Lassan minden visszaállt a régi kerékvágásba, az élet haladt tovább… Elmúlt az ősz, és december első napjaiban leesett az első hó. A felnőttek nem örültek annyira, mivel a hó takarítás nagy részét nekik kellett végezni, és arra is gondolniuk kellett, hogy hogyan jutnak be a munkahelyükre, a gyerekek az iskolába…
Amikor reggel Rachel felébredt, álmosan megtörölte a szemét, majd kihúzta a függönyöket. Amikor meglátta, hogy odakint minden csupa fehér, egyből kitalálta, hogy hogyan fogja felébreszteni a többieket. Kinyitotta az ablakot, majd a tetőről fogott egy marék havat és gyúrt egy hógolyót belőle, majd csendben, lassan elindult a szobatársa, Chloe ágya felé. Chloe mit sem sejtve várta, hogy az ébresztőórája megcsörrenjen, amikor hirtelen valami nagyon hideget érzett a nyakán és az arcán. Éppen felsikított volna, de Rachel befogta a száját. Chloe duzzogva kiszedte az olvadó havat a nyakából, majd Rachelre nézett és mindketten elvigyorodtak. Odamentek az ablakhoz és mindketten készítettek még néhány hógolyót. Ezután elindultak a folyosón két különböző irányban. Rachel szépen csendben megállt Nate ajtaja előtt, majd fülelni kezdett. Mivel odabent csend volt, benyitott. Mivel még Nate is mélyen aludt, ezért elkezdte hógolyókkal dobálni, majd utána kirohant a szobából –repültek utána a párnák, könyvek… Ezután Rachel még elindult, hogy felébressze a másik bátyját is… Chloe Sophiet és Tinát ébresztette fel, akik szintén túláradó örömmel fogadták a kellemes reggeli ébresztőt.
Nem sokkal később már mindenki a konyhában reggelizett.
- Nekem semmi kedvem suliba menni. –nyafizott Rachel.
- Maradj csendben. –mondta Matt, majd felhangosította a rádiót…
Végighallgatták a híreket, majd amikor azokat az iskolákat sorolták fel, ahol a héten elmarad a tanítás, mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. Amikor bemondták, hogy a Bayillle-i gimiben is elmarad a héten a tanítás, a lányok sikítozni kezdtek örömükben.
- Mi ez a nagy öröm, fiatalok? –lépett be Amara.
Tina gyorsan elmagyarázta, amit a rádióban hallottak.
- Ne örüljetek annyira. –jött be Logan. –Előbb egy edzés, utána pedig irány havat lapátolni.
Mindenkit sokkol a hír.
- Csak vicceltem… - mondta Logan, majd leült reggelizni.
A fiatalság gyorsan befejezte a reggelit, majd elindultak a téli kabátokért, sapkákért, kesztyűkért, sálakért… Christina éppen elszaladt Amara mellet, miközben felkapott egy kabátot, ám nem jutott messzire, mert Amara megállította.
- Hova, hova ilyen sietősen?
- Ki! –mondta Tina, majd már indult volna tovább…
- Sapka? Sál? Kesztyű?
- Ó, anya…
- Semmi ó, addig nem megy a kisasszony sehová…
Christina mérgelődve visszament, majd 5 perc múlva teljes harci felszerelésben, útra készen állt meg Amara előtt.
- Most már mehetek? –kérdezte idegesen.
- Várj egy picit… - mondta Amara, majd elkezdte Tina kabátját igazítgatni.
- Anya!!!
- Jó, jó, jó… na menjél…
- Köszi.
Christina amikor kilépett az ajtón, hirtelen senkit sem látott. Azon tűnődött, hogy vajon hova tűnhetett mindenki, amikor egy hógolyóval hátba dobta valaki. Hátranézett, és látta, hogy Matt készül arra, hogy még egy hógolyóval megdobja.  Éppen félreugrott a hógolyó elől, amikor Mattet is hátba találta egy hógolyó.
- Legalább mi, szobatársak tartsunk össze! –vigyorgott Sophie egy hógolyót dobálgatva a kezében…