, állatorvos… mi akadályát látod ennek?
- Mi lenne, ha mozognátok, mielőtt még megfullad? –kérdezte Max.
- Na Victort is elintéztük. –érkezett meg Karl és Vadóc.
- Itt meg mi történt?  -kérdezte Karl. –Valamit csináljatok már vele, mindjárt megfullad.
- Karl, ugye te életmentő voltál… -kezdett bele Amara őzikeszemekkel.
- Álmaidban. –mondta Karl. – Meghagyom neked az újraélesztést.
Amara éppen hozzákezdett volna a mesterséges lélegeztetéshez, amikor Rachel rohant be könnyes szemmel.
- Mi történt? –kérdezte Kitty.
- Apa az előbb telefonált a kórházból… -mondta szipogva Rachel, de pár szó után elcsuklott a hangja… –Anya…